Midnight Stranger

• 7.fejezet •

Min Jung szemszöge

- Na most meglátod, hogy nem csak helyes vagyok, de irtó jól is vezetek - húzta önelégült vigyorra a száját Jin és hosszú ujjait a kormányra helyezte. - De amúgy most hova is akarunk menni pontosan?

- Hát Taehyung lakására, hova máshova? - néztem rá értetlenkedve.

-  Nekem arról fogalmam sincs, hogy hol van, de cserébe tudok mondani egy jó viccet, ami most találtam ki - mondta nevetgélve és a tarkóját kezdte el simogatni zavarában.

Hova tűnt az a szigorú és parancsoló tekintet? - kérdeztem magamtól és megráztam a fejem. - Biztos csak így próbálja leplezni hogy ideges és fél.

- Rendben. Akkor várjunk. Hátha kideríti valaki nekünk, hogy hol lehet az a lakás.

- Például?

- Például... - de ahogy ezt a szót kimondtam, megcsörrent Jin telefonja.

Gyorsan előkapta és elolvasta a beérkező üzenetet, majd ledöbbent arccal fordult felém.

- Honnan tudtad?

- Mégis micsodát? - fogalmam sem volt miről beszél.

- Az előbb írt Jimin, hogy tudják hol lakik Taehyung és....és el is küldték nekem - nyögte ki hitetlenkedve a szavakat, mint ha ő maga se hinné el, amit épp mond.

- Na - csaptam össze a kezem - ez egy nagyszerű hír. Akkor akár indulhatnánk is.

- Te tudtad, hogy Jimin írni fog nekünk?

- Mégis honnan tudtam volna? - ráncoltam össze a homlokomat. - Női megérzés. Ez az. Csak egy női megérzés volt - dobtam hátra hosszú hajamat, majd bekapcsoltam a biztonsági övet. - Elindulunk ma még?

Jin beindította a kocsit, majd bizonytalanul végre elindultunk, bár még fogalmunk sem volt hova. 

***

Jimin szemszöge

- Megírtad neki? - kérdezte Yoongi félvállról és a telefonom felé bökött az állával.

- Igen - biccentettem egy aprót, aztán Hoseok felé fordultam. - Eddig tartott a ti kis játékotok. Azonnal mond el, amit még titkolsz előlünk! Tudjuk, hogy valamit tettél Jin apjával.

Hoseok válasz helyett csak hangosan felkacagott. 

- Úgy látom tényleg nem tudtok ti semmit. Rendben legyen. Most már úgyse tudlak titeket félreállítani. Elmondok nektek mindent.

- Ha bármiben mesterkedsz és hazudni mersz nekünk, akkor tudod mi lesz a vége! - szóltam rá fenyegetően.

- Jaj már ugyan, - nézett rám ártatlanul - mit tudnék ebben a helyzetben csinálni. Amúgy se értek el sokat, ha tudjátok az igazat.

- Akkor beszélj!

Hoseok felállt az ágyról, majd az ablakhoz sétált. Pár percig csak bámult ki rajta, aztán hirtelen megfordult és ördögien nevetni kezdett.

- Jin apja, nem is az igazi apja! - préselte ki magából a szavakat kacagva. - Fogalmatok sem volt róla, mi? A testvérem soha nem tekintett rá fiaként! Örökbe fogadta a rohadt kurva miatt, de mindig is utálta őt. Csak egy vér szerinti fia van, és az Jungkook - mutatott a fiúra és közben egyre harsányabban ordított.

Jungkook, aki ez idáig csak néma csendben állt a sarokban, most a könnyeivel küszködött.

- Hazudsz! - förmedt Hoseokra idegesen és neki rontott. A kabátjánál fogva elkezdte ráncigálni, majd fojtogatni. - Ez csakis hazugság lehet. Mi ketten testvérek vagyunk Jinnel!!