Sziasztok! Salamosi Krisztina a nevem és 18 éves vagyok. 14 évesen egy 180°-os fordulatot vett az életem.Így kezdődött az én történetem.
3 évvel korábban
Egy hónapja gyökeresen megváltozott az életem.
Társastánc órám volt. Anyuhoz indultam ki. Beszálltam a kocsiba. Épp kanyarodtunk ki, mikor nagy erővel nekünk csapódott egy kamion. Annyira emlékszem még, hogy valamilyen mély hang mondja:
-Kicsi lány, próbálj meg ébren maradni!-Ekkor már nem bírtam tovább és hagytam, hogy elnyeljen a sötétség.
Megpróbáltam kinyitni a szemem. Először nem sikerült, de másodszorra már igen. Mikor kinyitottam a szememet nagyon világos volt és nagyon fájt is a fejem.
Apu állt az ágyam mellett. Észrevette, hogy felébredtem. Próbál erős maradni előttem, de nagyon rosszul leplezte.
-Szia, Kicsim! Hogy érzed magad?
-Fáj a fejem.
-Várj! Hívom az orvosodat.
Kiment az ajtón. Legközelebb egy 30-as éveiben járó férfivel jött be.
-Szia! Dr. Kiss László vagyok!
-Jó napot! Mi történt? Mióta vagyok itt?
-Baleseted volt. Egy kamionos az autótokba ütközött. Nagy szerencséd, hogy ott volt az a fiú....
-Milyen fiú?
-Aki hívta a mentőket.
-A nevét talán...
-Sajnálom. Köt az orvosi titoktartás.
Ki lehet az a fiú? Talán neki köszönhetem, hogy élek?
-Hol van anya?
-Kicsim. Anya.. anya... meg...meg.... meghalt.
Itt keservesen felsírtam. Apa szorosan átölelt.
-Ne aggódj, Kicsim. Majd együtt megoldjuk.
És itt elsötétült minden. Olyan mintha aludtam volna, de mégsem. Egy hídon álltam. Ez az a híd volt, amiről leugrottam, hogy meghaljak. Csak, hát...... ez nem nagyon sikerült, de nem is bánom. Anyut láttam meg a híd korlátján ülve. Egy fehér rövid ujjú, meg egy fehér feszülős nadrág, hozzá egy fehér balerina cipő.
-Anya?
-Szia, Kis csillag.
-Hol vagyok?
-Az most mindegy. Azért kereslek, mert hiányozni fogtok apáddal együtt, de tudom, hogy majd megoldotok mindent.- odamentem hozzá és jó szorosan megöleltem.
-Most mennem kell. Vigyázzatok magatokra.
Egyből kinyílt mind a két szemem, mikor anya már nem ült mellettem. Hét vagy nyolc orvos állt körül. Nem értettem miért. Az egyik azt mondta: 5 percre leállt a szívem. Kiment mindenki. Apa egyből belépett az ajtón és úgy szorított, mintha az élete múlott volna rajta.
-Azt hittem téged is elveszítelek.-fordította felém könnyekkel áztatott arcát.
Ez történt egy hónapja, azóta rendeződtek a dolgok. Azóta is keresem azt a fiút, de a neve, a kinézete nélkül eléggé nehéz lesz megtalálni, de biztos vagyok benne,hogy találkozni fogunk még egyszer. Amelyik iskolába jelentkeztem, oda felvettek és már nagyon várom a szeptember elsejét, de egyben nagyon izgultam is, mert már volt öngyilkossági kísérletem és féltem, hogy meglátják. Nem is nagyon szeretek róla beszélni. Van pár heg a lábamon és a karomon/csuklómon.
