Egy Álom Nyaralás a Balatonnál

13. rész

Fellmentünk a szállásra ahol lassan be is pakoltunk a túrázáshoz. Mivel lesz egy külön sofőrünk ( Ádám apukája ) ezért olcsón megússzuk az egészet. Én felvettem egy ujjatlan atlétát, rövidfarmert és egy  túrabakancsot. Feltettem a napszemüvegemet  fogtam a hátizsákot és lefutottam a lépcsőn.
-Hűű de jól öltözött itt valaki.-mosolygott rám Bence.
-Az alkalomhoz megfelelően, tudod.-kaccsintottam rá.
-Ti nem jöttök?-kérdezte Nóri miközben egy flakonji szúnyogriasztót fújt magára.
-Nem hiszem. Érrezzétek jól magatokat!-felelt Boti.
-Apám majd jön értetek olyan 3 óra múlva kb. Addig legyetek el ott. De ha valami baj van akkor hívjatok fel.-szólt Ádám.
-Okéj.-válaszolt Ivett.
A srácok gyorsan le is léptek és indulhattunk is.
-Jó napot kívánok!-köszöntem Ádám apukájának.
-Örvendek lányok!-hajtotta fel a napszemüvegét a 40-es éveiben járó férfi.-Zsolt vagyok nyugodtan tegezzetek.-mosolygott.
-Rendben.-kötöttük be magunkat. Az út gyorsan telt, míg meg nem érkeztünk.
-Köszönjük a fuvart!-szólt Szoni Zsoltnak.
-Nincs mit. 3 óra múlva itt fogok állni.-mondta majd gyorsan el is hajtott.
-Hmm.. érdekes ember, de kedves.-fontolta meg Nóri.
-Az biztos!-nevettem.
Mikor már mindenki bekente magát mindenféle "halálelleni kenőccsel" elindultunk fel a hegyre. Egy gyönyörű hely volt ahol mentünk. Volt egy kis patak és a leveleken átszűrődő napfénytől még hangulatossabb lett az egész környezet.
-Hmmmm.-lélegzett Ivett.-Sokkal jobb itt a levegő mint bent a városban.
Igaza volt. Mi, városi lányok nekünk ez kicsit új, hogy más környezetben élünk. Nem a cigi, kipufogó füsttől terjedt levegő, hanem maga a természetes oxigén. Miközben mentünk fel, Szoni kitalálta, hogy énekeljünk egy kicsikét. Mondanom se kell mindenki rajtunk nevetett. Hol a Számolós dalt, a boci boci tarkát vagy Ivett halandzsázva énekelte a despacitót. Borzalmas volt :D. Na de amikor végre odaértünk a tisztásra, letelepedtünk és enni kezdtük a szendvicseket.
-Hajjajj lányok én nem akarok haza menni. Annyira jó itt.-relaxált Nóri.
-Hidd el mi se szeretnénk.-válaszolt Ivett.
-Egy gond van.-szóltam meg.-Az pedig az, hogy muszály lesz.-
Erre csendben lettünk.-Higgyétek el...Oké, hogy jól érezzük magunkat, de ezzel csak kárt teszünk magunkban!
-Igaz.-felelt Szoni.
Még sokáig beszélgettünk míg lassacskán indulni kellett.
-Na akkor go! Ki jön le velem futva?-nevetett Nóri.
-Ohh meg sem kell kérdezned!-ugrottam fel és rohanva elkezdtünk lefele igyekezni. Sokat bohóckodtunk például Szoni egyszer Ivett fejére tett egy csere bogarat. Mondanom se kell az egész erdő zengett a sikoltástól. Lassacskán le is értünk.
Ádám apukája már ott várt.
-Sziasztok csajok! Milyen volt?-kérdezte Zsolt.
-Valami nagyszerű!-nevetett Szoni Ivettre nézve.
-Héé nem vagy vicces! Tudod mennyire nagy lelki trauma él most bennem???-nézett rá komolyan. De látni lehetett, hogy még ő is szórakozik saját magán.
Miközben mentünk üzenetem érkezett Bencétől:
Bence: 8-ra ott vagyok érted. Elviszlek valahová;)
Ezen meglepődtem. Válaszoltam is neki:
Rebi:Oké.. remélem nem rabolsz el:D
Bence:Nem neem:D. De amúgy nagyon szívesen megtenném:)
Rebi: Haha. Na akkor majd tali.
Egész úton vigyorogtam.