Pennywise lánya

🎈Elhatározás🎈

Nora a szobája felé ment.

Egész egyszerű kis szobája volt, egy hely amit Billy és Richie nagyon jól ismert egy kellemetlen helyzet miatt.

Igen, ez volt a 3 ajtós szoba a "not scary at all", a "scary" és a "very scary" feliratokkal, egy matracal a közepén.

Azóta a szobát kiegészítették néhány tárgyal.
Az a néhány tárgy egy szekrényből, egy asztalból amihez jár egy tükör és egy székből áll.
Ja és persze a matracot használhatóvá tették (tettek rá egy párnát és egy takarót).

Nyikorogva kinyílt a középső ajtó és Nora belépett a szobájába. Sóhajtott egy nagyot  aztán leült a székére és lehajtotta a fejét az asztalára.
- Apu ma sem érzi túl jól magát. - sóhajtott.

Körülnézett a szobájában. Először a plafont majd az ablakot, a padlót aztán az ajtót nézte ahol megis állt. Ennek az oka pedig az volt hogy meglátott 3 lufit a "very scary" feliratos ajtó kilincsére akasztva. Egy piros, egy sárga és egy kék lufit.

Nora gyermeki ártatlansággal nézett a lufikra mígnem lassan kinyílt az ajtó és belépett a szobába egy öreg vérvörös hajú bohóc szelíd mosolyall az arcán. Amint Nora meglátta őt hatalmas mosoly keletkezett az arcán.
- Nagypapa!!! - kiáltotta majd odafutott hozzá és átölelte.

Igen, ő az 1990-es Pennywise, Nora nagyapja.

A nagy ölelés után Penny elengedte Norát és ránézett.
- Mit búslakodsz kicsi lufi? Történt valami? - kérdezte Penny. Nora lehajtotta a fejét és megpróbált válaszolni nagyapja kérdésére.

- Az egyetlen dolog amit tudni akartam az az hogy ki az édesanyám, már 7 éves vagyok, nem mondhatjátok nekem örökké azt hogy a gólya hozott. - Penny egy percig elsápadt aztán hangos nevetésbe kezdett.

- Mi olyan vicces?! - morgott Nora vérvörös arccal (a dühtől). Penny letörölte a könnyeket a szeméből.
- Kis bohóc, vannak dolgok amiket sohasem tudhatunk meg és talán jobb is ez így. - válaszolta. Nora értetlenül nézett.

- Miért jó az, ha nem tudom, ki az anyukám? - Penny most egy kicsit komolyabban nézett vissza Norára.
- Mert az igazság ... nem mindig a legjobb dolog, nagyon tud az fájni. Ezért csak akkor mondjuk el hogy ki az édesanyád és mi történt vele, amikor már elég nagy leszel ahhoz hogy elviseld az igazság fájdalmát. - magyarázta.

Nora fejében csak tücsökciripelés hallatszódót ezután, még a szeme is ketté állt.
- Nem nagyon értem hogy ez mit jelent de oké. - visszaült az asztalához és gondolkodni kezdett. Penny csak csöndben nézte őt.

Nora belenézett a tükörbe aztán eszébe jutott valami.
- Nagypapa ... mi olyanok vagyunk mint az emberek ugye? - kérdezte mostmár nagyapja felé fordulva.
- Mi nem, de te igen ... vagyis inkább csak félig. - Nora elmosolyodott, de nem kis normális mosollyal hanem őrült mégis inkább gonosz vigyorgással.

- Szerinted én eltudnék vegyülni az emberek között, nagypapa? - Penny gyanakvóan nézett Norára.
- Csak nem akarsz ...
- Kimegyek ... kimegyek innen és utána járok hogy mi történt apuval. - jelentette ki határozottan Nora.

- Nora nem mehetsz ki ezt te is tudod, mi lesz ha apád rájön hogy kint voltál az EMBEREK között? - próbálta védeni Norát. Penny már megtapasztalta milyen az emberek között lenni, Nora még túl kicsi ehez.

De mire Penny ézhez kapott volna, Nora már nem bohócként hanem emberként állt elötte
- Hogy festek? - kérdezte. Penny elsápadt a látványtól.(nem azért mert csúnya hanem mert még ilyet nem látott)
Norának az arca most természetes bőrszínű, nincs rajta festék sehol, szemei kékek. Egy sárga póló és egy kék szoknya van rajta fehér pöttyökkel.

Penny kitágult szemekkel, tátott szájjal, némán nézte unokáját.
- Ha nem válaszolsz az csak jót jelenthet. - mondta Nora mosolyogva majd kifutott a házból.

🎈🎈🎈🎈🎈🎈🎈🎈🎈🎈🎈🎈

Mára ennyit.
Ez egy igen hosszú párbeszédes rész volt de majd a következő részben bepótolom a kimaradt cselekményeket.
És még egy kis spoilerként annyit hogy a következő részben már benne lesznek a "vesztesek" (ezt mindig idézőjelbe fogom tenni XD).