Midnight Stranger

• 9.fejezet •

Min Jung szemszöge

A szobára mély, már már zavaróan hosszú csend telepedett. Mindenki csak a másik arcát fürkészte és próbálta leolvasni róla, hogy mit is gondolhat. Végül, ki tudja mennyi idő elteltével, Jin szólalt meg elsőként.

- Azt mondtátok más az igazi apám...kicsoda? 

- Egy senki. Ki tudja lehet még él vagy meghalt. Mindenesetre semmit nem tudunk a hollétéről. Egy ideig egy banknál dolgozott, de miután az csődbe ment, eltűnt mintha a föld nyelte volna el - válaszolt Hoseok, teljes higgadtsággal a hangjában - Viszont úgy látom még mindig nem hiszel nekem. Eláruljam mi történt veled a születésed napján?

Jin csak egy aprót bólintott, de láttam ahogy maga mellett ökölbe szorítja a kezét és idegesen rázkódik.

- Aznap este hatalmas vihar volt - kezdett bele a történetbe. - Én a bátyámmal együtt, a nevelőapáddal, a dolgozószobában ültünk és a birtok papírjait néztük át, mikor is egyszer csak csengetésre lettünk figyelmesek. El se tudtuk képzelni ki lehet az ekkora viharban, aki egyáltalán kimerészkedett az utcára. A bátyám lesétált a kapuhoz és a szolgálókkal együtt ajtót nyitottak egy idegen, bőrig ázott nőnek, karjaiban egy síró kisbabával. Igen te voltál az, az édesanyáddal együtt.

Jin csak némán hallgatott. Hoseok folytatta. 

- Először nem akartunk titeket beengedni, mert semmit nem tudtunk rólatok, de a bátyám aznap elég jó kedvében volt és arra utasította a szolgálókat, hogy mindent tegyenek meg értetek. Neked hatalmas lázad lett, az anyukád pedig pár óra múlva végleg lehunyta a szemét. Teljesen idegen voltál számunkra, de örökbe fogadott téged, egy senkit. A gondodat viselte és taníttatott téged, a legjobb tanárokat rendelte melléd és mire észbe kaptam, már a cég következő fejeként kezdett el rád gondolni Jungkookot és engem figyelembe se véve. Engem, aki végig mellette voltam és ott segítettem neki, ahol csak tudtam. El tudod de képzelni, mit éreztem??

Jin beharapta az alsó ajkát és Taehyungra nézett a szeme sarkából.

- És..miből gondoljátok, hogy mi testvérek vagyunk?

- Ez egyszerű - helyezkedett kényelembe Hoseok és leült az egyik fotelba. - 5 évvel miután te hozzánk kerültél, a bátyám elkezdett a családod után nyomozni, hogy van-e vér szerinti rokonod. Eleinte nem járt sikerrel, de pár év múlva egy árvaházban rátaláltunk Taehyungra. Kiderült, hogy féltestvérek vagytok. Anyukátok testvére és a valódi apád a szülei. Azonban anyukád testvére is hamar elvesztette az életét és így Taehyung árvaházba került, az apátokról pedig azóta sincs információnk hogy hol van és mit csinál.

Jin térdei összecsuklottak és a földre rogyott. Majd gyorsan az arcához kapott, de már késő volt, megállíthatatlanul záporozni kezdtek a könnyei.

Miután minimális erőt vett magán, Hoseok felé fordult.

- És..hogyan halt meg az... apám? Tudni akarom!Jogom van hozzá!

- Neked ugyan semmi jogod hozzá!!! Nem számítottál neki semmit, mert csak egy idegen kölyök vagy és soha nem is leszel több.

Yoongi, aki eddig a háttérben meghúzódva hallgatta a párbeszédet, most előre lépett és felszólalt.

- Egy betegség vitte el. Már az utolsó stádiumban volt. Több orvos is kezelte őt, de nem találtak rá gyógymódot. 

- TE csak fogd be!! Mindig is a cég és a bátyám ellensége voltál és leszel. Biztos örültél, amikor meghalt!! - förmedt rá gúnyosan Yoongira.

- Egyáltalán nem. Ugyan te nem tudsz róla, de én, Jimin és a bátyád nagyon közeli barátok voltunk, de a halála után minden megváltozott. A vezetéseddel egy sötét korszak vette kezdetét. Ezért mielőtt véghez vinnél vagy belekezdenél bármibe is, eltávolítunk téged a cégtől és Jungkookot nevezzük ki a következő vezetőnek.