10. fejezet

292 40 6
                                    

Az elsötétített szobában ültem. Nem ettem, nem ittam, nem aludtam. Csak néztem ki a fejemből. Nem mertem másfele nézni, mert minden Connorra emlékeztetett. Nem érdekelt, hogy embert öltem. Csak az, hogy Connor halott. És fájt. A depresszió eluralkodott rajtam. Nem akartam festeni, sem zongorázni. Pedig lehet, hogy segített volna.

Semmi sem segített. Nem tudom, hogy mennyi időt, mennyi napot töltöttem el az ágyamon ülve. Lehet, hogy úgy viselkedtem, mint egy tini lány, de nem érdekelt. Az egyetlen, ami érdekelt, hogy az igaz szerelmem meghalt. Mert ő az volt. Szerettem őt teljes szívemből. Szerettem őt, mint senki mást. És jobban hiányzott, mint bárki más.

Csak akkor vettem a fáradtságot és álltam fel, amikor valaki kopogott. A köntösömbe bújva, vörös szemekkel mentem az ajtóhoz és kinyitottam az ajtót. Lassan felemeltem a fejem, hogy belenézhessek a látogató szemébe, de ledöbbentem.

-Connor?!

A világ ellen egy androiddal |✓|Where stories live. Discover now