-Figyi skacok vissza kell utaznom, mert úgy tűnik a nagyszüleim autóbalesetetben elhunytak.-sírta el magát Cortez. Miután meghallottam elsírtam magam és rögtön odaszaladtam hozzá és amilyen szorosan csak tudtam megöleltem. Szerettem volna, ha tudja, hogy én itt vagyok neki mindig és mindig számíthat rám.
-Nyugi! Minden rendben lesz! Viszont most menjünk haza!-suttogtam a fülébe és megint elsírtam magam. A többiek nem tudtak mit mondani. Mindenki csöndben állt és megölelték Cortezt.
-Figyi C! Minden rendben lesz, nyugi! Mi itt vagyunk veled jóban/rosszaban!-nyugtatta Ricsi és közben Virág haját simogatta, mert ő is sírt.
Elindultunk a szállásunkra Cortezzel. Némán sétáltunk egymás mellett, mindketten némán gondolkottunk. Láttam, hogy Cortez valamikor elsírja magát, valamikor nagyon ideges valamikor pedig csak leült egy padra és gondolkozott. Mikor visszaértünk a szállásra 5 perc alatt elpakoltunk és Dave apukája elvitt minket a reptérre, hiszen Cortez nagyszülei Franciaországba vannam.
-Őszinte részvétem!-mondta Nimród.
Cortez nem reagált semmit csak fogta a kezem. Mikor megérkeztünk a reptérre nem mentünk el sehova csak vártuk a gépet. 2 óra múlva meg is jött, felszálltunk rá és pechünkre megláttuk Arnoldot. Odajött hozzánk és próbált egy mosolyt csalni az arcára.
-Sziasztok! Mi a baj Cortez talán már lecseréltek a Szent Johannába?-húzta gúnyos vigyorra a száját.
-Arnold most nem alkalmas, hogy beszéljünk!-mondtam.
-Miért talán...-kezdte a mondandóját Arnold.
-Arnold! Cortez nagyszülei most mentek el egy jobb világba és megyünk Franciaországba, mert ott voltak!-kiáltottam rá. Arnold nem mondott semmit pedig lehet, hogy akart volna, de mi elmentünk mgkeresni a helyünket. Leültünk és megfogtam Cortez kezét, és halványan rámosolyogtam. Cortez próbált vissza mosolyogni, de nem nagyon emnt neki. 3 óra alatt meg is érkeztünk. Gyorsan hívtunk egy taxit és elvitt minket a korházba.
Mai nap: 5/1*****-legrosszabb nap😞
