Egy új kezdet

2.fejezet

-Te mégis mit művelsz a csajommal??-üvöltötte Kevin miközben James megpróbált felállni. Látszott rajta, hogy Kevin jó nagyot behúzott neki, mivel az orrából csak úgy ömlött a vér. Eközben egyre több ember gyűlt körénk. Naná, hogy mindenkit érdekel az, ha a suli menői összebalhéznak.

-Haver, nyugi már, csak táncoltunk. Meg amúgy is, Beccának semmi kifogása nem volt a dolog ellen-mondta James, miközben rám vigyorgott. Én pedig csak lesütött szemmel álltam és vártam, hogy mi lesz.

-Igaz ez, Becca?-nézett rám Kevin egyszerre dühösen és csalódottan.

-Én...én-kezdtem volna megmagyarázni a dolgot, de a következő pillanatban James magához húzott és megcsókolt. Hiába ellenkeztem, erősebb volt és teljes erejével rám tapadt. Mire sikerült ellöknöm magam tőle, Kevin már sehol sem volt.

-Te nem vagy normális! Szállj le rólam-üvöltöttem Jamesre, majd lekevertem neki egy pofont. Mindenki "húúú"-zni kezdett, de ez engem teljesen hidegen hagyott. Csak az érdekelt, hogy megtaláljam Kevint, és megmagyarázzam neki a dolgot. Szerencsémre sikerült utolérnem, épp teljes erejéből belerúgott egy kőbe, ami jó messzire repült.

-Kevin várj! Hadd magyarázzam meg!-kiáltottam neki, miközben már szinte a sírógörcs kerülgetett.

-Mégis mit Becca?? Hogy a szemem előtt csalsz meg az ős ellenségemmel?-mondta, miközben jégkék szemével dühösen rám nézett. Na igen, Kevin és James örök riválisok, mindketten a focicsapat tagjai, és utálják egymást. Idén Kevin lett a csapatkapitány, amit James nem tudott lenyelni. Mindketten menők, de mivel Kevin James fölé került a menőségi ranglistán, James nem csinálhat balhét, ezért inkább csak kerülik egymást, a pályán meg valahogy megférnek egymás mellett. Jogos, hogy Kevin kiakadt rám, mivel tisztában vagyok ezzel az utálattal.

-Nem én csókoltam meg őt, hanem ő csókolt meg engem! És én ezt rohadtul nem akartam! Próbáltam ellenkezni, de erősebb!-mondtam, miközben közelebb léptem Kevinhez.

-Láttam, hogy tánc közben is mennyire ellenkeztél-mondta gúnyosan, én pedig lesütöttem a szemem. Ez tényleg tévedés volt a részemről.-Tudod mit! Azt hiszem mi végeztünk egymással.

-Mi?? Kérlek Kevin, bocsáss meg-mondtam, most már sírva.

-Nem Becca, ez nem ilyen egyszerű. Azt tűrtem, hogy a suliban flörtölgess a fiúkkal, de ez már sok. Elegem van belőled! Menj, légy boldog James-sel-mondta, majd ott hagyott. Én lerogytam James-sék lépcsőjére és kitört belőlem egy mélyről jövő zokogás. Hosszú ideig ültem a lépcsőn sírva, amikor eszembe jutott, hogy mit is csinálok. Te jó ég, engem nem lehet így megalázni! Össze kell szednem magam, nem láthatnak ilyen állapotban! Így hát berohantam James-sék házába, megkerestem a fürdőszobát, és a tükörhöz érve elhúztam a számat. A sminkem totálisan lefolyt, a szememen pedig látszott, hogy sírtam. Gyorsan lemostam az arcom és a retikülömből előhúztam a vész-sminkkészletem. Az arcomra felkentem az alapozót(elég sok réteg kellett), a szempilláimra szempillaspirált és szemhéjfestéket tettem és rögtön jobban is néztem ki. A hajamat fésülve belém nyilalt a fájdalom, amit Kevin elvesztése okozott. Túl kell lépnem rajta. Ha ő még arra sem hajlandó, hogy rendesen meghallgasson, akkor el kell őt felejtenem. A fürdőből kilépve azonnal ráírok Melanie-ra: "Szükségem van rád! Hol vagy??" 5 percig ácsorogtam a WC előtt, Melanie válaszára várva. Mivel nem írt, gondoltam megnézem a kertben, hátha ott van. A kertbe lépve mindenki rám nézett. A legtöbben dühösen, de elég sokan néznek kárörvendően is. Ekkor James lépett oda hozzám.

-Na, Becca-cica, kidobtak?-kérdezte röhögve, miközben dőlt belőle az alkoholszag.

-Semmi közöd az életemhez. Most pedig örülnék, ha végre leszállnál rólam-mondtam és elléptem mellőle.

-Te tudod, de jobb ha nem felejted el, hogy az én házamban vagy. Szóval nem ajánlanám a hisztizést-mondta és közelebb lépett hozzám.

-Igazad van, épp ezért megyek most el-mondtam, majd megfordultam, és ott hagytam James-t, a bulizókat, és a házat. Csak hát hazamenni nem tudtam, mivel Kevin kocsijával jöttem, ami már nem állt a ház előtt. Na szuper, most hívhatok taxit.

-Hazavigyelek?-kérdezte egy elég részeg szőke fiú, akit csak látásból ismertem, eggyel alattam járt. Végső elkeseredettségemben igent mondtam, és bepattantam a szebb napokat is megélt kocsiba.

-Biztos, hogy tudsz ilyen állapotban vezetni?-kérdeztem tőle kicsit idegesen, miközben beindította a motort.

-Persze, ne izgulj szivi-mondta, és a hozzám közelebbik lévő kezét a combomra helyezte. Én szép lassan visszacsúsztattam a kezét a kormányra, miközben ő folyamatosan dumált nekem. És akkor megtörtént a baj.

-Vigyázz!-kiáltottam rá, de már késő volt. Elütöttünk egy idős nőt. Onnantól kezdve összefolynak az események. Elájultam, és egy kórházban ébredtem. Szerencsére az idős nő túlélte valami csoda folytán, de eltört 4 bordája, a lába és agyrázkódást szenvedett. Én pedig megúsztam pár horzsolással és egy sebtapasszal a fejemen. Ittas vezetés miatt, és mert nem volt nála a jogosítványa, Mike-ot(mint kiderült, így hívták a szőke srácot) lecsukták, engem pedig kirúgtak a suliból. A szüleimnek pedig csak egy mondatuk volt hozzám, miután megtudták, hogy mi történt az este.

-Csomagolj, elköltözünk!

Sziasztok! Elég új vagyok itt, és még nagyon kezdő. Ha tetszett, akkor kérlek nyomj egy Vote-ot, ezzel is támogatva engem. Köszönöm szépen! <3