Egy Álom Nyaralás a Balatonnál

12. rész

Ma már valamiért kezdtem jobban lenni, úgyhogy mára azt terveztem, hogy lemegyek a partra egy kicsit sétálni. Nekem eddig minden nagyon tetszik, de elkezdtem azon gondolkodni, hogy meddig leszünk itt boldogak. Nem is maga a nyaralással hanem inkább a társasággal. Egyszer úgy is mindennek vége. Visszamegyünk a városba, elkezdődik a suli és kb 1 évig nem fogjuk látni egymást. Sőt még lehet nem is fogjuk soha. Ezekkel a gondolatokkal ültem a parton Melanie Martinezt hallgatva, amikor hirtelen Szoni huppant le mellém.
-Enyje neked bent kéne lenned te kis beteg!-nevetett.
-Már jól érzem magam. Egy kis vírus volt, semmi több.-mosolyogtam.
-Oksi. Min filozofálsz?
-Tudod... mi lesz ha elmegyünk innen?
-Nem tom. Én maradni akarok. Oan jó itt.-vicsorgott.
-De hát vissza kell majd mennünk! Ott vár a családod, a bátyád meg a suli is!
-Tudom. De nem akarok innen elmenni. Annyira jól érzem magam itt kint a friss Balaton mellett.-bambult.
-Én is. És ez a probléma..
Sokáig beszélgettünk, amikor mögöttünk megjelentek Ivették.
-Hoztunk kaját!-azzal odanyomták a kezünkbe a hotdogot.
-Cső. Ma mi lesz a program?-érdeklődtem.
-Elszeretnénk menni túrázni Nórival.-válaszolt Ivett.-Innen nem messze kocsival ki lehetne menni.
-De mi nem nagyon tudunk vezetni...-néztem rájuk.
--Tudom. Ezért fogunk kisbusszal menni!-vigyorgott Ivett.
-Igen, tök jó kisbuszok bérelhetőek innen!-szólt Nóri.
-Okadoka. Akkor felőlem mehetünk!-mondtam.
-Nicsak itt egy Rebeka.-jött egy hang hátulról. Boti volt.
-Igen. Itt vagyok.-feleltem.
-Na akkor ma mit csi?-kérdezte Ádám.
-Menni akarunk túrázni. Tudod az él sportolonknak kell egy kis kikapcsolódás.-mutatott rám Nóri.
-Áá. Értem. Amúgy Nóri nincs kedved sétálni?-érdeklődött Ádám.
-Felőlem.-mondta, majd elindultak.
Láttam Botit ahogyan lehajtott fejjel bámulta a földet.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Mondjuk..-mosolygott.-Amúgy Bence mondta, hogy majd jön. Csak még elintéz valamit...
-Oké köszi.
-Nincs mit. És figyelj. Harcolj Nóriért! Majd kihallgatom, hogy vajon mit érez irántad! Oké?
-Nagyon rendes vagy. Köszi.
-Semmiség.-kaccsintottam.

^^^^^^^^EBÉD UTÁN^^^^^^^^^
A lányok ott napoztak a stégen, míg én a lábamat belelógatva a vízbe olvastam az Ég Veledet. Nagyon kellemes volt. Hirtelen egy alak huppant le mellém.
-Szia kislány.-köszönt.
-Sziaa BENCE!-nevettem fel sem nézve a könyvemből.
-Mit olvasol?
-Ég Veled.
-Az jó.
-Ugye?
-Ja.-ezután 4 mp után becsuktam és ránéztem. Ott mosolygott rám a legmacsóbban egy szál fürdőgatyában. Mit is ne mondjak kicsit zavarba jöttem. De ezt ő is észrevette.
-Tetszenek az izmaim?-kérdezte majd úgy érezte meg kell nekem mutatnia közelebről.
-Háát.... a nagyanyámnak is nagyobb.-fogtam meg nevetve.-Amúgy csak vicceltem. Tényleg jók.
-Tudom.-mosolygott.
Sokat csevegtünk, de lassacskán fel kellett indulunk bepakolni az útra...