Egy Álom Nyaralás a Balatonnál

2. rész

Lassan 10 perc volt még az utunkból. Gyorsan összepakoltunk ( Ivett véletlenül kiborította a chio csipszet, gondolhatjátok mennyire örültek nekünk ) és készülődtünk a leszállásra.
-Héé! Látom a balcsit!!-ujjongott Szoni.
-Nem sokára leszállunk innen végre.-sóhajtozott Ivett.
-Ja. Mondjuk miattad mindenki megutált minket aki itt van!-mutatott Nóri Ivettre.
-Okéé. Baleset volt na.-kezdtem-Amúgy mennyit kell gyalogolni a hotelig?
-Néhány km....-válaszolt Szoni.-De akár taxival is mehetnénk.
-Héé embereek!! Olyan lusták vagytok! Menjünk gyalog, kicsit jót tesz nekünk egy kis séta!-szólt ránk Nóri.
-Igen. Mi nagyvárosi létünkre jót tesz az, ha nem szmogban, kicsit mozgunk.-feleltem.
-Okéé, de ti sportoltok legalább valamit.-hisztizett Ivett.
Amúgy igen. Nóri atletizál én meg röpizek. Már vagy 8 éve csinálom és sokszor voltunk már külföldön versenyeken. Nagyon élvezetes sport.
-Mondjuk ez igaz.-töprengedt Nóri-Akkor kibérelünk bicikliket? Azokkal úgy is gyorsabban odaérünk. Az is megmozgat.
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam. Végül megbeszéltük, hogy kibérelünk 2 személyes bicikliket és én Ivett-tel, Nóri pedig Szonjával fog menni. Perfekt.
Leszálltunk a vonatról és indultunk a hotelünkbe. Kibéreltük a "járgányokat" és elhajtottunk az állomástól.
-Mennyire jó itt a levegő! Süt a nap, az égen nincsenek felhők, nincsen olyan meleg! Pont jó!-ábrándozott az időjárásról Ivett.
-Igen. Nagyon jó itt lenni. Alig várom a palacsintázást!-nevettem.
-Haha. Te csak a hasadra tudsz gondolni.-röhögtek a többiek.
-Jól van na.... azért itt dunántúlon nagyon finom a kaja.-védtem magam.
-Mondjuk igaza van Rebinek. Én most csak a nutellás-banános félkilós palacsintára gondolok...-ábrándozott Nóri.
Erre felnevettünk. Odaértünk a szállásra és befizettünk. Mikor mindent lerendeztünk, odaadták a kulcsot és indultunk fel a 3. emeletre. Yay.
-Szóval ez itt a szobánk.-néztem körbe a szobában. Nagyon rendezett volt. Szép volt a fürdőszoba is. Igényes helyiség.
-Aztaaa... és mikor felkellünk látnj fogjuk a balcsit!! Mekkora ez már!-ujjongott Szoni.
-Ja. Most pedig menjünk éhen halok!-nyöszörgött Ivett.
És elindultunk.