☆ Stargazing ☆

☆ I. fejezet ☆

Levettem a fejhallgatóm, s az asztalomra tettem. Per pillanat épp sikerült befejeznem a dalszöveget, amit írtam az egyik számomhoz. Csak nem tudom, megmutassam-e valakinek.

Leszáguldottam a lépcsőn, a nagyszobába. A nagy nagyszobába. De ahogy leértem, abban a pillanatban már szükségét érezte valaki, hogy megszólítson.
- Cata! Adtál enni a kutyának?
Atyám, mintha ő nem tudna adni neki!

Igen, a nevem Cata. Catalina Rønning. Norvégia fővárosában, Oslóban élek a családommal. Pontosabban pedig, az emberke, aki az előbb figyelmeztetett a kutyaetetésre, a bátyám; Viggo Rønning. A kanapén ül, és FIFA-zik a tv-n. Azaz, mindent nekem kell csinálnom, amit neki kéne. Mert persze ő nem hajlandó rá.

Július eleje van, s már vége az érettségiknek. Idén végeztem egy gimiben, és..
Hát, a filmművészetire akartam menni színésznek. De a szüleim nem szeretnék. A nagymamámé a Rønning vállalat, a Lily Rønning márkák, meg van egy modellügynökségünk is.
Azt szeretnék, ha én is bekapcsolódnék majd, lediplomázzak, ahogy a 22 éves bátyám is. De engem ez nem köt le, egyáltalán nem..

Igazából, minden vágyam, hogy DJ legyek. Úgy rendesen. Nagyon szeretem a zenét, főleg az elektronikusat. De igazából minden műfajban megtalálom magam; kivéve a rockban. Azt annyira nem bírom.
Mindenem a zene. Ez az egy dolog az, ami igazán érdekel. Nagyon sokat jelent nekem. S ha már foglalkoznom kell valamivel, szeretném, ha élvezném is.

Unottan benyitottam a kis kamrába a hűtő mellett, s kihalásztam a polcról a kutyakajás zsákot. A konyhában felszedtem a padlóról a tálat, s tettem bele 2 marékkal.
- Sigry!!
Sigry a kutyám. Igen, az én kutyám; ha már csak én etetem, viszem sétálni és stb...
A fekete-fehér husky bejött a nappaliból, s elé tettem a tálat.
- Zabagép! - jött a hang a kanapéról. Nem válaszolok neki, már megszoktam. Aztán rá 5 másodpercre már egy káromkodás hallatszódott a szájából. Gondolom a hülye játéka; nem mintha engem nem tudna felcseszni a foci, és nem ordítoznék rajta. Nagy portugál fan vagyok csak úgy mellékesen!

Lezuhanyoztam és felöltöztem, mivel amúgy addig nem csináltam semmit, amíg be nem fejeztem a szöveget. Egy szakadtas farmer hosszúgatyát vettem fel, fehér betűrt ujjatlannal, amire egy fehér pulcsit vettem fel. Ja, fehérmániás vagyok. Felhúztam egy bokazoknit is.

Sebaj, hogy nyár van; de itt hideg a nyár. Persze van amikor melegebb van, de általában borús az idő a tenger miatt is, a legjobb mikor esik. Világosabb szőke hajamat kivasaltam, s bal oldalt elválasztottam. Mindig így hordom. Az arcomra feldobtam a szokásos sminkemet, majd el is készültem. Persze, a kutyasétáltatáshoz.

Felkaptam a kis bordó bőr hátitáskámat, majd feltettem Sigryre a hámot és rá a pórázt.
Már a fehér, piros csíkos Adidas Superstar cipőmet -a kedvencem khm- vettem fel; amikor Viggo szólt.
- Ha már elmész, légyszi dobd be anyuékhoz ezt a mappát, Cata!

Unottan bámultam rá, mert már ott állt előttem, és adta át a halom iratot. A legkevésbé sincs kedvem most ahhoz, hogy még a Rønning Hotelba is bemenjek. Sőt, semmennyire sincs kedvem!
De hát, rohadtul nem mondhatok nemet, szóval nincs választásom.

*20 perc múlva*

Sigry hátul nyugodtan feküdt a kocsimban. Ja igen, van egy menci kis aranybarna Porschém. Én pedig full nem nyugodtan bámultam az utat. A külvárosban lakunk, a Rønning pedig kb fél órára van onnan, majdhogynem a belvárosban.

Még 10 perc autókázás után végre leparkolhattam. Azaz nem végre, mert még mindig semmi kedvem hallgatni a dumájukat a munkáról meg minden.

Kiszálltam a kocsiból, és a kezembe vettem a mappát, amiben a papírok vannak. Kinyitottam a hátsó ajtót, megfogtam Sigry pórázát aki rögtön kiugrott az autóból. Becsuktam mindent, majd bezártam és eltettem a táskámba a kulcsot.