/Zsófi szemszöge/
Őszintén nem sok kedvem volt ezek után maradni, de végül maradtunk. Márk egy percre nem mozdult el Dóra mellől, és én is kaptam egy személyi testőrt, Hasi személyében, aki mondjuk nem jött velem mindenhova, de tudtam, hogy minden mozdulatomat követte, amikor nem a törölközőn feküdtem.
Fél hatot mutatott az óra. Én éppen háttal feküdtem, csukott szemmel és éreztem, ahogy barnulok, amikor Dóra megszólalt mellettem.
- Ők azok - mutatott a két srácra. Hasi egyből elindult volna, de elkaptam a kezét.
- Mi a terved? Verekedni akarsz egy strandon ennyi ember előtt? - kérdezem, mire nagyot sóhajtva kicsit lenyugszik. A két srác zavartalanul minket bámul és amikor feléjük nézek, még integetnek is.
- Ha mi nem lennénk itt, idejönnének? - gondolkodik Márk.
- Biztos - mondja Dóra. - Szólnunk kéne a strandfelügyelőnek.
- Legyen az, hogy Hasival elmegyünk egy fagyiért. Dóri, te elmész a felügyelőhöz, Zsófi pedig itt marad, de ahogy a két idióta idejön hozzád, jövünk mi is. Nem leszel egyedül velük, jó? - vázolja fel a tervét Márk.
- Jó - egyezik bele mindenki.
Visszafekszem a törölközőre, de alighogy mindenki elment, máris valaki árnyékolja a napot.
- Hello szépségem - vigyorog rám a srác és mögötte ott állt a másik is. Hiába néztem körül, nem láttam Dórát és a felügyelőt. - Na, elvitte a cica a nyelved? Vagy nem vagy magyar?
- Szeretnék nyugodtan napozni, anélkül, hogy fogdosnának - mondom.
- Jaj már, csak egy poén volt. - nevetett és lepacsizott a barátjával.
- Mi olyan mulatságos? - sétál vissza Márk és Hasi.
- Csak beszélgettünk - mondja a srác, de a hangjából eltűnt az a bátor lazaság, ahogy eddig velem beszélt.
- És az feltűnt, hogy ő nem szeretne veletek beszélni?
- Hát, amíg meg nem zavartatok, ez nem jött le.
- Hallod seggfej, ha mégegyszer hozzáérsz, kitöröm a lábadat, aztán futkossál - fenyegetőzik Hasi, és ahogy beszélt a sráccal, egészen ijesztő volt.
- Mi történik? - sétált oda a felügyelő. - Már megint ti? Nem megmondtam, hogy nem akarlak titeket a strandomon meglátni? Na kifelé! - parancsol rájuk, mire vörös fejjel távoznak a felügyelő kíséretében.
- Remélem nem jönnek vissza - fekszik le Dóra mellém.
- Én meg ajánlom - mondja Márk.
Kis ideig csendben napoztunk, csak Hasi nyomkodta mellettem a telefonját.
- Köszönöm - mondom halkan, mire rámnéz.
- Bármikor - mosolyodik el én meg majdnem elolvadtam, és nem a nap miatt.
*két hét múlva*
Már két hete itt vagyunk a Balatonon és a napjaink ugyanolyan monotonon telnek.
Iszonyatosan rosszul aludtam, mert az este vihar volt. A szemeim alatti karikák kezdtek eltűnni, de most ennek az estének hála visszatértek. Szakadt az eső, ráadásul hideg is volt, szóval a szokásos strand kilőve. Nem is bántam, legalább tudtam aludni. Vagyis szerettem volna, ugyanis fél tízkor már kopogtak az ajtómon.
- Jó reggelt - nyit be Fanni. - Fent vagy már?
- Te még emlékszel, hogy egyáltalán itt vagyok? Megtisztelő - morgom a reggeli durcás hangomon, felé sem fordulva.
- Mi? Ezt most mire mondod? - kérdezi zavartan, de nem válaszolok neki.
/Hasi szemszöge/
A nappaliban ültem, Bence Orsival enyelgett az ágyán én telóztam, Dóra pedig keresztrejtvényt fejtett Márkkal, amikor láttam, hogy Fanni sétál le idegesen az emeletről.
- Minden oké? - kérdezzük.
- Zsófival valami van és rajtam veri le - vonja meg a vállát.
- Mi van vele? - áll fel egyből Dóra.
- Nem tudom, de nagyon bunkó volt.
