Hétfőn is a csengőre ébredtem. Minden ugyan úgy ment, mint mindennap. Ja és most megint járok táncolni, de ez az óra más volt, mint általában. Többen voltunk. Két ember jött. Vagyis helyesbítek. Anna és Alex állt az ajtóban. Mikor megláttam Annát egyből a nyakába ugrottam.
- Egy kis figyelmet kérek! Mint látjátok kettő új táncosunk érkezett. Meg szeretném kérni, hogy Andris legyen Annával és Kriszti pedig Alexxel.
Jézusom! Fogjam meg azt az izmos vállát, simuljak hozzá? Azt hiszem elfogok olvadni. Úristen mit beszélek én itt össze-vissza , teljesen megőrültem.
Vége lett a tánc órának és futottam volna ki a teremből, mikor valaki megfogta a csuklómat, majd visszarántott a terembe.
Megfordultam és Annával találtam szembe magamat.
- Beszélni valóm van veled.
- Nem lehet, hogy előbb átöltözünk és utána?
- Jó, de siess!
Amikor végeztünk. Karon is ragadott.
- Miről akartál velem beszélni?
- Láttam, hogy néztél Alexra. Csak nem tetszik?
- Mi? Alex? Ne hülyéskedj már! -pirultam el. Tuti, hogy észre vette. Francba!
- Ja, persze.
- De tényleg.
- Aha. Akkor azért pirultál el, mert nem tetszik. Ez teljesen logikus.
Miért vagyok ennyire béna? Biztos Alex is észre vette, amikor tánc közben hozzám ért elvörösödtem. Jézusom! Hogy lehetek ekkora szerencsétlen?
- Ne aggódj! Nem vette észre! -szakította meg a magammal veszekedést az én drága barátnőm. Mintha a gondolataimban olvasott volna.
- Honnan tudod? Már biztos elmondta a haverjainak és rajtam röhögnek.
- Nyugi! Na de mesélj el mindent!
- Oké.
És belekezdtem a hosszú mesémbe. Egyszer kétszer beleszólt, de elhallgatattam.
- Azta!
- Ja és a szomszédunk lett szombat óta.
- Azt a rohadt! És ha nem jöttem volna táncra akkor mikor mondtad volna el? Ha?
- Elmondtam volna. Egyszer.........valamikor...... talán.
Még egy csomót beszélgettünk. Majd gyorsan hazamentem. Megkajáltam, utána lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
