Hirtelen bennem is olyan adrenalin támadt, hogy gondolkodás nélkül a rabló után rohantam és hamar utol is értem és rávetettem magam. Az ismeretlen ember elesett, vele együtt Dahyun is és én is. Az ismeretlen kifeküdt a földön és csak nevetett. Hihetetlen düh árasztott el és a könyökömmel be akartam ütni az ismeretlen arcát de az gyors volt és kitért. Bevertem a könyökömet a kemény földbe, amitől csak még mérgesebb lettem.
- Ne nevess! – kiáltottam rá és készültem az újabb támadásra.
- Csak nyugi kölyök, azt hiszem nem ismerjük egymást. – a hangjában pimaszság volt és gúny.
- Várjunk csak, ismerős ez a hang. – hallottam Rap Monster hangját a hátamtól.
Dahyun is összeszedte magát közben.
- Suga? Te vagy az? – kérdezte Dahyun bizonytalanul.
- Személyesen! – kacagott az ismeretlen akit ezek szerint Sugának hívnak.
- Ez nem volt vicces! Így ráijeszteni az emberre! Mégis mit csinálsz itt?! – úgy tűnik Dahyun ismeri őt, de nem tudtam mit kezdeni a dühömmel, ki kellett adnom magamból. Pofon vágtam Sugát olyan erősen ahogy csak tudtam.
- Látom te vagy a csapat idiótája. – mondtam összeszorított fogakkal. Suga egy pillanatig értetlenül nézett rám, de aztán megszólalt.
- Nem emelek kezet gyerekekre... Mint látjátok, a hadseregben szolgálok. Sajnálom, hogy hónapok óta nem adtam élet jelet magamról, de... Valaki mondja már el ki ez a kibírhatatlan bolha! – itt rám mutatott
- Nem tiszteled a nőket! Nincs se modorod, se kultúrád! – még mindig dühös voltam és legszívesebben összevertem volna, de Dahyun közénk állt mielőtt bármi is történhetett volna.
- Mindketten nyugodjatok meg. V, ő Suga, idősebb nálunk és egy ideje már nem velünk lakik. Suga, ő V, nemrég került hozzánk.
- Kérj bocsánatot Dahyuntól amiért ráijesztettél! – a bemutatás nem mulasztotta el a dühömet és ezt Dahyun is látta. Szembe fordult velem és a kezét a vállaimra tette.
- V, semmi baj. Jól ismerem Sugát, olyan mintha a bátyám lenne.
- Akkor bocsánatot kérek a nevében is...
- Húha, valaki nagyon jól nevelt. – gúnyolódott tovább Suga. Nem akartam hagyni magam.
- Valaki pedig jó dolgában már nem tudja hol tart. De nem a te hibád, a katonáknál ez biztosan természetes.
- De még mennyire. – Suga kihúzta magát és úgy tett mintha nem értené, hogy ezt sértésként mondtam.
- Suga, tudsz segíteni nekünk? – kérdezte Dahyun mielőtt még bármivel is visszavághattam volna.
- Persze, bármiben.
- Te is a hercegnőt keresed? – vágtam bele ismét a beszélgetésbe.
- Az egész csapat őt keresi. Sőt, mint a tíz tartomány. Akik az előbb elmentek nem a mi csapatunk volt. Mi is a rövidebb úton jövünk, de akik északról jönnek nem ismerik ezt az utat. Sejtettük, hogy valaki követ, ezért visszajöttem megnézni, hogy nem-e valami bandita. Ha ti is a hercegnő keresésére indultatok jobb lesz ha velünk tartotok, veszélyes este az erdő.
- Veletek megyünk, köszönjük. – mondta Dahyun és már el is indult előre Sugával. RM-el egymásra néztünk majd mi is utánuk indultunk.
ESTÁS LEYENDO
A korona súlya
FantasíaMit tennél ha egyszer úgy ébrednél fel, hogy semmire sem emlékszel? Egy csapat gyerek venne körül és te még csak a nevedet sem tudnád megmondani. Később kiderülne, hogy a király nyolcadik, egyben legfiatalabb gyermeke vagy, de a problémák még csak e...
