A feketebárány

2. fejezet 🎼🎤💋

Erre felnevetett. A feladatunk egy kisebb program elkészítése volt.
Az óra utolso 10 percében beadtuk a munkáinkat. Visszamentünk a terembe.

- Lina, akkor ma délután jó lesz? - jött oda hozzám Marci.

- Persze, jó ott leszek! - mosolyogtam.

Láttam Dávid féltékeny tekintetét és bevallom őszintén örültem neki. Nem sokkal később ida is jött hozzám.

- Randid lesz Marcival? - húzta össze a szemöldökét. Féltékeny és annyira cuki.
- Ha nagyon akarod tudni, nem.
Értetlenül nézett rám.
- Amúgy semmi közöd hozzá.
- De azért érdekel - vigyorgott.
Végül beadtam a derekam.
- Próbám lesz a fiúkkal.
- Énekelsz?
Bólintottam és megszólalt a csengő. Dávid visszaült a helyére. Valójában aranyos srácnak tűnik... csak egy kicsit egoista. Az órán egy dalszöveget kezdtem írni.
A szünetben Dávid megint odajött hozzám.
- Ez a dal nekem lesz?
- Mond nincs jobb dolgod?
- Nyugi Hercegnő!
Hatásszünetet tartottunk.
- Amugy nem neked írok dalt...
Megfogta a papírt és elolvasta.
- Egoist? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
- Talán probléma? - vettem ki a kezéből a lapot és kimentem a teremből majd az épületből.
- Várj hova sietsz?
- Próbám lesz.
- Elkísérlek...
- Nem kell!
- De veled megyek.
- Nem! - mondtam dühösen. - Mi nem járunk, nem kell utánam loholnod!
Dávid nem szólt semmit, elment.
- Idióta barom... - mormogtam.

Marci és Fábián már vártak rám.
- Lina késtél... - szólt Fábián.
- Bocs csak feltartottak... mindegy itt van a szöveg az alaphoz... kezdjük?
A srácok elolvasták majd nekiálltunk próbálni.
- " Denn die ganzen Welt dreht sich um dich, Um dich und dein Ego, Ego..."
(Fordítás: mert az egész világ körülötted forog, te és az egód körül)
A refrénnél Matteo és Dávid benyitottak a garázsba. Úgy tettem mintha nem venném őket észre. Csak a szövegre fókuszáltam.
- " Dann bist du allein in deinem Kartenhaus, und ich zieh meine Karte raus."
(Fordítás: Egyedül vagy a kártyaváradban, és kiveszem a kártyámat)
A dal végén tapsot is kaptunk.
Odamenten Matteohoz.
- Mond, mit keres itt Dávid? - kérdeztem dühösen.
- Gondoltam jól ellesztek... - mosolygott gyanúsan.
Ekkot Dávid megfogta a vállamat.
- Szépen énekeltél!
- Köszönöm...!
- Ez a dal...?
- Nem neked szól, csak általánosítottam... - füllentettem.
Dávid ezt azonnal észrevette.
- Tényleg?
- Ezt majd máskor... - tereltem a témát.
- Hé Lina elmegyünk kajáért Matteoval és Fábiánnal. - mondta Marci.
- Rendben.
Láttam Matteon azt a mosolyt, akkor biztos ezt tervezte.
Csak ketten maradtunk a garázsban.
- Mond Lina, énekelsz még valamit? Velem, duettben.
Meghökkentem, de valamiért igent mondtam neki.
Feltett egy alapot és énekelni kezdtünk. Közelebb akart kerülni hozzám, megfogta a kezemet, felütetett az asztalra...
A kezei simogatták a testemet az arcomat a nyakamat. Közel hajolt nagyon közel. Suttogott valamit majd az ajkaink összeértek. Megcsókolt. Letettte a mikrofont és megfogta a derekamat. Csókjaitól teljesen elkábultam. Talán 10 perc telt el mikor eltolta magát tőlem.
- Mi a baj? - kérdeztem.