~Adaline szemszöge~
Egy hatalmas kőszirtnél álltunk meg és előttünk a végtelenségbe merült el a táj.
Ha jobban szemügyre vettem, láttam egy csörgedező patakot is és több füst csíkot ami a kék égen egyszercsak eltűnik. Mintha valaki vagy valakik fel akarnák gyújtani az erdőt.
- Gyönyörű- ámuldoztam- de mi az a sok füst fenség?- kérdeztem mert, mégsem tudtam elmenni a szürke ködjelenségek mellett
- Hogy őszinte legyek még magam sem tudom. Most látom először őket.- csodálkozott a herceg is el- Talán csak vándorok akik megpihennek estére.- gondolta tovább
Van egy olyan érzésem hogy ezek nem csak egyszerű vándorok, de lehet csak én képzelek sokat ebbe a helyzetbe.
A nap már lemenőben volt mikor hátunk mögül lovak dobogására lettünk figyelmesek. Ahogy megfordultam két lovas alakját vettem ki a félhomályban.
Amint oda értek hozzánk rögtön a herceghez léptek és arrébb tessékeltel.
Az őrök arcán félelm és idegesség jeleit láttam, így valami biztos történt még távol voltunk.
- Adaline, gyere !!- ennyit mondott és már a lovon ülve indulásra készen állt
A palotáig szinte szélsebesen vágtattunk és mikor oda értünk a herceg se szó se beszéd lováról leugorva szaladt be a toronymagas épületbe, majd az őrök is hasonló tempóban követték. Én kicsit kábultan ültem lovamon magamba felidézve az elmúlt pár perc történéseit.
- Kisasszony,- ébresztett fel gondolatmenetemből - ha szabad- eresztett felém egy halovány mosolyt
- Oh elnézést- esdekeltem az öreg lovászinasnak
Félve mentem a hárem felé, mert attól tartottam hogy kíváncsiak de legfőképp mérgesek lesznek a lányok kisebb időkihagyásom miatt. De ahogy beléptem a csikorduló faajtón csak páran kapták oda fejüket, ámbár csak néhány pillanatt erejéig. Ahogy kerestem barátaimat kikhez leülhetnék, a lányok szomorú, kétségbeesett, rémült és elkeseredett, tanácstalan fejét láttam.
Mi történhetett míg távol voltam őfelségével? Ne! Talán meghalt valaki?
Megláttam barátaimat kiknek arcukon ugyanezek az érzések látszodtak.
- Lányok- ültem le Mia mellé- Mi történt, talán valaki meghalt?- kezdtem aggódni
- Még semmi sem biztos, de lehet kémek vannak az erdőbe a másik birodalomból.- mondta aggódó arccal Cara
Szóval nem vándorok hanem kémek. De hát akkor miért gyújtottak tűzet, hisz biztosan ők is tudták hogy ezzel felfedik magukat. Egyáltalán miért akarták magukra hívni a figyelmet? Nekem ez nem tetszik. Valami sántít ebbe a történetbe. Egyáltalán melyik másik birodalom? Mert hát ezen kívül még kettő másik is van.
- Mi van ha háború készül?- gondolkodott Cara
- Nem az nem lehet biztos csak valami pletyka az egész- próbált pozitívan gondolkodni Mia
Az egyik lány odarohant egy inashoz
- Uram, igazak a hírek? Tényleg háború készül? Veszélyben vagyunk?- bombázta kérdéseivel s a háremet betelítették az ehez hasonló kérdések.
- Milyen hírek, ezek csak pletykák. Mégis miért lenne háború leányom?- nézet lenézően - No, ha pletykálni van időtök, biztos takarítani is van.- nézett körbe a terembe.
Válaszul csak értetlen és bamba fejeket kapott.
- MUNKÁRA!!- ordította el magát és tapsolt hármat jelezvén hogy most azonnal gondolta~Arthur szemszöge~
Az őrökkel a nyomban szinte futva közeledtem királyi apám szobája felé.
A katonák szerint a helyzet nem jó sőt kifejezetten rossz és nem tűr halasztást.
Az ajtón kopogva jeleztem hogy megérkeztem.
- Gyere- kaptam választ a szobából
- Fenség- hajoltam meg
- Nem fogom szépíteni, mi vagyunk a leggyengébbek, így a legsebezhetőbbek is. Valószínűleg kémek vannak az erdőbe az egyik birodalomból. Csak még ki kell derítenünk hogy melyik.
- Háború lesz?- kérdeztem aggódva apámat
- Szeretném minél kevesebb vérrontás nélkül lerendezni az egészet. Ki kell derítenünk hogy melyik birodalom illetve esetleg hajlandóak e megállapodni.
- És ha a főbirodalom az?- gondoltam a legrosszabbra
- Akkor képtlen hogy egyesség születne úgy hogy ne veszítünk el mindent.- mondta apám gondterhelt arccal
- Miért, ha harcbaszállunk akkor nem vesszítünk el mindent?- mondtam alig hallhatóan
- Imádkozzunk hogy ne ők legyenek- próbált pozitívan gondolkodni, több kevesebb sikerrel
Arcán látszott a felém. Ettől én is még inkább kezdtem kétségbe esni, mert hát apám nem az a fajta ki egy könnyen megijed
- Van kint valaki?- szólt ki a király
- Állok rendelkezésére fenség- hajolt meg egy katona
- Senki nem tudhatja hogy ily válságos helyzetben vagyunk, még egy pletykát sem akarok meghallani... Szólj Simson hadvezérnek derítse ki, hogy melyik birodalom kémei vannak az erdőben - adta ki a parancsot atyám - Te pedig most elmehetsz, egyenlőre anyádnak se szólj.- azzal itntésével elbocsátott
- Ahogy óhajtja fenség- hajoltam meg, majd millió gondolattal a fejemben távoztam
VOUS LISEZ
Rabszolgából királynő
Fiction HistoriqueEgy egyszerű patrsztlány akinek az élete egy pillanat alatt megváltozik mikor elrabolják és eladják a palotának.Hogy ott milyen sors vár rá ? Látja valah még a családját? Majd kiderül! ( minden nemű hiba miatt elnézést kérek)