Rabszolgából királynő

Az meglepetés!

~Aladline szemszöge~

Oh na basszus, ezt aztán elcsesztem! Talán mégsem volt olyan jó ötlet csak úgy elmenni, tényleg nem gondoltam át, de akkor még jó tervnek tűnt. Szegény őrök, biztos megbüntetik őket mert elengedtek és ez csak is az én hibám lesz! Jaj, és ha már a büntetésnél tartunk,  hogy én mit fogok kapni? Pá-pá fejem jó volt veled! De mencségemre legyen ő még aludt és nem akartam felkelteni.
Gondolataimból a herceg ébresztett fel, mivel álamnál fogva felemelte az eddig lefelé néző fejemet.
- Miért mentél el?- kérdezte teljesen higattan
- Miért nem szóltál?- kérdezett tovább még mindig higattan
- Öö, ön aludt és nem akartam felkelteni.- válaszoltam kicsit félve, mert hát egy szavába kerül és búcsúztatók a fejemtől
- De miért nem ébresztettél fel?- húzta fel szemöldökét
- És maga miért vitt el a háremből?- húztam fel én is szemöldököm
Belvörösödött a kérdésembe. Ezzel elkönyveltem hogy ezt a kört bizony én nyertem.
- Mert megtehetem- húzta győztes mosolyra a száját
Na nekem leesett az állam, meg sem bírtam szólalni. Mi az hogy megteheti? Ő a herceg meg minden, de álljon csak meg a menet.
- Miaz hogy te megteheted?- háborodttam fel szerintem jogosan
Erre csak jót mosolygott rajtam, ez még jobban idegesített. Válaszra nyitotta száját de kopogtak.
- Szabad - szólt a herceg
- Hercegem- hajolt meg- kisasszony- mondta meglepődötten Frank inas
- Mit szeretnél?- kérdezte a herceg
- A felséges anyja hivatja. Azt kéri keresse fel amint ideje engedi, mivel sürgős- hadrta el
- Azzonal megyek-  intett kezével hogy távozhat, majd felém fordult
- Én most elmegyek anyámhoz, te pedig addig itt maradsz- mondta ellentmondást nem tűrő hangon és kiment
Oda rohantam az ajtóhoz és hallottam egy beszéd foszlányt
- Ki ne engedjék, mert ha nem lesz itt mire vissza jövők, tudjátok mi lesz- majd hallottam ahogy léptei egyre hallkabbak lesznek.
Az utolsó reményem is meghalt. Most hogy jutok ki innen? De egy próbát megér! A vesztesek nyugalmával nyitottam ki az ajtót egy 1000 wattos mosoly kíséretében.
- Menjen vissza kisasszony!- parancsolt rám az egyik
- Igen, mégegyszer nem vesszük be, bármit is mond!- jelentette ki a másik
- Hát jó- mondtam majd vissza mentem a szobába és úgy döntöttem felfedeztem!

