"Játszószoba"

Megmutathatok valamit?

Jungkook pov.:

Na most akkor jegyzeteljük fel az álduzatunk kinézetét és nevét!

Lássuk csak....
Név:Kim Taehyung
Kor:hm... Kb. 20 éves.
Hajszín:szőke
Szemszín:mélybarna
Testalkat:karcsú,közepesen izmos
Uke vagy seme:tipikus uke
Magasság:hmmm... Tippelve 177cm
Szexuális beállítottság:Még nem tudjuk... Még

Egyéb tudnivaló:Hazudott az ismerkedésünkkor,azt mondta, hogy nem rég költözött ide,de mivel remegett a keze és az ajkai, így tuti, hogy hazudott.

Ok, amiért áldozat:mert már most a függője vagyok.

A papírt kitöltve tettem be a mappába a többi ilyesmi papírom közé, majd leülve kezdtem el gondolkozni azon, hogy hogyan csábítsam be a lakásomba a haláláig.

Taehyung pov.:

-Na és...... Jól néz ki a pali? - törte meg a csöndet Jin.
-...
-Ezt igennek veszem.
-...
-Elvitte a cica a nyelved?
-TUDOD MENNYIRE JÓL NÉZ KI???
-Öhm, nem?!
-Ahwwwwwww-kaptam szívrohamot, mint egy tini kislány. Ja és amúgy biszex vagyok. Hehe... :3
-Nem viszlek kórházba, tehát állj le!
-O-oké,de lejössz velem a boltba?
-Menj le egyedül!-azzal el is tűnt barátom.Hát..pacek,mit ne mondjak.
De akkor menjünk boltba.

-Jó napot!-köszöntem a boltban lévőknek,amint beléptem az épületbe.
-Viszont! - kiáltott egy férfi az egyik sorból. Oda néztem és...Persze, hogy Jungkook volt, komolyan,mint egy rossz drámában. A férfi elindult felém, majd megfogva kézfejemet hintett rá egy csókot, arcom rögtön felvette a pipacs színét, majd zavaromban lehajtottam a fejem, amit egy szende kuncogással díjazott.
-Taehyung... - suttogta érzékien.
-Jungkook.-bicentettem egyet köszönésként.
-Tudom, hogy hazudtál.
-M-miről beszélsz?
-Kiskorod óta itt élsz.
-Honnan tudod?
-A kis barátod mondta. - mi a tököm? Jin szóba állt vele?
-Ohhh, értem, sajnálom. - hajtottam le a fejem, de pár pillanat múlva visszaállt eredeti helyére egy segítő kéznek hála.
-Gyönyörű vagy! - suttogta még mindig fogva állkapcsomat.
-Köszönöm. - vesztem el, szinte már fekete szemeiben.
-Megmutathatok valamit? - bólintottam. Incselkedő mosolya még nagyobbá vált,majd eldobva mindent kezdett el kézen fogva maga után húzni. Csak is ketten loholtunk az éj sötét leple alatt, de míg ő a boldogsága felé, addig én vesztem felé, de az a veszt később boldogsággá alakult.