Shine, small star

11. Maradsz

- És lehetek én az, akinek adod életed legelső meleg csókját?

Kérdésére hatalmasat dobbant szívem, éreztem ahogy az egész fejem átvált normális színből pirosra. Szám egy pillanat erejéig *o* alakot formált, szemeim hatalmasra nyíltak és elfelejtettem levegőt venni. A hűvös levegő, ami hirtelen megcsapott vagy Harry zöld írisze miatt kirázott a hideg és libabőr keletkezett karomon.

Lassan beharaptam ajkam és felálltam a hintából. Remegtem egész testemben, amint felpipiskedtem Harry ajkához, ahol végül a szájára suttogtam a választ.

- Lehetsz - mondtam egy kacér éllel a hangomban, majd tarkójára csúsztattam a kezem és egy apró kis csókot adtam párnácskáira.

A hirtelen jött bátorságom egészen sokáig megmaradt, de amikor már tényleg éreztem Harry-t, kissé beleremegtem minden mozdulatra. Felszabadító volt végre egy fiúval csókolózni, szabadságot adott nekem a tudat, hogy itt most magam lehetek.

Derekamra csúsztatta kezét, amibe gyengéden belemarkolt, miközben közelebb húzott magához. Megcsapott kellemes illata, ami után csak még jobban kívántam őt,már úgy is.

Elszakadtam a sóvárgó csókjai elől, de nem maradt sokáig egyedül ajkam, mert Harry arcomnál fogva rátapasztotta ajkát enyémre, ami már túl sok vággyal volt feltelítve. Nyelve bejutásért könyörgött, és amikor megadtam neki az engedélyt számba, rögtön felkérésbe fogta nyelvem és aztán őrjítő táncra hívta ízlelőim. Beleszédültem nyelve járásába, belé kellet megkapaszkodjak.

Lihegtem, amikor elhúzódtunk egymástól és nem éreztem semmit, csak az őrjítő szívdobogásomat.

- Ez... Őrületes volt - lihegett - Mondd, hogy az ismerkedésben, ez is benne van.

Meglepődtem, amikor ezt mondta. Én nem így értettem ezt az egészet...

- Most már benne lesz - haraptam be ajkam.

Kétség kívül magam ellen beszélek.

De nem tud érdekelni. Szükségem van még a csókjaira, mert e nélkül nem hinném, hogy kifogom bírni mellette a napjaimat, főleg, hogy nem is volt semmi barátságon túli dolog. Megkóstoltam és rákaptam, erre az egyre szívesen szoknék rá és maximálisan megdolgoznék az adagomért.

- És akkor most? -pillantok rá - Hogyan tovább?

- Hát - néz a szemembe, majd a számra - Legyünk egymás legjobb barátai. Hisz azok ismernek minket úgy, mint saját magukat.

- Akkor ezentúl mindennap fogunk találkozni?

- És egymásnál aludni - vigyorgott, mire nekem kikerekedett a szemem.

- Ne nézz így rám, ez a legjobb barátoknál természetes! - vigyorgott és élvezte ahogy zavarba hoz.

- De megfogsz engem rontani!

- Megrontónak nézel te engem?

- Annak! - bólintottam, mire hitetlenkedve eltátotta a száját

- Na, akkor már biztos, hogy megrontalak!

- Neee! - nevettem fel, miközben a mellkasára döntöttem a fejem. A hirtelen jött mozdulatom miatt elég hamar zavarba jöttem, főleg úgy, hogy teljesen természetes cselekedet volt tőlem.

Kezdtem tőle elhúzódni, de a kezét a fejemre rakta és ott marasztalta fejem.

- Maradsz - suttogta fülembe, majd átölelt.

Hey!:)
Ehh, rövid és ráadásul nem is történik benne semmi izgalom, amit nézzetek el nekem, a köcsögötöknek fáj a feje:( remélem azért tetszett ♥

,,A hasam nekem is akkor szokott fájni, amikor üres."

(Köszönöm kedves barátaim!✌)