Numero 1.

19 1 0
                                    

Este van, este van. Falu végén kurta kocsma.

Az éjszaka leple elkapta a föld ezen részét. A sok fáradt ember már lassan elbaktatott az utcákról és egész lényüket átadták a pihe puha ágyikónak. Természetesen ez csak a normál emberekre igaz. Egy icike-picike faluban, melynek neve sincsen van egy kocsma. Az igaz, hogy kívűlről közveszélyesnek ítéli az átlag ember, nem csak a hiányos, vakolat miatt hanem a csak féliglétező tető is sok szerepet játszik a dologban. Még jó hogy nem vagyunk átlagosak. Már kintre hallani, hogy bent az egyébként kicsit se kicsi épületben csak úgy nyüzsög a sok ember. Amint közelebb lépsz a kocsmához egyből megérzed majd az alkohol szagát. De ne csak kintről vizslasuk meg eme fantasztikus épületet. Amint belépsz egyből felfog tűnni, hogy belülről sokkal rendezettebb mint kívűlről. Az épület fala faburkolattal van bevonva felül valami fura aranymintázattal. A fapadló csak úgy recseg az ember lába alatt, de ezzel együtt kellemes otthoni hangulatot is ad az egész helyiségnek. Volt egy két asztal mellé pár szék mást nem is érdemes róluk tudni. A bárpult kintűnt a csekély berendezésből. A fekete pultot vadiújnak mondhatnám. Ha ezeken a nagyszerű bútorokon túltetted magad ismét "sokkba" kerűlhetsz az ott látott népen. Olyan színes társaság gyűlt össze a kocsmába, hogy egy papagáj megirigyelné őket. Az hagyjám, hogy a hajfestéket mindegyik ismeri a külömböző piercingekkel, tetkókkal együtt, de van olyan akinek hiányzik az összes foga, a fél szeme vagy mindkettő, egy-két ujja vagy valamilyen végtagja. Az elég bizar társoság azonban elég életvidámnak és kedvesnek látszik, miközben egymásra emelnek köszöntőt vagy valami semmiségen is képes egy egész nagy balhét csapni. Egyszercsak kinyílik az ajtó és egy kiöltözött lezselézett hajú 40-es éveiben járó férfi lép be egy nagy bagóval a szájában. Ez az alak nagy ember lehet mert mindenki hírtelen megtanulta a csend fogalmát. Lassú menő mozdulatokkal odamegy a pulthoz kér egy korsó sört majd nyugodt hangon megszólal:
-Hol a Törpe?- kérdése válasz nélkül maradt. Ekkor elnyomja a szivart majd egy kis ízelítőt vesz italából. Még egyszer végignéz a még mindig kínosan csenben ülő tömegen majd nevet egyet.
-Gyilkosok vagytok és még egy kis infót sem adtok a főnökötöknek!-hangjából kivehető volt a gúny és, hogy félig az idegösszeroppanás határánál van. -Újra megkérdezem, hol a Törpe?
-Honann tudnánk?! Nem vagyunk gyerekfelügyelők, hogy szemmeltartsuk!- ordította egy fiatal 20-as éveiben járó kék hajú fiú. Puff (micsoda hangutánzást produkáltam kéremszépen). Kék hajú újdonsült haverunk kezéből megeredt a vér és szél dzsekijén indult meg felfedező útra.
-Kuss és csak akkor szólsz ha kérdezlek!- úgynézem a szivarosunknak már nem az éppeszével folyik a beszélgetés. A két személy már lassan lovagi párbajra készült volna, de az a fránya kocsma ajtó ismét kinyílt és belépett rajta egy fiatal kölök. Olyan 13-14 éves lehet, barna bőrkabát és egy barna nadrág volt rajta fehér polóval. A barna haja egybe volt befonva és feje tetején egy kalap csücsült. Az ott lévő emberek nagy megkönnyebüléssel néztek rajta végig. A kislány gyorsan feldolgozta a kocsmàban történteket és miután megpillantotta a szivaros emberkénket gyorsan meg is fordult az ajtó felé, hogy lelèphessen kelő időben.
-Jé! Csak nem a Törpe?!-Szivarosunk már teljesen leküzdödte az előbbi kirohanását, amint meg látta azt a kislányt.
-Nem.-nézett vissza teljes nyugodtsággal a kalapos kislány.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok! Ez a sztori eléggé lapos lett, de lassan és biztosan! Idővel remélrem majd felkeltem az érdeklődésedet. Tanácsot/kritikát szívesen elfogadok.

Hogy mondta?Where stories live. Discover now