☆ Stargazing ☆

☆ IX. fejezet ☆

* Cata szemszöge *

Álom ugyan nem jött a szememre, de volt egy amolyan érzésem; hogy még sokáig nem is fog.
Így pedig kiélhettem azt a buta ötletet, ami pár másodperce vetült fel bennem.

Még sosem láttam, milyen éjjel Oslo. Talán ez a megfelelő alkalom. Megnézném a belvárost, és ja.

Csendben magamra kaptam egy farmert a pizsamagatyám helyett; felülre pedig egy sima rózsaszín kapucnis pulcsit. Melltartót már nem volt kedvem keresni, amúgy se lát senki.
Felhúztam egy bokazoknit, majd kerestem egy szimpatikus cipőt. Csak a telefonom meg a pénztárcám dugtam zsebre; és persze a kulcsot.

Csendben leszáguldoztam a lépcsőn, majd ki az ajtón. Sigryt nem vittem ezúttal, jobb, ha most otthon marad.

Az autómba ülve már indítottam is a motort.
Éjjel ugyan még nem vezettem, de nem volt bennem egy cseppnyi félelem sem.
Lassan lehaladtam az utcában, s jópár kanyar után kiértem a főútra. Onnan pedig a belváros felé vettem az irányt.

Az utcák gyönyörűen ki voltak világítva. Annyi autó nem volt, mint napközben, így kényelmesen lehetett haladni az utakon.
A zárt üzletek kirakataiban égett a villany; megvilágítva a kínálatot.
A járdákon nem lehetett látni egyetlen lelket sem, de persze; ilyenkor is vannak kint rófráló emberek. A kocsmákból hazafele tengődő ittas, részeg emberek; drogosok, prostituáltak. A hatalmasabbnál hatalmasabb épületek között sötét sikátorok figyeltek.

Lassan, nézelődve kiértem a sok fényes, magas építmény közül. Egy pillantást még vetettem a bal oldalt lévő nagy, kivilágított térre, aminek közepén a Rønning Hotel ékeskedett.
Azonban nem sokat foglalkoztam vele, inkább a park felé vettem az irányt; ami innen alig 2 percnyi autóúttal egyenlő.

A lámpákkal övezett park szintén lámpákkal körülvett parkolójában kiválasztottam egy nekem szimpatikus helyet, s odaálltam. Az ajtókat bezártam, s kicsit fáradtan dőltem hátra. Azért mégis éjfél múlt, és egy eseménydús napon vagyok túl.

Megnyugtató volt a szélvédőn keresztül az üres park bámulása. Élveztem, ahogyan figyelhetem; rohadt unalmasnak tűnhet, de most valahogy a fáradtságra jó volt. Még jobban elfáradtam tőle!

Körbenéztem a parkolóban. Rajtam kívül két autó állt ott.
Fura, az előbb mintha még csak egy lett volna; na mindegy.
Az egyik; amit már előbb is szemügyre vettem, egy bordó Volvo XC60-as terepjáró volt. Unalmamban tetőtől talpig végigmértem a kocsit. A kerekeit, a modellt, meg ja.
Aztán átcsúszott a tekintetem a másikra, ami egy fekete Audi volt; ha jól látom, A6-os. Az autókat viszonylag jól ismertem. Lehet fura, de egyszerre babáztam, és voltam oda az autókért egyaránt kiskoromban.
Valamiért annyira ismerősnek tűnt, de nem ugrott be; hogy honnan.

Ha van olyan ember, akit az idióta gondolatok és ötletek sorban találnak meg; az én vagyok.

Hirtelen annyira nem volt levegő az autóban!
Persze volt, de ez magamban csak egy ürügy volt arra, hogy kiszálljak az autómból; és szívjak egy kis éjjeli városi levegőt.
Aki 17 évesen egyedül, éjjel erre vetemedik az utcán; azt automatikusan meggondolatlan idiótának nevezném.
De hát megtörtént; kiszálltam és bezártam az autót.

Lassú, halk léptekkel kezdtem el a járdán sétálni a park fele. Sötét nem volt a világításnak köszönhetően; rendesen láttam.
Szellemként lépkedtem nézelődve. Hol-hol belekapott az éjjeli hideg szellő a hajamba, s végigborzongtatta testemet.
Melltartó nélkül ebben a pulcsiban még az se látszódott, hogy egyáltalán van mellem. Szóval remélem; hogy ebből kiindulva nem sok perverz barom fog rám találni. De habár; a pedofilokat szerintem pont ez fogja érdekelni.