Midnight Stranger

• 1.fejezet •

Min Jung szemszöge

Aznap egy nagyon meleg júliusi napra kelhettünk fel. A nap hétágra sütött és egy felhő sem volt az égen. Tökéletes alkalom, hogy a természetben legyünk. Én is így voltam ezzel. Ezért kezembe fogtam kamerámat és lesétáltam a tengerpartra. Szerencsére nem laktunk nagyon messze tőle. Alig 20 percnyi sétára. Nagyon jól esett a friss levegőt magamba szívni.

Amikor megérkeztem egyből elkezdtem képeket készíteni a tájról. Már vagy 10 perc is eltelhetett, amikor észre vettem egy fiút egy csónakban ülni, egészen közel a parthoz. Úgy tűnt alszik, így félve közelebb mentem hozzá. Meg kellett állapítanom, hogy gyönyörű szép arcvonásai voltak. Fekete haja, telt ajkai és nagyon széles vállai voltak. Olyan volt akár egy angyal. Muszáj volt megörökítenem. Magam elé tartottam a kamerámat és kattintottam egyet. Viszont, ahogy elkészült a kép, a fiú szemei lassan nyílni kezdtek. Úgy megijedtem, hogy észrevesz, ezért amilyen gyorsan csak lehetett menekülőre fogtam. De szerintem már késő volt.

Egy utolsó pillantást vetettem ugyanis még irányába. Ő pedig félmosolyra húzta a száját és valamit tátogott nekem. Hirtelen lefékeztem, hogy kitudjam olvasni szavait.

Ezt.Nem.Kellett.Volna.

Jin szemszöge

Egész nap dolgoztam és alig vártam,hogy végre legyen egy kis szabadidőm. Az idő kint gyönyörű volt. Sütött a nap és nagyon meleg is volt.
Nagyot sóhajtottam karosszékemben és felálltam asztalomtól. Már elzsibbadt a lábam a sok üléstől. Ezért úgy gondoltam adok magamnak 2 óra pihenőt és lemegyek a partra.

Mikor leértem, béreltem magamnak egy csónakot és vízre szálltam. Egy picit beljebb eveztem, de viszonylag a parthoz közel maradva megálltam és hátradőltem, hogy pihenjek.

Nem tudom mennyit aludhattam, de nagyon jól eset, ahogy magamba szívtam a friss levegőt és ahogy a nap sugarai átjárják elfáradt testem minden porcikáját.

Egyszercsak hirtelen kinyitottam a szemem és megláttam egy lányt. Annyi idős lehetett mint én. Egy fényképezőgépet tartott a kezében és épp engem fényképezett. Legalábbis gondolom, mivel más senki nem volt a közelben. Amint meglátta, hogy őt nézem azonnal futásnak eredt. De még egyet hátra lesett apró vállai felett és rám pillantott. Én felültem a csónakomban és remélve hallja vagy legalább megérti mit mondok, megmondtam neki, hogy nagyon, de nagyon rossz döntés volt, hogy lefotózott.

Min Jung szemszöge

Azt hittem kiugrik a szívem a mellkasomból, amikor megláttam hogy szép lassan kinyitja szemeit. Amilyen gyorsan csak tudtam elmenekültem a helyszínről. De pillantását még jó pár percig éreztem magamon.

Miután sikerült újra levegőt kapnom, kiegyenesedtem és leültem egy közeli padra. Majd elkezdtem törni a fejem szavain. Mit érthetett az alatt, hogy ezt nem kellett volna? Talán valami híresség? Vagy maffia főnök? Vagy esetleg valami dúsgazdag CEO sarja?

Csomó tipp végigszaladt az agyamban, de egyik se tűnt megbízhatónak. Így amellett foglaltam állást, hogy biztos szégyenlős és nem szereti ha képet készítenek róla. El is határoztam ha valaha újra látom, akkor bocsánatot kérek tőle és előtte letörlöm a képet.

Na de mennyi esély volt arra, hogy találkozunk. Legalábbis akkor még így gondoltam. A város hatalmas, több millióan lakják. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar összehozz minket az átkozott, amit sorsnak hívunk. Én mindig gyűlöltem a sorsot. Olyan életet adott nekem, amit a legádázabb ellenségemnek se kívánnék. De hát mit tehettem ez ellen. Semmit. Egyik napról a másikra éltem. Semmi különös nem történt. Kivéve amikor hirtelen egy nap újra megjelent előttem ő, a képről.