Kószáló Barátom

Szembesülés - Part 1

  Ülni egy 'barátod' mellett, figyelni Őt csendben, halkan. Mi lehetne ennél jobb? Mi eshetne ennél jobban? Minden.  A reggel már úgy indult, hogy visszahúzott az ágy, és 20 perc késésben voltam. A kapu kinyitása előtt, és közben is mély lélegzeteket vettem, és hangosan fújtam ki őket. Próbáltam némi mosolyt erőltetni az arcomra. Valami elkeseredett óvodás is rajzolhatta volna akkor a számat, annyira nem tudtam örülni annak, hogy szabadon vagyok, ráadásul ló közelben. Minden lépésem, haladva az istálló felé, egyre csak elhalkult, nem akartam még szólni, hogy itt vagyok. Előbb volt némi dolgom.

 Tudjátok milyen az, amikor egy hirtelen jött hír, romokba dönt, elvágja a torkod, akár depresszióba taszít. Kellemes kis mellkasi mardosás, nem tud az ember mit kezdeni vele. Vagy elfogadja, vagy rajta lóg, és nem látja meg a megoldást. A tipikus 'nem látja a fától az erdőt', a milliónyi eshetőséget, amivel enyhíthet az így is kellemetlenül elfuserált helyzeten, szituáción. A széna ropogtatása messze kihallatszódott az istállóból, már nem kellett nekik enni adnom. Rájuk köszöntem, jelezve, hogy jelen vagyok. Elfogadták a tényt, hogy most már pedig én is itt leszek, és zavarni fogom a levegőt, amit mindketten egy felnézéssel erősítettek meg. A sárga nem köszöntött ahogy szokott, én is csak lazán benyúltam, és hozzáértem az orrához, elég hanyag módon, de közben végig mosolyogtam rá. Az öreg bokszajtajában megálltam, pihentettem a lábamat a szalma kisodródását meggátló deszkán. Ráköszöntem ismét, majd nagy nehezen behurcoltam magamat mellé. Tisztelem őt, így ehhez méltóan, finoman és megfontoltan érek hozzá, nem dögönyözöm, nem csüngök a nyakán, nem is szeretni, de van, hogy a lapockájára dőlök, vagy egyik kezemet az oldalán, esetleg marján tartom. Ma kivételesen sokat beszéltem hozzá. Végignéztem rajta, éreztem hogy a mosolyom már akkor az arcomra fagyott, amikor beléptem hozzá. Nem kellett sok idő,  beszélgetésből átmentem lelkizésbe, a szerencsétlensége, és a kialakult helyzetünk miatt. Régen sírtam már, így most sem vittem túlzásba, a halk típus vagyok. Az öreg aznap igazán engedte hogy legyeskedjek körülötte. Érezte hogy ez lesz. Átkaroltam a nyakát, a szügye elé állva, duruzsoltam neki, aztán elléptem, ki mellé, hogy ne érezze magát kellemetlenül, és hogy tudjon enni. Egy lépést sem tett hátra, hogy kellemetlen volna számára a helyzet. Engem figyelt, tartotta a fejét, próbált kedveskedni. Inteligens ló, nagyon jól megérzi az emberen hogy mit akar tőle, illetve az érzelmekre is figyel. Utóbbi időben feltűnt, hogy az arckifejezéseket is értelmezheti, kötheti szituációkhoz, mert ha túlzottan fapofával közlekedem körülötte, lök rajtam egyet, és addig nem foglalkozik a kis dolgával, amíg nem grimaszolok neki egyet. Na, persze ez is csak az én feltételezésem. Lényeg a lényeg, foglakozott velem, és tűrte hogy huzamosabb ideig rádőlve legyek, vagy éppen dögönyözzem kicsit. A sárga sem evett, ő is engem figyelt. Átbattyogtam hozzá a másik bokszba. Az elmaradt összeszagoláson most nem hisztizett be, hanem felajánlotta a pótlást, és körbeszagolt, ahol érte az arcomat, utána nekiállt nyalakodni, amit velem eddig sosem tett meg. Szépen megérzik, mikor van rájuk szüksége az embernek.

 A nap hátralévő részében elvégeztem kis dolgaimat, beköszöntem, hogy bizony szerénységem a lovarda területén tartózkodik, szóval ' ne tessék mán' szívrohamot kapni, ha valamerre mozogni látnak. ' Szép kis hét, rögtön így indítani az egész hétvégémet. Mi sem lehetne jobb egy sánta lónál, és mardosó, kialvatlan léleknél? Egy hétig képtelen voltam a normális alvásra, mert a két fiú jövője járt az eszemben, és az, hogy mi viheti rá az embert, egy egyáltalán nem helyzeti, szükségtelennek tartott döntésre. Egy rossz filmben éreztem magam, aminek a főszereplője egy tehetséges, de csóró kislányka, akitől hirtelen elveszik a lehetőséget, mert elveszti céljait a 'support' személy a filmben, és meghoz egy teljesen szükségtelennek titulált döntést. (támogató, irányt adó/mutató) Na már most én nem vagyok se tehetséges, se filmes főszereplő, hogy majd minden szipi-szuperre forduljon.