A világ ellen egy androiddal |✓|

5. fejezet

-Sajnálom Hannah - tette le a bögrét a zongorára.

Én azonban csak felkeltem és a szemébe néztem. Aztán megfogtam a nyakkendőjét és közelebb húztam.

-Idefigyelj Connor. Nem fogom feladni. Akkor is beleverem a fejedbe, hogy élsz! Vagy így, vagy úgy, de rávezetlek, hogy beismerd. Szóval jobban teszed, ha gyorsan felülírod a programod és rájössz, hogy élsz!

-Nem tehetem Hannah. Engem arra terveztek, hogy engedelmeskedjek.

Elengedtem a nyakkendőjét és előhúztam egy pisztolyt. A fejének szegeztem.

-Könnyűszerrel meghúzhatnám a ravaszt. Az életed a kezemben van. Mondd csak Connor. Félsz a haláltól?

-Nem tudom.

-Hiszel valamiben? Ha meghalnál lenne android menny? Mit gondolsz Connor?

-Nem tudom, hogy hiszek-e. Nem tudom, hogy lenne-e android menny.

-Márpedig hinned kell! Hinned kell, hogy lesz valami a halál után! Élsz Connor! És az életnek van vége. De a vég után is van valami!

-Abban hiszek, hogy nem húzza meg a ravaszt. Abban reménykedek.

És meghúztam a ravaszt. De nem történt semmi. Hogy miért? Kiszedtem a töltényt. A hang mégis fülsüketítő volt. De képtelen lettem volna megölni azt, aki mellettem állt, akit szerettem.