Mi lenne ha.../ Finn Wolfhard

3. Fejezet

TALÁLKOZÁS

Ma csak úgy kipattantam az ágyból, annyira izgultam a mai nap miatt. Most reggel 7-kor keltem, hogy megtudjam csinálni a hajam ès a sminkem. Nem is mentem el futni. Jesszus egy BIZONYOS személy miatt így ki csípni magam...
Reggel elösszőr mint mindig elmentem reggelizni. Most anya csinált nekem zabkását, ami nagyin finom lett. :P
Amikor ezzel megvoltam, megcsináltam a szokásos reggeli rutinomat. Csak most a sminkemet trobáltam tökéletesre csinálni. Hát valami össze jött.
A mai outfittem;
Magas szárú hosszú fekete feszes farmer, egy szürke pólóval amin van egy rajzolt rózsa és ,,Real Easy" felirat, mellé egy fekete Vans cipő rajta egy fehér csíkkal.
Van egy furcsa szokásom, (amit lehet, hogy nem csak én csinálok, hanem mindenki) ha egy új emberrel találkozok akkor mindig szeretném a legjobb formámat mutatni. Ezért van az, hogy mondjuk több sminket teszek föl (de csak annyit ami eltakarja a szépség hibákat és kiemel dolgokat pl. Szem).
Igazából nem is az miatt izgulok, hogy ő egy nagyon híres ember. Hanem azért, mert egy új embert ismerek meg. Sosem voltam az az ember aki ha meglátja mondjuk a kedvenc énekesét az utcán, megörűlne. Én inkább csak ember módjára oda sétáltam volna hozzá és kértem volna nyugodtan egy képet.
Végül reggel 9:oo körül már haptákban áltam a szobámban. Azt vártam, hogy végre hívjon David. Olyannak tűnt az idő mintha, lelassult volna...
*kopognak az ajtómon*
-Emi bejöhetek?
-Gyere!
Anya volt az.
-Na szia, hogy érzed magad?-leült az ágyamra.
-Hát..jól..-kissé bizonytalanul válaszoltam.
-Nem kell izgulni-simitotta meg a karomat.-Egy nagyon aranyos sráccal fogsz ma találkozni- mosolygott rám.
-Tudom...-hála az égnek megmentett David hívása, ettől a kínos beszélgetéstől.
-Szia David.
-Hali kölyök, na itt vagyok a ház előtt. Gyertek ki.
-Szuper szia.
-Szia.

Össze szedtük magunkat és lementünk a kocsihoz.
Én amint beültünk a kocsiba, betettem a fülembe a fülest és elkezdtem írni egy dalt. Ezt akkor csinálom amikor nyugalomra vágyok, vagy amikor màr elegem van mindenből. Ilyenkor jön meg az iklet a zeneszerzéshez. Ebben a dologban nyugalmat találok és békét. A címe ,, Bad Day". Maga a cím és a szöveg magától jön. Amikor kedvem van csak akkor írok. Amúgy telnek el nálam úgy hetek, hogy nem írok le egy szót sem, de ahogy megjön a kedvem megírom/befejezem a dalt.
Jó sok időm is volt erre az elfoglaltságra, mert dugó volt az útakon. Nem is baj. Írtam öt sort ami eddig így szól;
,,Where is the moment when we needed the most?
You kick up the leaves, and the magic is lost
They tell me your blue sky's faded to gray
They tell me your passion's gone away
And I don't need no carrying on"

Ez lesz az első "verszak".
Idő közben annyira nem figyeltem a külvilágra, hogy megérkeztünk a Santasy Lemezcéghez. Szokás szerint leparkoltunk a mélygarázsba. Kiszáltunk és bementünk a liftbe. A szívem a torkomban volt akkor már.
Ekkor kiszáltunk a liftből és szembe találtam magamat Finn Wolfharddal. Sötétbarna szempár, göndör haj...ez volt látható meg, hogy magasabb nálam. Ekkor össze találkozott a tekintetünk és a szülei (gondolom) azonnal hátra fordultak felénk.
-Jónapot kívánok Mr. és Mrs. Wolfhard és persze Finn Wolfhard. -köszönt David.
-Örülünk a találkozásnak én Rosa Ramsay vagyok, ő pedig a lányom.- mutatott rám.
-Én meg Emily Smith vagyok- fogtam kezet a szülőkkel. Természetesen Finnel nem, mert gyerek a gyerekkel nem fog kezet. Ez alapvető szabály.
-Elnézést a késésért csak dugó volt az útakon.-mondta David.
-Kérem David tegezzen nyugodtan.-mondta Phil.
-Rendben, na de most, hogy mi itt vagyunk szerintem menjünk ki a lemezcég elé, majd hagyjuk a gyerekeket menni.
-Jó.
*kimentünk*
-Oké Emi légy jó és vigyázzatok egymásra- ölelt meg anya.
-Úristen csak ezt ne, ciki.-mondtam a fülébe halkan.
-Jó elengedlek,-mondta kissé nevetve.
-Akkor szia-köszönt el.
-Este 6-ra gyertek ide, itt fogunk várni-kacsintott rám- Légy jó-mondta, majd beült az autóba.
Finn szülei is elmentek így ketten maradtunk.
-Akkor megyünk?- invitált Finn.
-Ő, persze, csak hova?-kérdeztem.
-Bekell vallanom én nem reggeliztem, szóval lehet az, hogy most elmegyünk a Starbucksba?
-Ja, jó ötlet.-válaszoltam, miközben egymás mellet sétáltunk.
-Emily ugye?
-Igen.
-Emily Smith ismerős...honnan hallhattam rólad?
-Internetről leginkább, mert ott lettem híres.-elnevette magát Finn.-Jóó ez kicsit rosszul hangzott, de úgy, hogy a barátaim levideózták azt ahogyan én énekelek.-mondtam nevetve.
-Jaaa már emlékszem, én is láttam azt a videót. Ahol egy kútba énekelsz és vízhangzik a hangod. Nagyon jó a hangod szerintem-erre csak elpirultam.
-Köszi-mosolyogtam.-Amúgy te tudod merre megyünk? Mert nekem fogalmam sincs-nevettem el magam.
-Igen, nézd ott a sarkon van a Starbucks-fogta meg a vállam és mutatta.
-Jaaa, ahoz képest, hogy több mint egy éve itt van a lemezkiadóm még mindig nem tudom mi hol van itt.
-Hm-elmosolyodott Finn.
-És veled mi van? Milyen film sztárnak lenni és énekesnek?
-Egyben fárasztó és kemény dolog, de ennél jobb elfoglaltságot az ember nem találhat szerintem-bologattam.
-Láttad a Stranger Thingset?
-Aha, nagyon jó sorozat-válaszoltam.-Egyszerűen imádom nézni. Amúgy jól színészkedsz benne :)
-Köszi-mosolygott.
Közben megérkeztünk a Starbucksba. Ki kértük az italokat és a kajánkat. Majd leültünk egy szimpi asztalhoz.

(Folytatás következik💕)
(Eddig milyen a story?😄)