Sweet Evil 🌹 /Jungkook ff./

10.rész - Indulatok

Sziasztok!

Rég nem volt rész, sajnálom, de költözés előtt állok. Na meg persze nem is én lennék ha nem lenne száz más még ezen felül. De igyekszem nem hanyagolni titeket.

Puszi

____________________________



A reggelem remekül indult, reggeliztem az anyámmal és a húgommal, de Jungkook nem jött le. Nem lepődök meg, hiszen biztos vagyok benne hogy anya dühített fel őt. Újra a szemeim előtt lebeg mikor berántott a szobájába, és az ajtónak szegezett majd a fülembe suttogott. Hirtelen elfogott a szégyen és a vérem is meghűlt kissé. Melegem lett, és egy falat sem ment le torkomon. Tulajdonképp semmi sem történt, hiszen abban a pillanatban megütöm. Vagy még sem?

- Astrid, minden rendben? – kérdezi anya, és szemeivel élesen néz rám.

- Persze, csak a karom kicsit engedetlen. – rántom meg a vállam lazán.

- A karod miatt pirultál ki? Soha sem szoktál elpirulni. – vizslat tovább a tekintetével.

- Anya, mondtam hogy csak a karom. Szállj már le rólam! – kapom fel a vizet, és felmegyek a könyvtárba.

Kissé megilletődök mikor a szobában találom Jungkookot. Megint csak fekete ingben van, ami passzol a fekete farmeréhez,amely úgy tapad a lábaira mintha muszáj lenne.

- Ha jól hallottam téged is kihozott a sodrodból az anyád. – dől neki az ablakpárkánynak, és végig mér. Igyekszem nem zavarba jönni, és visszatalálni saját magamba, mert én sose pirulok el. Gyorsan el kell felejtenem a tegnap estét, mielőtt felgyulladnék a szégyentől. Talán beszélnem kéne róla vele, hogy ami tegnap történt azt felejtsük el, meg sem történt.

- Kicsit. De te miért vagy itt? – teszem karba a kezeim. – Talán félsz az anyó...

- Az anyósomtól? – fejezi be a kérdést és felhúzza az egyik szemöldökét, és szinte látom a vigyorát. – Nem félek tőle, csak nem akarok felesleges vitákba bonyolódni. – néz ki az ablakon.

- Mikor kezdem az edzést?

- Mikor szeretnéd? – néz ismét rám kicsit szelídebb tekintettel. – Jihu majd elkísér. – mondja.

- Te szórakozol velem? – akadok ki.

- Hm. – neveti el magát. – Viccen kívül Jihu segíteni fog mert én kérem, azt hogy újból orrba vágod vagy sem intézzétek el egymás között. – lép el a párkánytól, majd megáll mellettem. – Ne maradj túl soká. – kéri, majd kimegy a szobából.

Jihuval nem vertük szét egymást, de mindkettőnk érezte azt a bizonyos „nem tart vissza sok hogy neked menjek,, érzést. Jihu magamra hagyott az ajtónál, én pedig besétáltam a hatalmas terembe.

- Üdvözlöm kisasszony! – hajol meg egy fiatal nő. – A nevem Stormy, én fogom Önt ki képezni, hogy a legjobb formájában legyen. – mondja. Kissé feszült lettem, kisasszonynak hív, és magáz, a hideg ráz, pedig nem sokkal idősebb nálam szerintem.

- Nagyon örülök! – hajolok meg. – Azt hiszem nekem nem kell bemutatkoznom hisz már tudod a nevem. – nézek rá, mire kedvesen elmosolyodik.

- Kisasszony, én nem csak a nevét tudom, hanem az egész életét.

- Én viszont semmit sem tudok rólad. Remélem nem baj hogy letegezlek, furcsa hogy nem apám áll előttem. – nevetem el magam kínosan.

- Rólam nem érdemes beszélni, kisasszony nekem hatalmas megtiszteltetés hogy magával dolgozhatok.

Míg naivan azt gondoltam hogy ez a lány nem tud lefárasztani, hát iszonyatosan nagyot tévedtem. Nem kímélt, aminek örülök,mert ha úgy bánt volna velem mint valami kis hercegnővel tuti kinyírom. Le kellett vennem a fekete pulcsim, így már csak a fekete pántos pólóm volt rajtam, de nagyon melegem volt. Futottam, vetődtem, erősítettem a karjaim főleg a sérültet. A fájdalom amit éreztem borzalmas volt,de csak azért is csináltam. Csapzott volt a hajam, izzadtam, és csupa por voltam. Néha tartottam egy kevés szünetet, de csak annyit hogy kicsit kifújjam magam, és megigyak egy palack vizet.
Stormy mindkét lábam lefogta, és így felüléseztem, az izmaim már nagyon feszültek, de csináltam és csináltam. Túl sokat pihentem így is.