A korona súlya

Kezdődik a keresés

- Rendben, vigyáznunk kell, a néni egyszer egy héten itt szokott aludni és az a nap pont ma van. – suttogta Dahyun – Ha felébred vége a tervnek, szóval csak csendben.

Amilyen halkan csak lehetett a nyikorgó ajtóktól és recsegő padlótól kiosontunk a házból és úgy tűnt senki sem vett észre minket. Mind felsóhajtottunk mikor már kellő távolságra értünk a háztól.

- Egy kard azért nem ártott volna. – mondtam most már normális hangon mivel már nem kellett félnünk attól, hogy valakit felébresztünk. Legalább is ezt gondoltam, de Rap Monster azonnal befogta a számat nagy kezével.

- Halkabban! Szerzünk azt is! – szétnézett és suttogva folytatta – Az erdő veszélyes éjjel. Tele van állatokkal és most nem kis macskákra gondolok.

Dahyun helyeslően bólintott felénk, de nem szólt semmit. Ezután jobbnak láttam, ha egy szót sem szólok. Nehéz volt haladnunk a sötétben, de sok séta után fényeket kezdtünk látni a távolban. Dahyun, aki a sort vezette most megállított minket és intett, hogy mennyünk közelebb. Suttogva ismertette a következő lépést:

- Az ott az ogrék települése. Ilyenkor már alszanak, de legyetek nagyon csendben. – a nagyon szót kihangsúlyozta és rám nézett – Kövessetek engem és csak semmi magán akció vagy hősködés. – itt Rap Monsterre nézett.

Be osontunk az ogrék településére és Dahyunnak igaza volt, az ogrék aludtak. A saját szememmel látni az ogrékat ijesztőbb volt, mint gondoltam. Hatalmasok voltak és belegondolni is rossz, hogy mi lenne ha felébresztenénk őket. Nem voltak házaik, a tábortűz körül aludtak aminek már csak a parázsa adhatott egy kis meleget, vagy ki hol talált helyet. Nem volt sok idő nézelődni miközben kerülgettük az alvó szörnyeket, de láttam, hogy még ha házaik nincsenek is, azért sátor szerűségeik vannak amik alatt nyers húsok voltak felaggatva fa állványokra. Úgy tűnt a településük fő épülete a település melletti sziklába vésett barlang volt és mi pont abba mentünk be. Megnehezítette a dolgunkat, hogy egy ogrét pont a barlang bejáratánál nyomott el az álom és ezzel majdnem teljesen elzárta az utat de sikerült a falhoz lapulva bejutnunk. Megtettünk pár lépést a fal mentén és Dahyun jelzett is, hogy megtaláltuk amit kerestünk. A barlang nem volt hosszú, csupán pár lépés volt az egész, a végében pedig egy nagy kupac emberi holmi volt amit sikerült összelopkodniuk. Úgy tűnt igazi kincsként őrzik őket ha már a legbiztosabb épületükben rejtették el őket. Dahyun odament a kupachoz és óvatosan adogatni kezdett dolgokat belőle. Óvatos volt, nehogy egy sisak vagy kard a földre essen és nagy zajt csapjon. Mindenkinek leadogatott annyi mindent amennyit csak tudott és közben magát is páncélba borította. Mikor úgy gondolta, hogy mind készen vagyunk jelzett és intett Rap Monsternek, hogy vezesse a sort kifelé. Rap Monster bólintott, de ahogy elindult megbotlott valamiben a padlón, a sisakja pedig, amit a kezében tartott nagy csörömpöléssel ért földet és gurult tovább egészen a barlang bejáratánál fekvő óriásig. A barlang visszhangja miatt a kinti ogrék is felmordultak a zajra.

