Rajongómnak

1.

Kedves Shawn!

Megtekintettem youtube oldaladat. Tehetségesnek talállak  és ha gondolod szívesen menedzserellek, mert tudnánk mit fejleszteni rajtad. Hogy mi kell ehhez? Először is szülői engedély, másodszor egy dal, harmadszor egy hely ahol megtudnánk beszélni a részleteket.

By: Andrew Gertler.

Minden egy email-lel kezdödött. Július közepén. A 14. évem végét jártam. Nyár elején kezdtem el videókat feltölteni a világhálóra. Igaz, nem így terveztem. Kezdetekben színészettel akartam foglalkozni, csak sajnos a disney közölte velem, hogy alkalmatlan vagyok a feladatra. Belül összeomlottam ugyan, de megerősödtem. Nem akartam feladni, ezért úgy döntöttem, hogy más megoldást keresek. Mindig is szerettem a házakat. Ezért úgy döntöttem mi lenne, ha elmenék építész mérnőknek? Nekem nagyon tetszett a saját ötletem, ezért kitüztem új célnak/álomnak. Miért ne? Hátha valóra válik.

A nyaram unalmasnak ígérkezett. Mindenki vagy nyaralni vagy táborban volt. A húgom barátnőzött, ezért unalmamban kezembe vettem a gitáromat és elkezdtem pengetni. A hangok, amiket megszólaltattam, egyszerűen elvarázsoltak. Többször akartam hallani. Nem tudom miért, de valahogy vagy valamilyen oknál kifolyólag elkezdtem valamit érezni a zene iránt. Valami olyasmit, amire nem találok szavakat. Azaz érzés, ami akkor átjárta a testemet. Soha nem fogom elgelejteni.

Egy hónap alatt megtanultam gitározni, majd a követekző hónapban elkezdtem covereket készíteni, amit a későbbiekben feltöltöttem a youtub-ra. Volt, hogy napokig frissitgettem az oldalt, hátha látok egy új követőt vagy kommentelőt, de semmi. Egyre jobban csalódtam magamban. Szomorú voltam. Azt hittem, hogy minden csak úgy az ölembe fog hullani, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Egyik nap már töröltem volna a videókat, mikor megláttam, hogy jött egy értesítésem. Valaki kommentelt és lájkolta az egyik videómat. Csak sajnos a like dislike volt a komment meg. Egy röhögő smiley. Utána néztem, hogy ki lehetet az. És mikor megláttam, hogy a saját húgom. Hát majdnem lefordultam a székemről. Kiröhögött a saját húgom. De nem érdekelt. Akkor jöttem rá valamire. Ha feladnám, pont ezt csinálnák az emberek. Kiröhögnének. Ha van egy álmom, kit érdekel, hogy látja-e valaki a kezdetektől a végig vagy sem? Kit érdekel, hogy milyen úton valósítom meg vagy sem? A lényeg az, hogy ne adjam fel az első akadájnál, mert ha már az nehéz, akkor mit csinálok a következőnél? Nem lehetek ennyire gyenge, ennyire hülye, hogy már az elején feladom! Pont ezért nem is tettem.

Most itt ülök a szobámban a gép előtt és épp a következő cover számot töltöttem volna fel, mikor jött az email. Gondolkodnom kell, töprengenem kell azon, hogy el fogadjam-e az ajánlatot. Esetleg anyáék mit szólnának hozzá? Plusz még hozzá nincs is semmilyen számom, amit elvihetnék a találkára. Esetleg az is lehet, hogy átverés. Kitudja? Előtte még utána kell járnom.

Egy hónap alatt írtam meg az albumot. Leszerződtem Andrew-val és most az első koncertemre készülök. Október 23.-án lesz. Nem hittem hogy sikerülni fog, azt sem, hogy eljutok idáig. A Life of the party-nak már kint van a videó klipje. A többinek nem hiszem, hogy lesz, de majd az is kiderül. Anya és apa mindennap büszkén néznek rám. A hugom féltékeny, pedig ő az, aki elinditotta ezt a lavinát. A haverok csak gratulálni tudnak, na de a suli? Ott lesznek még gondok. A karrierem mellett, hogyan fogok tudni bejárni? Hogyan fogok tudni, majd tanulni? Hiszen előbb vagy utóbb turnézni is fogok. És akkor mennyi idő jut, majd a családomra? A barátaimra? Na ezt jobban végig kellett volna gondolnom. Igaz, hogy mindennek ára van, na de ennyi? Kicsit félek, hogy sok embert el fogok veszíteni, akik valaha fontosak voltak nekem, viszont tudom, hogy megismerhetek újakat. Az élet mindenkinek tartogat jót és rosszat is egyaránt. Soha egyikből sem kapunk többet, csak mi érezzük úgy. Hiszen az élet teli van rejtélyekkel, amiket meg kell fejteni. Igaz, hogy a válasz, lehet, hogy már ott van az orrunk előtt, de mi olyan vakok vagyunk, hogy nem vesszük észre.

Október 23.

Elérkezett a koncert napja. Próbáltam sokat az iskola mellett. Igaz, hogy nem nézik jó szemmel, hogy híres lettem, de hát ez van. Legalább oda tudok figyelni órán és nem akad beszélgető társam, aki elvonná a figyelmemet.

-Shawn készen állsz?-szakított ki gondolaz menetemből Andrew.

-Igen, miért? Kezdünk?-rohamoztam meg a kérdéseimmel.

-Igen, hamarosan a színpadon van a helyed-bólintott, majd tovább állt, mintha mi sem történt volna. A gitáromat a hátamra vettem, majd utoljára körbe néztem és felmentem a lépcsőn.

Az a látvány, ami fogadott, teljesen elkápráztatott. A közönség tombolt, a nevemet kiabálták páran. A színpadi fények, a mikrofon, a nagy tér. Minden csodálatos volt. Odaléptem a mikrofonhoz. A közönség felsíkitott én pedig belekezdtem első és legismertebb dalomba a Life of the party-ba.

Teltek múltak az évek. Már a 19. élet évemet írom. A zenéim, hát a zenéim. A listák élére kerültek. A rajongóim imádnak, a családom is úgy szintén. Kell ennél több?

Most mindenki arra gondol, hogy nem, de tévedtek. Kell nekem még egy valami és most lehet, hogy telhetetlennek találtok, de nekem akkor is kell a.... SZERELEM! Nem tudom miért, de nekem ez a legfontosabb. Én szeretnék egyszer végre szerelmes lenni. Kiváncsi vagyok, vajon milyen érzés az, mikor meglátod őt dadogsz, a térdeid megremegnek, a szíved hevesen kalapál. Csak mivel híres vagyok így elég nehéz egy ilyen lányt találni. Majd talán így 2018 nyarán. Úgy is most megyek turnézni, hatha találok valami olyan lányt, aki levesz a lábamról. A szavaival a tenyeremből etett vagy valami hasonló. Vajon barna hajú lesz? Esetleg szőke vagy fekete? Hosszú vagy rövid hajú? Esetleg göndör vagy egyenes? Ezekre a kérdésekre, majd a jövőben kapok választ.

Na itt is van az első rész. Tudom nem mondanám hosszúnak, de igyekszem.. Hola♥️♥️