Rajongómnak

4.

Fura volt ezek után kettesben lenni (, amint kiderült) Vikivel. Aranyos lány, de ahogy az állítólagos barátnője viselkedett nem volt szép tőle.

-Miért viselkedik így?-néztem rá kérdőn.

-Ki?-kérdezett vissza. Nagyra nyílt szemekkel néztem rá. Ezt most komolyan gondolta? Volt itt más is Gabriellen kivül és csak én vagyok vak? Vagy mi történt?

-Gabriella. Miért te kire gondoltál?-kérdeztem. A lány nyugodtan szürcsölgette a coláját, majd mikor meghallotta társa nevét, megforgatta a szemeit, lerakta poharát és csak ezek után válaszolt a kérdésemre.

-Õ mindig is ilyen volt. Furcsa lenne, ha másképp viselkedne-rántotta meg a vállát. Látszott rajta, hogy nem igazán érdekli a téma. Hullámos, világosbarna haja egy copfba volt fogva, de még így is a "szárnyát" verdeste, zöldesbarna szemei az ártatlanságáról árulkodtak. Egyáltalán minek nézem végig ennyire tüzetesen végig, hogy mi jellemzi? Szerintem elmebeteg vagyok.

-Shawn itt vagy?-nézett rám a lány.

-Igen persze! Csak egy kicsit elkalandoztam-nevettem el magam. Õ is elmosolyodott. Mennyire jól áll neki a mosoly. A szemei ilyenkor csak csillognak.-Amúgy, hogyhogy itt a szigeten?-próbátam beszédbe enyelegni vele.

-Igazából el se jöttem volna, csak itt volt az az énekes, akinek a számait imádom és élõben akartam hallani-mosolyodott el.

-Az énekest nem is szereted?-néztem rá csodálkozva. Még soha nem hallottam olyanról, hogy a zenét szeretem, de az énekest nem. A húgom is rajong azért az énekesért, akinek a számát szereti.

-Hogy szerethetném, amikor nem is ismerem csak hallottam róla?-kérdezte. Na és erre most mit mondjak? Igaza volt. Tényleg nem szerethettünk olyasvalakit, akit még csak nem is ismerünk. Hiszen, lehet, hogy a kamerának z aranyos, kedves és udvarias arcát mutatja, de lehet, hogy valójában nem is olyan, amilyen. Hiszen a só is olyan, mint a cukor, még sem az, azaz semmisem annak aminek látszik.

-Az is igaz. És melyik énekes az amelyiknek csak a számait szereted, de õt magát nem?-néztem rá kérdõn. Kérdésemre arca számomra aranyos szint vett fel, paprika vörösben pompázott szegény leány.-Bocsáss meg, valami rosszat mondtam, amivel így szégyenbe hoztalak?

-Nem dehogy-rázta meg fejét.-Csak ez eléggé vicces lesz-hajtotta le a fejét. Miért lenne vicces? Egyáltalán nem értettem ezt a lányt és kezdett összezavarni.

-Igen?-próbáltam rá venni a folytatásra.

-Akinek a koncertjére jöttem, éppen vele beszélgettek-szégyellte teljesen el magát. És akkor leesett. Egész végig rám célozgatott én meg, mint barom nem vettem észre és most itt szégyenkezik miattam a kis árva. Istenem, de aranyosak tudnak ilyenkor lenni a lányok. Miért nem tudják észre venni magukat és a szuper erejüket, amivel lenyûgöznek minket férfiakat?

-Szóval nem szeretsz?-hajtottam le szomorúan a fejem. Ez új volt számomra. Hiszen engem mindenki szeret! Miért pont õ nem?

-Nem. Nem szerethet téged mindenki-mosolyodott el csodálkozó arcomat látva.

-Dehogynem. Hiszen ilyet, mint én-mutattam magamra-nem mindennap találni-próbáltam elviccelni a dolgot.

-Egoista forgatta meg a szemeit, majd folytatta.-Akkor én kivétel vagyok.

-Azaz nem vagy fehérbárány-erre a kijelentésemre kérdõn nézett rám.-Mármint-javítottam ki magam azonnal-olyan vagy, mint egy fekete bárány, kitûnsz a többi közül-hirtelen elnevette magát. Csak úgy hahotázott, majd könnyes szemekkel rám nézett.

