My Mona Lisa // The Vamps ff. //

1

  Sziasztok! Lisa Stevens vagyok 19 éves. Elég zárkózott személyiség az emberek számára. Barátaim nem nagyon vannak. Inkább csak zenélek és olvasok. De ez megváltozott egy igen váratlan "nyaralás" után. Inkább kezdjük az elején. A szüleim szerint jobb lenne, ha nem csak a szobámban ülnék, ezért elküldtek egy rokonomhoz, akit már régen láttam és akinek egyáltalán nem olyan az élete, mint az enyém. Őszintén semmi kedvem nem volt ezt a rutinomat megszakítani, de néha jól jön a változás. Körülbelül egy fél óra nyavajgás után bepakoltam mindent a bőröndömbe és a táskámba. A szüleim egy hónapra száműztek a szobámból. Na de kezdődjön a NAGY utazás Londonba.

 A repülőn ültem már körülbelül 6 órája, amikor bemondták, hogy leszállunk. Miután a földre értünk megfogtam a bőröndöm és kisétáltam onnan. Egy nagy fekete autó állt a bejárat előtt amiből kiszállt egy elegánsan öltözött férfi aki körülbelül a harmincas éveiben járhat.            

  -Szia. Lisa ugye? Joe vagyok én viszlek haza, ahol nyaralni fogsz.   

 - Öhm... Igen Lisa Stevens. Hol van a rokonom?- kérdeztem értetlenül.      

  -Tris otthon vár. Már egy hete erre készült. Ő nem jöhetett, de ezt majd elmagyarázom.

 Egy kis idő múlva...

 Kiszálltunk az autóból és egy nagy ház várt felfedezésre.   

  -Majd beviszem a dolgaidat, menj csak be. A fiúk szerintem fent vannak.- mondta, majd elindult a csomagtartóhoz.     

  Már be akartam kopogni, amikor kinyitották az ajtót.  

- Lisa végre itt vagy! De régen láttalak, mennyire megnőttél! Gyere had mutassalak be a fiúknak.- ölelt át Carolyn.     

Tényleg régen volt... körülbelül másfél éve. Nekem az nem annyira sok. Mondjuk ezt pont én mondom...               

  -  Srácok itt van Lisa!- kiabált fel az emeletre, ahonnan hangos nevetés hallatszott. - Gyere ülj le. Kérsz valami üdítőt?- nézett rám tágra nyílt pupillával.  

- Igen, köszönöm. Egy pohár víz jól esne.- attól, hogy antiszoc vagyok még tudom hogyan kell viselkedni vendégségben.   

 Ezután hangos csörtetésre lettem figyelmes. A barmok, azaz Tris és a haverjai rohannak a lépcsőn. Ez mindig egy dologhoz vezet... valaki elesik, nos ezúttal se lett másképp.       

 - Jesszus Connor hogy lehetsz ilyen béna?!- röhögte el magát a szőke óriás.       

  - Brad lökött meg!- mutatott a barna hajú srácra.         

- Én aztán nem!- emelte fel a kezét.

- Fiúk! Viselkedjetek! Nem csak ti vagytok itt.- emelte fel a hangját Carolyn. Egy pillanat alatt néma csend lett. A srácok csak pislogtak ott a lépcsőn.            

 - Lisa! Te itt? Hogy? Mi van?- nézett rám értetlenül.      

 -Neked is szia Tris! Tudtommal egész héten vártál rám.- nevettem el magam.  Nem mondott semmit csak megölelt. Váratlanul ért, de visszaöleltem.     

- Azt hittem később jössz. Na mindegy. Bemutatom a bandát. Ő Connor aki az előbb leesett a lépcsőn. Aki lelökte az Brad, majd ez a 2 méteres szőkeség James.- vigyorgott mintha vicces lenne.       

- Egyáltalán nem volt olyan vicces mint, ahogy gondoltad Evans. - mondta James.           

- Srácok, ő itt Lisa az unoka tesóm.- nézett rám egy nagy mosollyal.       

 - Sziasztok!- köszöntem, ha már velük leszek összezárva. Ez érdekes lesz. 4 majdnem velem egyidős fiú plusz egy férfi aki elméletileg a menedzserük. Legalább itt van Carolyn. Hogy fogom én ezt túlélni?

- Látom megismerkedtél a többiekkel. Ez nagyszerű.- jött be Joe a dolgaimmal.

- Felmehetünk még Lisa-val és a srácokkal?- kérdezte Tris a menedzserüket.

- Igen, de kevesebb, mint egy óra múlva indulnunk kell.- nézett rá az órájára.

- Király.- szólalt meg Brad. Ezután mind felrohantak én meg ott maradtam.

- Nyugodtan menj fel utánuk. Ha bármi van akkor szólj nekik, vagy akár lejöhetsz hozzám is.- simogatta meg a karomat Carolyn. Úgy tettem, ahogy mondta. Az emeleten volt egy kisebb előtér amiből három helyiség nyílt. Az egyik Tris szüleinek a szobája, a másik az unokatesómé, viszont  a harmadikba nem mentem be, mert már kiabálták a nevemet. Követtem a hangot ami pont Tristan szobájából jött. A fiúk a földön ültek és videó játékoztak, vagy éppen valamilyen füzetbe írtak valamit.

- Lisa akarsz játszani?- nyújtotta felém a konzolt James. Szokásosan csak megráztam a fejemet, majd leültem az ágyra, oda ahol a legmesszebb vagyok mindenkitől, majd néztem, hogy mit hogyan csinálnak.

Őszinte leszek. Nem a legszórakoztatóbb dolog 4 srácot nézni, ahogy a játék miatt dobálják, illetve szidják egymást. Nagy unalmamban ráírtam a szüleimre, hogy megérkeztem és semmi bajom. Elmeséltem röviden a repülő utamat, majd elköszöntem tőlük, mondván majd később jelentkezem.

- Lisa biztosan nem akarsz beszállni? - kérdezte tőlem Tristan.

- Nem nagyon értek ehhez a játékhoz, ha nem baj akkor ezt most kihagyom.

- Mi megtaníthatunk. - szólt közbe Connor.

- Gyere ülj ide hozzánk. - csatlakozott James is a beszélgetésbe. Connor arrébb ült, ezzel helyet csinálva közte és James között.

- Igaz ezt csak négyen lehet játszani, de ha gondolod valakihez csatlakozhatsz. - szólalt meg Brad.

- Nekem besegíthetsz, ha van kedved. - nyújtotta felém a konzolját Tris.

- Így lehet nem leszel annyira rossz ebben a játékban. - nevettem el magát Brad, majd a többiek is.

Végülis addig játszottunk amíg Joe fel nem szólt, hogy indulniuk kell a fiúknak.