Shadowhunters /Shadowland/

➰O➰

Chapter 2
"Van egy tetkóm!"

Ahogy Clary utcáról utcára rohant, fel sem tűnt neki milyen nagy zűrzavart hagy maga után. Felborított pár kukát, elgáncsolt egy biciklist és még az autókat is hirtelen fékezésre kényszerítette. De hát nem hibáztathatjuk őt, mind megtettük volna ezt az édesanyánkért. Futás közben csak arra tudott gondolni, hogy ez legyen csak egy rossz álom, egy félreértés, inkább legyen begyógyszerezve és képzelje az egészet, s majd mikor hazaér találja otthon anyukáját a kanapén, mintha mi sem történt volna. Bár ezt szerette volna, minden túlságosan is valóságosnak tűnt, s mikor hazaért meg is bizonyosodott erről. A ház nagy része leégett. A függönyök, szőnyegek eltűntek, a műalkotások elégtek. Szerencsére a régi kőház miatt a többi lakásra a közelükben nem terjedt át a tűz.
Clary besétált a ház romjai közé, majd körülnézett. Senki sehol.

-Anyu? -próbálkozott, de csak egy halknál halkabb hang csúszott ki a száján.

-Ne. -térdelt le a földre, majd sírni kezdett.

Hiába is próbálta összeszedni magát, csak zokogott és zokogott. Próbált felállni, de lábai gyengék voltak, hogy megtartsák súlyát.
Épp kezdett lenyugodni, mikor recsegést hallott. Mintha valaki felé sétálna az égett fapadlón. Mikor oldalra pillantott megjelent egy sziluett az egyik üveg ajtó mögött. Nem egy szokványos forma volt.. nem ember volt az. Clary felpattant, majd mivel a konyhához volt a legközelebb, kikapott egy kést a fiókból. Hátrált amennyire csak a falak megengedték, majd várt. A szobából lassan előbújt egy kutya szerű lény. Bár Clary imádkozott azért, hogy csak egy átlagos kutya legyen, a mai nap nem az átlagos dolgokról szólt. A lény furán mozgott, mintha nem lennének csontjai, fejét teljesen körbe fordította. Rekedtes, szuszogó hangot adott ki, és egyre csak Clary felé sétált. Clary megszorította kését, majd egy erős dobással a lénynek hajította. Az mintha meg sem érezte volna, tovább sétált. Mikor már igen közel volt Claryhez, ugrott egyet. Szája négy csápra hasonlított, mindegyiket fogak borították. Lehellete nyálcseppekkel borította be Clary arcát. Clary a lábával próbálta távol tartani magától a szörnyet, de a lény erős volt. Mikor már szája majdnem elérte Clary tüzes fürtjeit, kicsapódott az ajtó. Jace rohant be rajta, majd mintha sima ügy lenne, előkapta pengéjét és a lény hátába szúrta. A lény azon nyomban elporladt, akár csak az a nő a klubban.
Clary csak szótlanul ült tovább a fal mellett.

-Ez..ez mi volt? -kérdezte ledöbbenve, majd felállt.

-Ez egy Prix démon volt, egy állati alakot felvevő démon. -magyarázta Jace, mintha csak egy könyvből olvasná.

-Mi ez az egész? -suttogta maga elé Clary. -Honnan tudtad, hogy hol vagyok? -folytatta kérdését Jacenek szegezve.

-Ettől. -mutatott fel egy hajszálat a szőke megmentő. -A követő rúna segítségével találtalak meg. Tudtam, hogy segítsenem kell, majd neked. -mondta nemes egyszerűséggel, mintha a lánynak teljesen tiszta lenne mi is az a rúna.

-Mi történik? Mi ez a bolondok háza?!- akadt ki Clary.

Csak a fejét fogta és körbe-körbe sétált a szobában.

-Hé figyelj, bármi is történik most, én segítek. -ragadta meg karját Jace, így elérve hogy a lány a szemébe nézzen.

-Miért segítenél? Nem is ismersz. -mondta a lány halkan.

-Mert ez a dolgom. Árnyvadász vagyok.