"Játszószoba"

Jobban,mint az ő csókjai

Taehyung pov.:

Amikor kinyitom a szemeimet egy vaksötét szobámban találtam magam.
Istenem.... ÜGYE NEM RABOLTAK EL?
Lihegve a félelemtől pattantam ülőhelyzetembe.
-Tae baba felébredtél? - hallottam egy vidáman csilingelő hangot. Ez csak is Jungkook lehet!
-I-igen! - kiabáltam válaszadásként. Hirtelen ajtó nyitódásra lettem figyelmes, így mélybarna bogaraim az ajtóra szegeztem, ahol egy Jungkook-ot láttam ácsorogni a küszöbön.
A férfi egy ételekkel teli pakolt tálcát fogott erős karjai közt.
-Jó reggelt, hoztam neked reggelit! - mosolygott őszintén, majd felém nyújtotta a tálcát, amit szerényen elfogadtam és enni kezdtem.-Gondolom kiváncsi vagy, hogy miért ébredtél itt! - bólintottam beleegyezően. - Tudod elaludtál kint az utcán egy padon és én meg pont arra sétáltam és nem akartalak otthagyni, így idehoztalak, remélem nem probléma.
-Nem probléma, nagyon szépen köszönöm Jungkook! - álltam fel,majd meghajoltam.
-Jajj te, ne hajolgass, nem vagyok nagyobb rendű nálad, csak idősebb! - majd kacsintott. Hát... Szerintem én bepisiltem.
-Ha megkérdezhetem... Hány éves vagy?
-Bármit kérdezhetsz! - újabb kacsintás. - Szeptember elsején töltöttem a huszonhatot. És te hány éves vagy?
-Wooow, sokkal fiatalabbnak nézel ki, jól tartod magad! Hát én december harmincadikán töltöttem a tizenkilencet... Hehe... - estem zavarba a korom miatt.
-Jajj, de kis fiatal vagy és nem mellesleg köszönöm a bókot! - nyomott puszit a fejem tetejére, majd megfogva két kezemet, húzott ki a sötét szobából.-Menjünk sétálni!

-Jungkook... - suttogtam magam elé, miközben rúgdostam a parkban lévő kavicsokat.
-Igen TaeTae? - állt meg a mellettem lévő.
-M-miért akarod, hogy pont én költözzek hozzád? - gyerekes zavarom, csak megmosolyogtatta őt, makd közelebb lépve hozzám megszólalt:
-Mert egyszerűen csodálatosnak tartalak és egy csodát nem szabad veszni hagyni. - mondta elhaló hangján, majd egy tincsemet fülem mögé tűrt. - Olyan gyönyörű vagy Taehyung... Mámorítóan szép vagy! - végig puszilta arcélemet, mire nekem fel kellett sóhajtanom, ami látszólag felbátorította. Megcsókolt. Édeskés puha ajkait sajátjaimon éreztem, ami teljesen megbabonázott, jobban, mint az ő csókjai.

______________________________________

KÉRLEK OLVASD EL!

Hát amint látjátok, végül nem hajnalban tértem vissza egy újabb résszel.

Sajnos viszont van egy dolog...
Holnap reggel utazom Romániába négy napra és nem tudom, hogy lesz-e wi-fi, így nem biztos, hogy fogok tudni részeket hozni, nagyon sajnálom,de remélem várni fogjátok a jövőbeli részeket! ^^

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, szeretlek titeket!! 😍❤️❤️

A következő részig is, sziasztok! 😊