~Arthur herceg szemszöge~

Miután megmondtam az őreimnek ki ne engedjék Adalinet megindultam a hárem felé anyámhoz Frank inassal. Nem tudom mit akarhat de ha sürgős akkor semmi jót. Mikor oda értünk kopogással jeleztem hogy megérkeztem és egy "szabad" után beleptem.
- Köszöntelek fiam- üdvözölt
- Én is édesanyám- csókoltam kezen
- Ülj le hercegem- mutatott maga mellé én pedig leültem
- Mi olyan sürgős anyám, tán beteg vagy?- kérdeztem aggódva
- Jaj, fiam dehogy- mosolygott rám
- Akkor mi volt ily fontos?- nyugodtam meg
- Úgy hallottam Frank inastól hogy az este három ágyas ment téged szórakoztatni, de te kirohantál és felvittél magaddal egy másikat.- mondta ilyesztően komolyan, én pedig küldtem az inas felé egy dühös pillantást.
- Így történt- próbáltam higgadt maradni
- És mégis miért nem volt jó az a másik három?- kérdezett tovább
- Mert én őt akartam- mondtam az igazat
- Akkor miért nem kérted Frank inast hogy őt is készítse fel?- nézet rám értelmetlenül
- Én kértem, de nem történt meg- pillantottam Frank felé
- És miért nem?- háborodott fel anyám
- Őő, felséges asszonyom én őő- próbálta megmagyarázni Frank inas
- Hát jó de ez legyen az első és utolsó ilyen eset- nézett megint az inas felé. Én pedig győzedelmes mosolyra húztam a szám
- Ez mind kettőtökre vonatkozik- pillantott rám
Egyből lehervadt a mosoly rólam
- Ahogy óhajtja, engedelmeddel- hajoltam meg
Ő csak bólintott és már rohantam is a szobámba. Meg sem vártam Frank inast mivel mérges voltam rá. Ahogy beléptem a szobámba megláttam ahogy Adaline egy könyvet olvas és nem is akármilyet. Egy történelmi és háborús könyvet.
- És én meg azt hittem hogy csak engem foglalkoztat ez a téma. - sétáltam oda hozzá
  -Hát nem valami lányos,de legalább érdekes és sokat lehet belőle tanulni.- mondta el véleményét
Hát nem csak szép de okos is.
- Örülök hogy így gondolod- mosolyodtam el
Ez után jött a kínos csönd. Kinéztem az ablakon, pont a lovak istállójára látni.
- Szereted a lovakat?- törtem meg a csendet
- Imádom őket!- csillant fel a szeme
- Van kedved lovagolni? - vetettem fel az ötletet
- Van - vágta rá
És én még azt hittem nemet fog mondani
- Akkor gyerünk!- nyújtottam a kezem, de ő csak felállt és elsétált mellettem
Hát jó, a harc hát legyen harc!

~Adaline szemszöge~

Az istállóhoz érve megcsapott a lovak illata, ez Noara emlékeztetett mivel volt hogy elkértük a pékúr lovait és azzal mentünk a vizeséshez. Folyton versenyeztünk hogy ki ér oda hamarabb, de mindig Noa nyert.
- Válsz egyett!- zökentett ki a gondolataimból a herceg
- Bármelyiket?-  néztem körbe a nagy istállóban
- Bármelyiket, az enyémen kívül- ment oda lovához és adott neki egy répát
Elkezdtem az istálló hátsó része felé menni, minden karánban szebbnél szebb lovak voltak. Hogy fogok én ezek között választani? Hirtelen nagy nyerítést és csattanást hallottam a leghátsó boxból így oda mentem. Egy gyönyörű éjfekete ló volt aki ennyire nyerített. Épp meg akartam simogatni mikor valaki elkapta a kezem és elrántott a lótól.
- Ne érj hozzá!- mondta kétségbeesve
- De miért ne, talán ez is a te lóvad?- értetlenkedtem
- Ez a ló nincs betőrve és nem is lehet. Túl veszélyes!- kezdett el húzni a másik irányba
- Én is az vagyok!- jelentettem ki- na meg amúgy is azt mondtad hogy azt választom a tiéden kívül amelyiket akarom- emlékesztettem rá
- Jó, de nem akarom hogy megsérülj- mondta könnyes szemmel
Na jó nekem ez kezd túl nyálas lenni.
- Nyogodjon meg hercegem, nem lesz semmi baj, megígérem és ha én megígérek valamit azt be is tartom- kezdtem megint a ló felé sétálni
- Istállós fiú, készítsd elő az én lovamat, a kisasszonynak pedig az éjfeketét!- adta ki a parancsot a herceg Én erre elmosolyodotam, a herceg is próbált vidámnak tűnni de látszott rajta hogy félt
Mikor felszerelték a lovakat felszáltunk rájuk. Miért mondták azt hogy ez a ló kezelhetetlen? Nagyon is nyugodt. A herceg és az Istállós fiú is csak bámulták a nyugodt fekete lóvat.
- Én megmondtam!- húztam mosolyra a számat
- De, de hisz, ez a ló kezelhetetlen- hotetlekedtek mind ketten
- Indulhatunk hercegem?- kérdeztem a még mindig ámúló herceget
- Persze- indult meg a lóvával
- Hová megyünk?- kérdeztem egy kis idő után mert hát érdekelt hogy mégis hova visz
  - Az meglepetés!- húzta győztes vigyorra a száját