- Futás! – kiáltotta Dahyun és megragadva a karom maga után húzott, a többiek követtek minket. A bejáratnál lévő óriás már felült de úgy tűnt az álmosságtól nem nagyon fogta még fel mi is történt, ahogy odaértünk Dahyun felkapta mellőle a sisakot és tovább rohant. Mire kiléptünk már több ogre is ébren volt. Dahyun ki akart minket juttatni mielőtt még az ogrék felfognák, hogy mi is történik körülöttük, de mikor már elértünk a település végéhez egy termetes példány állta el az utunkat. Azt hittem itt a vég, a lélegzetem is megállt egy pillanatra, de Hahyun gondolkodás nélkül fogta a kardját és beleszúrta az ogréba. Az óriásik kiáltott és már kétségem sem volt afelől, hogy minden óriás felkelt. Kihasználva az ogre fájdalmas kiáltozását, kikerültük és tovább rohantunk. Szerencsére az ogrékhoz képest kicsik voltunk és fürgék, azok is akik utánunk iramodtak mérgesen morogva lemaradtak, mi pedig megmenekültünk. Mikor már biztonságos távolságban voltunk kidőltünk a fák alatt és csak nagyokat lélegeztünk. Mind megrémültünk, éreztem, hogy a szívem olyan hevesen dobog mintha ki akarna törni a mellkasomból. Egy ideig nem szólt senki semmit.

- Bocs, az én hibám volt. – mondta még mindig lihegve Rap Monster.

- A lényeg, hogy mind itt vagyunk.

- Huh, ez aztán izgalmas volt. – mondtam és elkacagtam magam. Valamiért most, hogy elmúlt a veszély már izgalmas kalandként gondolok vissza rá pedig még csak pár perce történt minden.

- Nézzétek, gyönyörű kardot találtam, sosem láttam még ehhez foghatót. – mutatta Dahyun a kardját, aminek a pengéjén megcsillant a fák lombjai közt átszűrődő holdfény és látszott rajta az ogre vére ami lefojt rajta mikor Dahyun beleszúrta kardját – És Rap Monster, a te páncélzatod is egész jó. Igyekeztem a legjobbakat kiválogatni. – nem figyeltem, hogy Rap Monsternek milyen páncélja van, a tekintetemet megfogta a valóban szép kard, ismerős volt.

- Ez a kard nagyon ismerős, lehet az enyém volt. – mondtam Dahyunra nézve.

- Nézd meg! Már el akarja tőled szedni! Mivel Dahyun jobban harcol mint te, legyen csak nála. – Rap Monster felháborodása kicsit sem izgatott, továbbra is a kardot néztem, de rájöttem, hogy mennyire hihetetlennek tűnik amit mondok, tényleg úgy tűnhet, hogy csak irigykedem Dahyun kardjára. Sóhajtottam.

- Rendben, velem könnyű alkudozni. – egyáltalán nem voltam őszinte, szerettem volna azt a kardot, most mindennél jobban szerettem volna a kezemben tartani.

Dahyun hirtelen felkapta a fejét.

- Halljátok? Katonák jönnek, lovakkal.

- Katonák? – most már én is hallottam a lovak lépteinek zaját. – Igen, halljuk.

Dahyun intésére elbújtunk a fák mögött, nem volt messze tőlünk az út és valamiért nem Dahyun nem akarta, hogy észrevegyenek minket. Megvártuk míg elmennek.

- Még délebbre mennek, hát persze. Tudom hová kell mennyünk. – Dahyun nem is mondott többet, elindult a fák között ős is dél felé, nem volt mit tennünk, követtük. – Van egy elszigetelt nép délen, nem szeretik a társaságot, jobban szeretnek csak maguk között lenni. Én sem értem miért, de talán ők rabolták el a hercegnőt. Gyerünk, ismerek egy rövidebb utat amit a katonák nem. – gyors léptekkel indul előre, mi kicsit lemaradtunk mert nem tudtunk olyan gyorsan közlekedni a fák között mint ő.

Hirtelen előugrik egy sötét alak egy fa mögül, felkapja Dahyunt és elrohan vele.

- Dahyun! – ordította Rap Monster ahogy csak a torkán kifért.