Sweet Evil 🌹 /Jungkook ff./

8.rész - A hátsó kert

Amikor magamhoz tértem, és újra a valóságban voltam, körbe néztem hol vagyok. A könyvtárban, kinyújtóztam majd oldalra fordultam, ahol nagy meglepetésemre Jungkook volt, lent feküdt a földön. Most volt lehetőségem teljesen felmérni őt. Fekete haja a szemébe lógott, egy fehér póló volt rajta. Arca kisimult volt, gondtalan, és nagyon puhának tűnt. Szerettem volna megérinteni, de inkább a párna alá dugtam a kezem. Ajakai enyhén elnyíltak, kissé szárazak voltak, amit nyelvével megnedvesített.

- Sokáig szeretnél még nézni? Mert akkor így maradok. – mondta kissé rekedtes hangon. Majd kipattantak szemei, és rám nézett.

Honnan tudta, hogy nézem? A fejemben megvoltak a visszaszólások, de egy árva hang sem jött ki a torkomon. Megrémített a tudat, hogy még mindig nem múlt a némaságom. A büdös picsába! Többször volt már ilyen, de nem tartott ilyen sokáig. Felültem a kanapén, és segélykérően néztem Jungkook-ra, aki szintén felült, majd feltornázta magát mellém.

- Még mindig nem tudsz beszélni. Szeretnéd, ha egy orvos megnézne? –kérdezte, de hevesen tiltakozni kezdtem.

- Oké, nincs orvos. Akkor mit szólnál, ha vennél egy lazító fürdőt és aztán megnéznék a kertet?

Szólásra nyitottam a szám, de semmi. Így csak bólintottam és felkeltem a kanapéról. Összeszedtem a fegyvereimet, meg a csizmámat és a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan letusoltam, majd a szobámba startoltam és magamra kaptam egy rövidnadrágot meg egy halványkék inget. A hajamat szabadon hagytam, majd megindultam a lépcső felé, és lassan lesétáltam rajta. Jungkook még sehol sem volt, így én elindultam hátra a kerthez. Amúgy is egyedül akartam felfedezni magamnak. Mikor már félúton jártam akkor tudatosult bennem, hogy cipőt nem vettem fel. Bár cseppet sem bántam, élveztem, ahogy a fűszálak csiklandozzák a talpam. Minden növényt végig tapogattam, ami csak az utamba került. Olyan nagy volt ez a kert, és még volt tovább is, micsoda szabadság van itt. Megláttam az üvegházat, amit Jungkook anyukája mondott, csak kívülről csodáltam meg, ide majd visszatérek. Egy alacsony kis kapuba ütköztem, vajon mi van még ebben a kertben? Vízcsobogást is hallottam, egyből megmozgatta a kíváncsi természetem. Lenyomtam a kilincset, aztán beléptem a titkos részre. Imádtam az ilyet, pedig még sose láttam ehhez hasonlót. Ahogy haladtam előre úgy erősödött a víz hangja. Sűrű zöld fák és lugasok voltak mindenhol, a víz már közel volt hozzám, de nem bírtam megközelíteni, pedig biztosan tudtam valahol kell lennie egy bejáratnak. Végül át vágtam egy bokron,és megláttam azt, ami ide vonzott. Virágok mindenhol, és mini vízesés. Jungkook pedig velem szemben állt a túl oldalt két fa között. Megint fekete ing volt rajta, és fekete nadrág. Elmosolyodott, ahogy meglátott.

- Kerüld meg az ösvényt, mielőtt beborulsz a vízbe. – mondja, én pedig úgy teszek ahogy kérte.

Miközben kerülgettem a növényzetet, mindent megcsodáltam. Szerintem még sosem láttam ilyen szép helyet.

- Látom tetszik. – mondja, mikor odaérek hozzá. – Reméltem ettől majd újra beszélsz,de sajnos nem. Biztos nem szeretnél....

A mutató ujjamat az ajkaira helyeztem, hogy elhallgattassam, hiszen tudtam mit akart mondani.

- Oké, értem. – adja meg magát. – Gyere, hoztam ki egy kis gyümölcsöt. Nem tudom, mit szeretsz, így mindenfélét pakoltam a kosárba. – mondja, majd egy kockás plédre mutat ahol fonott kosárban voltak gyümölcsök.

Azt a büdös...- Sajna egy árva hang se jött a torkomra, de értitek mit akartam mondani.

Leültem Jungkook-al szemben és egy szimpatikus eperszemet vettem el, amit hamar a számba pakoltam. Szörnyű volt, hogy nem bírtam beszélni, és legjobban az bosszantott, hogy ilyen sokáig tart ez az egész dolog. Megadóan sóhajtottam, inkább ettem.