Kiválasztottak küzdelme

-2-

Az ékkő hirtelen ragyogni kezdett, ami hatására majdnem elhajítottam a könyvet,annyira megijedtem. Vöröses fénye betöltötte a szobát, és innentől kezdve pedig halvány fogalmam sem volt arról hogy mégis mi a fene történt, mert az egész egy pillanatig tartott. Már csak arra eszméltem fel hogy egy cseppet sem ismerős helyen vagyok. Hatalmas terem volt, óriási belmagassággal, a padlón fényes fekete márvány volt, ami kellőképpen lehűtötte a teret. Rajtam kívül még voltak egy páran. Feleszmélve a látottakból, rájöttem hogy most éppen minden szem rám szegeződik. Ami egészen érdekesnek bizonyult számomra az az ,hogy mindenkinek a fején volt egy fejdísz, aminek a közepén egy ékkő díszelgett. Az alakjuk pontosan olyan volt, mint a könyv fedelén található vörös csoda. Az emberek fején láttam rózsaszínt, feketét, kéket, zöldet és sárgát. Gondolom ezek a színek jelentenek valamit. A tekintetemet végigvezettem a teremben lévő embereken, és megakadt a szemem egy emberen. A hölgy volt az az antikváriumból. Izgatottan mosolygott, majd intett egyet hogy várjak, ekkor megjelent mellettem egy alak a semmiből. Ugyan olyan értetlenül nézett, mint mindenki. Ami érdekesnek tartottam az az, hogy az ő fején is látható volt a fejdísz. 

-Isten hozott benneteket, én Julie vagyok! Most hogy már megérkezett mindenki, elmesélem miért kerültetek ide.-vette komolyra a figurát.-Mivel mindnyájatoknak érthetetlen ez az égész szituáció, így próbálok részleten elmagyarázni mindent ebben a tizenöt percben.-visszhangzott a hangja.

Minden tekintet rá szegeződött, és figyeltünk arra hogy minden információt magunkba szippantsunk, mint egy szivacs.

-Először is szeretnék egy kicsit a világunkról beszélni pár szót, hogy értsétek ti is. Ebben a világban a varázslat uralkodik, ezért sem van ok nélkül a fejeteken ez.-mutatott a a sajátjára, ami fekete színben pompázott.-Minden szín más erőt foglal magába, ami azt jelenti hogy van amely ritkább. A színt nem találomra kapjátok, hanem ez afféle kapcsolat te, és az erőd közt, ami megmagyarázhatatlan.Ezt a varázserőt nem kaphatja meg mindenki, ez nem olyan megtanulható dolog mint a sárkányon való repülés.

Ennél a mondatnál mindenki a háromszorosára nyitotta a szemét.

-Ja igaz, a ti világotokban már nem élnek, de erről majd később fogtok hallani.-legyintett-Az, hogy mit hoztok ki ebből az erőből, csakis rajtatok áll. Az erőt valamelyik felmenőtöktől kaptátok, akik egykor ebben a világban éltek, így a ti ereitekben is ez a vér csörgedezik. Egy hónapot fogtok kapni arra, hogy minden tudást magatokba szippantsatok. Ehhez kaptok segítséget, ami azt jelenti hogy szín szerint lesztek szelektálva, és ebben az egy hónapban a kijelölt varázsló megtanít titeket használni az erőtöket és felkészít a küzdelemre. Nem mindent fogtok színek szerint tanulni, lesznek közös óráitok is. A küzdelem tíz darab próbatételből fog állni és egy párbajból, amit előre nem tudhattok meg. -sóhajtott.

-Marcus kihagytam valamit?-pillantott a szőke hajú fiúra, akinek szintén fekete ékköve volt. 

-A telefonok, meg ezek?

-Oh, igen. Azt tudnotok kell hogy itt nincsenek elektronikai eszközök, mint oda haza. Az elektromosság befolyásolja a varázserőt, ergo mi sem tudjuk használni az erőnket nálatok. Azt hiszem hirtelen ennyi.

-Nos akkor rendeződjetek kettes oszlopba. Körbevezetlek benneteket a kastélyban, majd színek szerint el lesztek szállásolva a kastély valamelyik szárnyán. nem szeretném ha bármelyikőtök is lemaradna.-tapsikolt.-Indulás!

Beálltam a sorba egy fiú mellé középre. 

-Szia, Margaret vagyok!-nyújtottam a kezem.

-Alex!-fogta meg a kezem.

Nem tudtunk tovább beszélgetni, mert Marcus gyilkos tempóban megindult az ajtó felé. Eddig bele sem gondoltam abba hogy mekkora lehet a kastély. Kilépve az ajtón, egy hosszú lécső előtt találtuk magunkat, amelyet megmászni egy igazi kihívás lesz. 

-Ide, egy hónap múlva fogtok visszatérni, mikor a kezdetét veszi a Kiválasztottak küzdelme.-mondta, hátra sem fordulva.

-Kíváncsi vagyok ki fog minket felkészíteni.-súgtam oda Alexnek.

-Na arra én is.-bólogatott.

A lépcső végéhez érve szembe találtuk magunkat egy könyvtárral, ami előtt egy folyosó húzódott el. 

-A könyvtárba csak holnap fogtok bemenni, mikor megkezditek a felkészülést.-állt meg az ajtó előtt.-Jobbra található a folyosó végén az étkező.-mutogatott.

-Reggeli hat órától nyolcig lesz, aki késik az már csak ebédet kap. Az ebéd, egy és négy óra között lesz, ha feladatotok van akkor érthetően ez csúsztatva lesz, de ezt jelezni kell előre. Vacsora pedig Héttől tizenegyig. A szobáitokat az ebédlő után találjátok. Nem lehet eltévedni, mert csak egy lépcső vezet oda. Kettesével lesztek elhelyezve, fiúk és lányok nem vegyülhetnek, a szobaajtókon el vannak helyezve névtáblák, így tudni fogjátok, ki hova tartozik.-magyarázta.

-Balra a lépcsőn felfele található a trónterem, felettük egy szinttel pedig a király, és családjának a szobái. Oda engedély nélkül egyikőtök sem mehet, világos?!-húzta fel a szemöldökét.-A lépcsőn lefele pedig a kastély bejárata található. Ott mindig van valaki, általában az őrség. Ha lehetséges akkor éjjel ne mászkáljatok arra, mert eléggé elhivatottan őrzik a helyet, nem szeretném ha bármelyikőtök is bajba kerüljön. Az udvarra szintén holnap fogtok kimenni, és körbejárjátok. 

-Valakinek, valami kérdés?

-Mikor fogjuk megismerni a felkészítőnket?-kérdezte a hátsó sorból egy lány.

-Másfél óra múlva. Mindenki legyen abban a teremben, ahonnan indultunk. Ha nincsen több kérdés, indulhattok...