Shine, small star

16. Azt hiszem...

- Tessék? - ráncolta össze a homlokát - Miről beszélsz, Lou?

Próbáltam nem arra koncentrálni, hogy milyen édesen hangzott szájából a nevem. Esküszöm, megpróbáltam. De azzal bűnt követtem volna el, hogy nem néztem volna meg Harry ajkát, miközben az én nevem ejti ki száján, olyan lágysággal,mint eddig soha senki.

- Hát rólatok - biccentettem a bentről jövő hang felé - Nem kell eltitkolnod, Harry. Tegnap láttam ahogy ölelkeztek...

Karomra simítottam a kezem. Az a rossz érzés már megint átvette rajtam uralmát, úgy sajgott szívem, mintha nem bántanának ennél rosszabb dolgok.

Harry elkezdett nevetni. Olyan felszabadultan és jólesően, hogy ha akartam volna se haragudtam volna meg rá azért, mert kinevetett.

- Hát erről van szó, Louis? - törölgette könnyeit egy nagy mosollyal ajkán - Arról van szó, hogy azt hitted, hogy Zayn és én járunk?

Némán bólintottam. Elképzelni sem tudtam, hogy mi ebben a nevetséges, hogy miért neveti ki azt, hogy mennyire rosszul érint engem az, ha mással látom.

- Jaj, pöttöm - rázza meg egy hülye mosollyal fejét - Ő a bátyám.

Ha egy rajzfilmben lennék, most biztos, hogy most lenne az a rész, amikor az állatkának meglepettségében a földre esik az álla.

- HOGY MI VAN? - nyikkantam fel - A... A bátyjád? - nyeltem egy hatalmasat. Úgy éreztem, hogy a fejem hamarosan pipacs vörös lesz ebben a ciki helyzetben. Hát ezért voltam én ennyire kiakadva? Mert félreértettem őket? Ez is csak te lehetsz, Tomlinson...

- Igen Lou, a bátyjám - vigyorgott játékosan.

- Ó - bólintottam. Szégyenemben mártóztam volna egy jót, de megvárom még hazamegyek. Ott aztán verem rendesen  falba a fejem.

- Ó ám - sóhajtott fel Harry úgy, mint akinek levettek 5 kiló súlyt a válláról.

Nem tudtam, hogy mégis mit mondjak. Hogy ezek után menjek el, esetleg maradjak. Féltem elmondani Harry-nek az érzéseimet. Pedig olyan szépen megfogalmaztam még este neki, hogy milyen formátumban, hangvételben és miképp adom ki neki  érzéseimet.

Harry tenyerét felvezette karomtól egészen a nyakamig. Ott aztán államig és kissé megbillentette, hogy az ő szemeibe nézzek. Pirospozsgás arccal néztem rá és próbáltam a testemet helyreállítani, hogy az a fránya libabőr eltűnjön ott, ahol megérintett.

- Loueeh - hajolt közelebb hozzám, egészen le a nyakamig, ahol aztán orrával megbökte a fülem alatt lévő bőrt - Mondd csak... Adnál még egy esélyt ennek a baromnak?

Légzésem ilyenkor már szabálytalanul gyorsra emelkedett a szívem kalapalásáról nem is beszélve. A torkomban éreztem a szívem dobogását és ha lehet már ennél is vörösebb változatban festhettem.

- Azt hiszem... - akadt el a lélegzetem, amint szippantott egyet Hazz - Igen - nyögtem fel, amikor megéreztem a száját nyakamon.

- HAROLD, AZ ISTEN BASSZON SZÁJBA, GYERE MÁR!  - jött ki egy morgós pár évvel idősebb férfi. Kétségkívül volt már 25 éves, én nem is mertem volna vele packázni. És ebben az a legnagyobb baj, hogy így jobban megnézve ő volt az a srác, akit láttam Harry-vel. Ő Harry testvére, Zayn.

Napsütött teste, és mogyoró barna szemei és fekete felzselézett haja és laza stílusa és az a sok tetoválása a karján és testén igazán rossz fiús hatást keltettek. Ebből a részből hasonlított Harry-re, de külsőleg egyáltalán nem.

- Jé, Hazza bepasizott - röhögcsélt, amint meglátta Harry-t, ahogy a nyakammal van elfoglalva. Rögtön elmúlt az a morci emberke, helyette egy röhögő srác vette át a helyét.

- Kuss, Zayn - sóhajtott, ahogy a derekamra fonta kezét és megfordult, hogy ne a hátát mutatva beszéljen hozzá - Ő még nem  a barátom.

- Még - ismételte meg egy bolondos vigyorral fején. Rám vezette tekintetét, párszor végigmért, majd még szélesebb lett a mosolya - A híres, neves Louis William Tomlinson, aki elcsábította a kisöcsikém szívét. Haver, azt ajánlom, menekülj, ha kedves az életed - röhögött, mire Harry-től csak egy gyilkos pillantást kapott.

- És még, hogy a testvérem vagy - fintorodott el Harry, de azért a szeme körül ott voltak a nevetőráncok - Áh, kiállhatatlan vagy.

- Most már tudod, hogy kitől örökölted ezt a tulajdonságodat.

- Ha-ha-ha - színlelt nevetést.

- Na, Loue, ne is figyelj rá. Én Zayn Malik vagyok, ha az öcsikém még nem mutatott volna be, ami tudtommal, nem történt meg - nézet most ő rá gyilkos szemekkel.

- Louis Tomlinson - ráztam vele kezet. Így, ahogy láttam Zayn-t beszélni ismét arra jutottam, hogy semmi rokoni vér nem köti őket össze. Egyedül az a mérhetetlen sok tetkó, és a ruha ízlésük, de még kitudja miben egyezik még a tulajdonságuk.

- Öhm - vakartam meg a tarkóm. Kissé zavarba ejtő volt Harry karja a derekam körül, de valahogy ki kellett még bírnom - Nem akarok illedelmetlen lenni, de ti édes testvérek vagytok? Mert a vezetéknév és...

- Más az apánk - vágott közbe Zayn kimentve a számomra kínos helyzetből - Szerencsére csak kilenc évesen kellett elviselnem a bőgő fejét.

- Két éves voltam, te állat - forgatta meg a szemét.

Erősebbre állt a szorítása kissé. Így is eléggé kellemetlen volt ez nekem, de, hogy a keze még jobban közre tesz, már csöpögök zavaromban.

- Mi megyünk Zayn. Valaminek az elejébe zavartál bele, szeretném befejezni - kacsintott rám egy szívdöglesztő mosollyal száján, majd meg sem várva Zayn válaszát elkezdett húzni a mi házunk felé.

Ahol egyetlen egy árva lélek sincs.

Hey!:)
Remélem eddig csodásan telik a nyaratok és, hogy tetszett nektek ez a rész:)
Ui: kaphatok véleményt a részről és Zayn-ről? ^^♥