-Tudom Shawn, hogy értetted, nem vagyok hülye, de azért aranyos dolog volt, hogy elmagyaráztad-mosolygott még mindig.-Viszont, ha nem bánod-mutatott az üres poharára-én most elmennék.

-Nem, dehogy menj csak-nem akartam, de hangomból kihallatszódott a keserûség édes szava, amit õ is észre vett és egy pillanatra elszonytyolodott, mintha átérezné a helyzetem.

-Hé-kezdte.-Ha Isten is úgy akarja, akkor lehet, hogy a jövõben még fogunk valamikor találkozni-mosolygott rám még egyszer utoljára és ott hagyott.

Azóta a találkozás óta két év telt el. Mindenhol a 2018-as fesztivált emlegettem, de nem csak azért, mert tényleg jó volt és szerettem, hanem miatta is. Valahogy megfogott benne valami és nem tudom elfelejteni. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá és már nagyon hiányzik, de minden hiába. A 2021-es turnémban is megjelölve Magyarország, mivel a többiek helyettem döntöttek, megint és mindig. Még egy év nélküle. Igaz megtehetném, hogy lemegyek Magyarországra, de ahhoz, kell ok (ami nincs) és azt sem tudom, hogy merre keressem. Beleõrülök ebbe az egészbe? Lehet. De tehetek róla? Nem, vagyis, ha jobban bele gondolok, akkor mégis, hiszen rosszkor voltam rossz helyen és ez meg is látszik. De akkor sem volt még ilyen. Már több ezer lánnyal beszélgettem, igaz mindegyik szeretett vagy éppenséggel híresség volt. Volt több barátnõm is, de egyikre sem gondoltam így,mint most rá. Mi ez az egész? És miért pont velem történik?

2021 Bécs, Nagy színpad

A színpadon álltam és a közönségnek meséltem, hogy most a Fallin all in you-t szeretném elénekelni, és nem csak azért, mert szép szám, nem! Hanem azért, mert volt valaki, akit igaz, hogy már régen ismertem meg, de még mai napig ugyan azokat az érzéseket váltja ki belõlem, mint akkor. És mi történt? Ebben a pillanatban megpillantottam õt a tömegben. Egy fiú kezét fogta és boldog volt. Arcomról azonnal lefagyott a mosoly. Én hülye. Erre soha nem gondoltam még? Mi van, ha már van valakije vagy hasonló? Nem! Én naiv módjára hittem, abban reménykedtem, hogy ártatlan marad és megvár engem, de nem így történt. Elkezdtem a dalt és mindenki velem együtt énekelt, még õ is. Annyira kíváncsi vagyok, vajon milyen hangja lehet. Biztos cuki, már alapból a viselkedése miatt. Utoljára tartogattam ezt a számot, mint az összes koncertemen eddig, de most kivételesen jól tettem. Mert mikor a vége felé jártam és a srác magához rántotta Vikit egy csókra elcsuklott a hangom és nem tudtam befejezni a dalt. Sûrû elnézések közepette kértem bocsánatot a közönségtõl, majd távoztam a színpadról. Biztos voltam benne, hogy a bénázásom másnapra benne lesz nem csak az újságban, de amilyen mázlim van még a híradóba is. Viszont, mikor leértem a lépcsõn nem várt csoda fogadott. Ott voltak a VIP jegyesek és köztük Õ is, csak azt nem tudom, hogyhogy, mikor az elõbb még a saját szememmel láttam, amit....

Hi guys! Bocsi a késésért és a rövid részekért, de nincs nagyon idõm a suli miatt. Megpróbálok minél elõbb jönni a részekkel és minél hosszabb, tartalmasabb, izgalmasabb, stb.. részekkel szolgálni és ellátni beneteket. Na de várom a véleményeteket és a kommenteket arról, hogy szerintetek Viki, hogy a csudába tudta ennyi idõ alatt odavarázsolni magát :D.

Ui: a fenti kép alapján láthatjátok, hogy mit értem el és ezt szeretném megköszönni nektek, hiszen ez a ti érdemetek. Ha ti nem lennétek, ez a könyv sem lenne. És ez, amit ti csináltok, én nem érdemlem meg. ❤️ ❤️