Meglepetés eljegyzés

Kettős eseményt tartottak Avarrejtek falujában egy napsütéses, nyári szombaton. Nem lehetett ezt azonban csak egy egyszerű ünnepségként felfogni: ezen a jeles napon ugyanis a falu két jeles kunoichije, Haruno Sakura és Yamanaka Ino szánta el magát arra, hogy férjhez mennek kiválasztottaikhoz. Igaz, hogy csak a családtagok és a legközelebbi barátok kaptak meghívást a nagy napra, mégis a külön számukra és az alkalomra kialakított szabad tér tömve volt ismerős és kevésbé ismerős arcokkal. A háborúban hősi halált halt bajtársak képei egy külön kis asztalról figyelhették a szertartás utáni pillanatokat.

Nara Shikamaru egy alacsony emelvényen ácsorgott, és az elé kikészített mikrofont piszkálta. Csapattársa, a szőke ara kérte fel arra a nemes feladatra, hogy elmondja a köszöntőbeszédet az esküvőjén, ő pedig természetesen elfogadta a felkérést. Először halkan beleköhintett a készülékbe, majd belekezdett a mondandójába.

- Nos, bizonyára mindannyian tudjuk, hogy a mai egy igazán boldog nap...

De úgy tűnt, mintha senki nem hallotta volna, hogy a beszéd kezdetét vette. Uzumaki Naruto, a negyedik nagy shinobi háború ünnepelt hőse és a hetedik Hokage cím várományosa éppen Inuzuka Kibával kiabált. A szeme már kezdett vörösen izzani, fél kezét ökölbe szorította, míg a másik kezével a kutyás klán fiát annak szürke ingénél fogva rántotta magához, úgy ordított közvetlenül a fülébe teljes tüdővel. A kilencfarkú rókadémon őrzője szerint ahhoz képest, hogy az ünnepség még csak alig egy órája ha elkezdődött, már túl sok alkoholt fogyasztott, ezért ideje lenne felfüggesztenie ezt a tevékenységét.

- Hallgass már! Olyan finom, egyszerűen nem tudok vele leállni - nyúlt volna egy újabb üveg rizspálinka után, ám ekkor a csapattársa, Aburame Shino átvette a fiú módszeres fenyítését.

- Fontos a jó hangulat, de az ne csak az ital miatt legyen - emelte meg egy pillanatra Shino a szemüvegét, mire Kiba kihúzta a karját bogaras csapattársa kezéből, és halkan nyüszítve elvonult.

Tőlük kicsit távolabb az újdonsült Uchiha Sakura tűnt fel férje, Sasuke, valamint a hajdani ötödik Hokage és Sakura egykori mestere, Tsunade társaságában. A két nő sokat sejtetően egymásra mosolygott, majd az idősebb bátorítóan és szeretettel telve ölelte magához egy szem tanítványát.

Shikamaru még egyszer, ezúttal hangosabbanmegköszörülte a torkát, mire végre minden tekintet rá szegeződött. Egy gyors,kutató pillantást vetett a tömegre, mintha keresne egy bizonyos személyt azemberek sokaságában, majd onnan folytatta a beszédét, ahol előzőleg abbahagyta.

- Meg kell mondanom, hogy se Sasukéval, se Sai-jal nem volt, sőt, a mai napig nincs is valami közeli kapcsolatom. Ha ez az, amit barátságnak hívnak, nekem teljesen más nézeteim vannak róla... Ez inkább olyan, mintha mindannyian ugyanannak a fának lennénk a levelei. Végül is, a szívem csak akkor örül igazán, ha a barátaim szintén boldogok. Ino, Sai, Sakura, Sasuke - időzött el egy pillanatra csapattársnőjén, aki menyasszonyi ruhájában csak úgy ragyogott, mellette álló férjén, illetve Avarrejtek legnagyobb medikus ninjáján és az Uchiha-klán egyetlen élő tagján, majd felemelte a kezében tartott poharat, amely majdnem színültig volt töltve pezsgővel. - Gratulálok nektek, legyetek sokáig boldogok együtt!

Temari egy terebélyes fa árnyékából követte szemmel az eseményeket, a beszéd végeztével pedig mosolyogva tapsolta meg Shikamarut. A kedveseként ő is jelen volt az esküvőn, de mégis kissé idegennek érezte magát egyedüli homokrejtekiként a rendezvényen, így inkább kivonult a társaságból. Teljesen belefeledkezett a magányába, ezért észre sem vette, amikor a kis Sarutobi Mirai csapódott mellé.