Dóra egyből felszaladt az emeletre én meg hallani akartam, hogy mi történt, még ha nem is tartozik rám. Utána mentem, de az ajtó előtt megálltam és figyeltem.
/Dóra szemszöge/
Zsófi már fel volt öltözve, amikor bementem, éppen ágyazott.
- Hallod mivan? - kérdezem.
- Mármint? - rám se néz.
- Fanni mondta, hogy van valami.
- Talán csak elfelejtette, hogy milyen vagyok reggelente - von vállat és elkezdi összekötni a haját.
- Ezt most nem értem.
- Mit nem értesz? - fordul felém és meghúzza a hajgumit.
- Zsófi mi a franc van veled? - rázom meg a fejem.
- Tudni szeretnéd? Miattatok vagyok itt, mert győzködtetek, hogy milyen jó lesz a Balatonon hármasban. Aztán bejött a képbe Márk, ami nem zavart, mert jófej és jó titeket együtt látni, de már akkor tudtam, hogy ez lesz. Hogy ti majd kettesben faszául ellesztek, Fanni meg minden nap dolgozni fog, én meg majd mosolyoghatok egyedül. De az, hogy itt van Orsi is és még vigyorogjak is ahoz, hogy majd egyedül leszek egy szobában, amikor mind a ketten tudjátok, hogy félek a sötétben. Dóri, két hete vagyunk itt és Fannit szerintem a második nap láttam utoljára. Te is az utóbbi napokban csak Márkkal vagy, ami nem baj, legyetek együtt, de nem erről volt szó. Ha tudom, hogy ez lesz, el sem jöttem volna. Vagy csak egy hétre. Érted, Fanni is feljön ide jópofizni reggel, és aztán lemegy panaszkodni, amikor nem úgy válaszolok neki, ahogy szeretné? - fakad ki.
- Tökre igazad van. Elhanyagoltunk igen, de a többiek? Velük is jóban vagy - próbálkozom.
- Milyen többiek? Orsi? Akiről azt sem tudom kicsoda? Mármint szó szerint, fogalmam sincs, hogy ki ő. Vagy Bence? Ha jól láttam egész jól elvannak Orsival, meg amúgy nem úgy néz ki, mintha nagyon szeretne beszélgetni.. Illetve van még Gábor. Melyikükre gondoltál? Mert bulizni nem fogok elmenni, abbahagytam, tudod.
- Tudom. És Hasi?
- Mi van vele? - néz a szemembe.
- Hát.. Nem alakul köztetek valami? Mert nagyon cukik lennétek együtt és tudom, hogy ezzel pontosan tisztában vagy. - vigyorgok rá, mire végre elmosolyodik. - Úristen! Neked bejön Hasi! Tudtam!
- Nem tudnád egy kicsit hangosabban mondani? Úgyis olyan vastagok a falak! - csak a karomra.
- Jólvan na, de ez olyan jó. Honnan tudod, hogy nem azért hagytunk egyedül, mert azt akartuk, hogy vegyétek észre egymást?
- Kérlek - néz rám flegmán - Hogy észrevegyük egymást? A vak is látja, hogy mind a ketten jól nézünk ki. Hidd el nekem, észrevettük egymást.
- Akkor? Miért nem látom, hogy alakulna valami? - Zsófi már nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de végül csak megrázza a fejét és feláll.
- Na ne haragudj már! Ígérem mostantól jobban odafigyelek majd, hogy ne legyél egyedül. Fanni nevében nem beszélhetek, én se látom őt többször, mint te, de ez van. Szóval.. szent a béke? - tárom ki a karjaimat.
- Persze - mosolyodik el és megöleljük egymást.
- Most, hogy ezt megbeszéltük, a következő téma, hogy hogy fogtok Hasival összejönni. - mondom.
/Zsófi szemszöge
Erre a mondatára elengedem Dórát, és elindulok ki az ajtón, de még a kilincset fogva visszafordulok.
- Nekem rég a Maldív-szigeteken kellene lennem - mondom, mire elneveti magát, én meg lemegyek a konyhába. Vagyis csak szerettem volna, ugyanis Hasi ült a szoba előtti kétszemélyes kanapén. Ahogy kiléptem az ajtón, találkozott a tekintetünk és mosolyogva figyelte a mozdulataimat. Abban a mosolyban pedig minden el volt rejtve. És hogy mi az a minden? Az, hogy amit bent beszéltünk, az utolsó szóig mindent hallott.
