Sweet Evil 🌹 /Jungkook ff./

6.rész - Luxus a köbön

A ház három részből állt:

1. Bal oldali szárny – Jungkook szülei

2. A középső rész

3. Jobb oldali szárny – Jungkook és az én részem.

Így állt össze a ház nagyjából, de persze bárhova mehettem a házban, csak a szülei részére nem tehettem be a lábam. Hogy őszinte legyek nem is akartam, engem csak a szobám érdekelt, ahol magamra csukhattam az ajtót, és nem zavart senki. A ház előtt nagy füves terület van, lámpásokkal meg szökőkúttal. Tetszett nagyon, még is a hátsó kert vonzott a legjobban. Azt egyedül akarom felfedezni.

- A ház középső része, leginkább arra van, hogy vendégeket fogadjunk, de többnyire el szoktunk menni, ha esemény van. – mondja Jungkook.

- A földszinten találod meg a cselédeket, a konyhát, az ebédlőt, a testőröket. Az első szinten van egy nagy terem, ott van a zongora, amit én szoktam használni, de ha van kedved nyugodtan játszhatsz rajta.

- Nem tudok zongorázni, szóval meghagyom neked. – válaszolom.

- Talán majd egyszer megtanítalak... - habozik, majd az erkély ajtóhoz meg hogy kinyissa. – Ez a legszebb része a háznak, ha kicsit magam akarok lenni, ide jövök. Éjszaka a holdat, estefelé pedig a napnyugtát szoktam itt nézni.

- Mindig egyedül nézed? – kérdezem, aztán beharapom az ajkam, minek kérdezek ilyesmit?

- Többnyire. – válaszolja, és közbe fürkészi az arcomat. Azt várja, hogy féltékeny vagyok-e? – Egyébként, ha nem vagyok itthon, nyugodtan jöhetsz ide is, vagy ahova szeretnél.

- Milyen időközönként mész el? – tudakolom meg.

- Változó, a jövőhónap elején is el kell utaznom, pár napra. – néz el a távolba.

Messze utazik vajon? A kérdések csak úgy cikáztak a fejemben, bár magam sem értettem, miért. Éreztem a bensőmben, hogy halványan, ugyan de kezdek kötődni hozzá, pedig utálom őt. Valóban utálnám őt? Inkább csak mérges vagyok, és sértve érzem magam, amiért egy tárgyként tekintettek az apámmal. Nem törtem a fejem ilyen ostobaságokon, utáltam őt teljes valómmal, és ha ő elutazik, én nyugodtan csinálhatok bármit, nem mintha eddig nem tehettem volna bármit meg.

- A szökésedet fontolgatod, míg nem vagyok itthon? – kérdezi, de látom, ahogy küszködik a mosolyával.

- Talán. – vonom meg a vállam. – Van könyvtárad vagy valami hasonló? – kérdezem tőle.

- Van, a mi oldalunkon. – mondja, majd becsukja az erkély ajtót, és elindul a lépcsőn. A mi oldalunkon... olyan fura ez a szó a miénk. Követem Jungkook-ot, ahogy körbe kacskaringózik a házban. Újabb lépcsőkön megyünk fel, azon az emeleten vagyunk ahol az én szobám is van, gyanítom Jungkook szobája is itt lehet, ha a dolgozószobája is itt van a folyosó végén. Egyszer csak megállt, én meg majdnem belé rohantam. Benyitott a könyvtárba, már ott elakadt a szavam, hogy velem szemben mennyi könyv van, aztán beljebb mentem, és körbe néztem, minden hol könyvek. az egyik sarokba egy kis íróasztal, a másik sarokba egy sarok garnitúra, amivel szemben egy kis kerek barna asztal és két szék. Aztán a szoba közepén egy barna kanapé volt elhelyezve, amivel szemben azért egy lapos tévé is volt. Az íróasztal és a sarok garnitúra között volt egy kisebb ficak, ahol egy bőr fotel volt beállítva, mellette egy kis komód, aminek tetején éjjeli lámpa volt. A fotel felett is volt egy lámpa, ami a falból állt ki. Ebbe a szobában elég sok a lámpa, de igazán tetszett. Tetszett, hogy minden hol a barna dominált, csak különböző árnyalatokban.