18. Akkor megyek

1.3K 129 55
                                    

Hajnal volt, mikor megébredtem. Kissé melegem volt, annak ellenére, hogy egy szál semmibe aludtam el Harry karjai közt. Jut eszembe, Harry!

Karjaival átölelve békésen szunyókált, talán egy kicsit túl közel bújva hozzám. Magához passzírozott, védelmezően tapadt rám teste. Takaró terített be minket, talán ezért is volt melegem. Két oldalról jött a meleg, de kétségkívül Harry teste melegített fel.

Kibújtattam karjaim a takaró és Harry fogsága alól, majd hátat fordítva neki próbáltam elaludni. Sehogy sem jött álom a szememre, épp ezért nem is próbálkoztam vele tovább.

Az elmúlt órán gondolkoztam. Szerettem volna megérteni magam, hogy ez mégis mi volt. Miért adtam ilyen könnyen magam Harry-nek, de Istenem, kinek nem esne jól az, ha  kényeztetik?

Legjobban mégis az rémít meg... Hogyha erre megint sor kerülne én semmi kétely nélkül adnám magam Harry-nek, immár egész mivoltamban.

Harry karjai újra megtaláltak. Fejét nyakamba fúrta és mélyet szippantott. Jólesően dörmögött, majd lábát átrakta enyémre.

Nem fér hozzá kétség, hogy magához láncolt.

***

Lehet, hogy csak én vagyok az a szerencsétlen, aki elfelejti, hogy az anyjáék reggel érkeznek haza. Mikor meghallottam testvéreim hangját a kétségbeesés már átjárta testem.

- Harry, Harry, a kibaszott életbe, Harry kelj fel! - rázogattam testét, mire ő álmosan, mint egy kisangyal nézett rám.

- Mi az? - motyogta szemeit dörzsölgetve.

- Ne miazozzál, hanem siess amíg a tesóim be nem jönnek a szobába! - dörrentem rá, igaz suttogva. Addig én vettem fel a ruháimat, hogy azért mégse majd meztelenül fogadjam Ernest és Lottie-t.

- Mi van? - ásított fel kinyújtóztatva végtagjait.

- Húzás kifelé! - löktem meg, mire kissé észhez tért - A tesóim nagyjából két perc múlva felérnek, és nem szeretném, ha így találnának ránk.

- Ja - bólintott - Akkor megyek - biccentett.

Bólintottam majd tovább vettem fel magamra ruháim.

- Louis... - motyogta, amikor az ablakpárkányra állt fel.

Meghallottam a gyerekek trappolását.

- Menj már! - sietettem, nehogy észrevegyék őt. Nem szerettem volna magyarázkodni.

Csalódottan bólintott, majd se szó se beszéd kiugrott.

Nem féltettem őt, hisz alig egy métert ugrott. Meg amúgy is... Tud ő magára vigyázni.

Ekkor léptek be a tesóim. Rám vetették magukat és elkezdték mesélni, hogy mit csináltak a nagyiéknál, ahova én nem mentem.

***

- Lotts, add már egy percre a telódat - pillantottam a húgomra, aki úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy embert öltem.

- Nem! - szorította mellkasához - Álmodban se!

Szemöldökömet ráncolva néztem Lottie-ra. Nem értettem viselkedését, annak ellenére, hogy én se adom senki kezébe telefonom, de annak nyomós oka van.

Mondjuk nem szeretném, ha valaki meglátná a több oldalnál megnyitott meleg pornót...

- Ne legyél gyerekes, csak a holnapi időjárást nézem meg - forgattam meg szemeim, majd el is vettem tőle.

Egyből felsikoltott és utána kapott, de én megláttam azt, amit annyira nem szeretett volna, hogy lássam.

És hát... Én se szerettem volna, ha ezt meglátom.

Hey!:)
Kissé rövidebb, mint az eddigiek, ezért ne is haragudjatok meg rám, legyetek szívesek.
Szerintetek miért nem akarta Lotts odaadni Lou-nak a telefonját? 🤔

Ui: belekezdtem egy új Larry-s történetbe, örülnék, ha belenéznétek és mondanátok róla véleményt^^
Címe: Sleeping with an enemy

Shine, small starOnde histórias criam vida. Descubra agora