Egy új kezdet

10. fejezet

"Megérezheti, hogy nézi valaki, mert a következő pillanatban tekintetem már összekapcsolódik a mélykék szempárral..."

A pillanat nem tart sokáig, ugyanis a diáktömeg elkezd özönleni az osztálytermek irányába, én pedig szem elől vesztem Christ.

-Hahó, Becca....megint elbambultál-mondja Kira, majd karon ragad, hogy behúzzon az osztályterembe a csengő előtt.

-Bocsi lányok, nem tudom mi van velem-mondom, majd belépve az osztályba helyet foglalok Justin mellett.

-Na megismertettek a sulival?-kérdezi mosolyogva.

-Meg, főleg a lány WC-vel-válaszolom, mire csak felhúzza a szemöldökét.

-Mi....-kezdené, de megszólal a csengő, és beviharzik egy számomra ismeretlen tanár. Az órák nagyjából ugyanúgy telnek, minden egyes órán bemutatkozok a tanároknak utána pedig jegyzetelek. Egyedül a tesi óra telik izgalmasan, fiúk-lányok ellen röplabdázunk, bár sajnos elég durván elvernek minket a fiúk.  A 7.  óráról való kicsengő hallatára egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében megtornáztatom a jegyzeteléstől elgémberedett ujjaimat.

-Minden tanár maratonit szokott diktálni?-kérdezem Josh-tól, aki éppen a táskáját pakolja össze.

-Előfordul. Én épp ezért nem szoktam leírni a dolgokat-mondja, majd kacsint egyet. -Na jössz?-kérdezi Justin-tól.

-Hova mentek?-érdeklődöm.

-Focizni-mondják vigyorogva. Eközben a terem kezd kiürülni, már csak páran beszélgetnek.

-Becca ide tudnál jönni?-kérdezi az ofő, aki ebben a pillanatban lép be az osztályterembe.

-Pillanat! Jó szórakozást, sziasztok-intek a fiúknak, majd az ofőhöz megyek.

-Ez az iskolai tornafelszerelés és benne találod az egyenmelegítőt, a tesipólókat, a rövidnadrágot és még egy nortonos pólót, ezt a különböző rendezvényeken kell majd hordanod. Elnézést kérek hogy csak most adom oda, tudom hogy már volt ma tesitek-mondja, majd odanyújt nekem egy tesizsákot.

-Köszönöm szépen és semmi baj, megértette a tanár úr, hogy még nincsen felszerelésem-mondom, majd elköszönök és elindulok hazafelé.

-Becca, hé várj már meg-kiabál nekem valaki, megfordulva pedig Kirát látom, aki lihegve szalad utánam.

-Szia, hát te?-kérdezem tőle, amint mellém ér.

-Én is erre felé lakok-mondja, majd közösen indulunk útnak.

-Jössz holnap az SZNYN-re?

-A mire??-teszem fel, szerintem logikusan a kérdést.

-A Szakkörök Nyílt Napjára. Minden szakkörre holnap lehet jelentkezni. Ha be akarsz kerülni valamelyikbe, holnap remekelni kell-magyarázza nekem.

-De nem úgy van, hogy oda jelentkezek ahova akarok?-kérdezem.

-De igen, viszont vannak olyan szakkörök és csapatok ahová csak a legjobbak kerülhetnek be, mivel csak korlátozott létszámmal működik az adott szakkör. Ez főként a sportokra vonatkozik, mert oda csak annyi ember kerülhet be, ahány hely a tavaly elballagott emberek után szabadon maradt.

-Ohh, értem. Te mire jársz?-kérdezem Kiratól.

-Művészeti sáv a neve. Szolfézs és gitár óra egyben, de idén gondolkozok valamilyen táncórán is-válaszolja.

-Ahha értem. Én viszont most elköszönök, mert ebben a házban lakok-mutatok a házunkra, amihez időközben odaértünk.

-Wao, ti vettétek meg ezt a házat?? Ez a kedvencem a környéken lévő házak közül-mondja ámulattal az arcán.