Kiválasztottak küzdelme

-1-

Valamiféle különleges erő kerített hatalmába, majd az egész testemet elnyelték a lángok. Nem égetett, még csak melegem sem volt.

A nevemet hallottam valamerről, de a hang egy cseppet sem volt ismerős, mégis hatással volt rám. Megérintette a kezemet, majd az egész teste lángba borult.

Szokásomhoz híven, péntekenként az éppen aktuális kedvenc sorozatomból tartottam maratont, vagy valami egészen jót olvastam. Túlesve az ebéden, nekiindultam a városnak, hogy felfedezzem a nemrégiben nyílt antikváriumot, ahol meglepetésemre egészen sokan voltak. Belépve a tágas térbe megcsapott a könyvek jellegzetes illata, ami a meleg levegővel elkeveredve egészen kellemes érzést nyújtott. Pár pillanatig elcsodálkozva bámultam a könyvespolcokat, és ide-oda nézelődve konstatáltam hogy rengeteg könyvet elvittek ebben a másfél hétben. A sorok közé lépve olvasgattam a könyvek gerincein lévő címeket, amelyik felkeltette az érdeklődésem annak a hátulján található szöveget elolvastam. Másfél óra bíbelődés után ott álltam három könyvvel a kezemben, amikor is találtam valami egészen érdekeset. A könyv a szokottnál nagyobb volt és vaskosabb, levéve a polcról, egészen nehéznek találtam. A közepén egy vörös ékkő díszelgett, s körülötte valamiféle különleges alkotott indás motívumot, amely körbeölelte az ékkövet. Mindenféle gondolkozás nélkül hozzá csaptam a többi mellé, majd sietős léptekkel indultam el a pénztár felé.

-Ez a háro...illetve négy könyv lesz?-nézett rám túlbuzgóan a fiatal hölgy.

-Igen, csak ennyi.-levettem a vállamtól a táskát, hogy el tudjam pakolni a könyveket, miután kifizettem.

-Egészen különlegesek ezek a kövek. Még nem láttam vöröset.-bámúlt kissé értetlenűl.

-Van még több is?-kaptam fel a fejemet.

-Összesen hat darab van belőle. Zöld, sárga, rózsaszín, vörös, kék, fekete. De már mindet elvitték.-mesélte mindezt rejtélyesen teljes komolysággal.

Akkor még nem értettem miért is volt ennyire rejtélyes.

-Máshol esetlen nem kapható? Mert szívesen elolvasnám őket.

-Nem!-szólt erélyesen-Ez a két könyv lesz?-kérdezte a már utánam következő fiútól.

-Akkor, viszlát!-az ajtón kilépve megcsapott egy kellemes hűvös fuvallat, mely felkavarta a frissen lehullott leveleket. Imádtam a novembert születésem óta, a hideg őszi napok melyek szinte már áttorkollnak a télbe. Ahogy az emberek a halloween után már a karácsonyi ajándékokon töprengenek, és én a délutánjaimat egy forró tea és egy könyv társaságában élvezem.

Ledobva a bakancsomat magamról, sietős léptekkel indultam a szobám felé. Már alig vártam hogy belehuppanhassak a kényelmes fotelembe, és hajnalokig olvasgathassak. Mindegyik könyv jónak bizonyult, de a kíváncsiság ismét nyert. A vaskos könyvet előhúzva a táskából, jobban szemügyre vettem a könyv fedelét. Az ékkő most sokkal fényesebbnek tűnt, mint az antikváriumban. Végigsimítottam a borítóját, mire egy számomra felfoghatatlan dolog történt...