Egy szívességgel kezdődött ❤️

Prológus

- Na és mit fogtok csinálni Valentin-nap? - Kérdezte Fanni az egyik legjobb barátnőm, s közben Emese hajával babrált.
- Jaj igen olyan cukik vagytok együtt! - mondta Emese.
Nos igen Szabi és én már majdnem egy éve együtt voltunk és szinte az első pillanattól is éreztünk már valamit egymás iránt. Habár elég furcsa volt a megismerkedésünknek a körülménye.
Az egész úgy kezdődött, hogy unatkoztunk egy délután és elkezdtük a telefonomról Fanni ismerőseit hívogatni, míg végül Szabit is felhívtuk. A hívás alatt annyira jól szórakoztunk, hogy aztán későb facebookon is tartottuk a kapcsolatot. Párszor megkért, hogy találkozzunk személyesen is de az elején nem tartottam valami jó ötletnek. Később beadtam a derekam és  mikor találkoztunk az elején nagyon furcsa volt. Valahogy nem találtunk közös témát, míg végül már azt vettük észre, hogy az egész nap eltelt s visszgondolva nagyon jól szórakoztunk aznap.
A telefonhívás után körülbelül egy hónap múlva megkért, hogy legyek a barárnője, de csak később vettem észre, hogy Valentin-nap előtt kért meg. Hát mondhatom, hogy az a Valentin-nap volt életem eddigi legjobb napja. Szabi egy hatalmas csokor vörös és fegér rózsával állított be és én mondhatom, hogy ha addig nem is szerettem akkor tuti biztos, hogy beleszerettem, és hát azóta is együtt vagyunk.
- Föld hívja Kornéliát! Itt vagy még vagy már ez esküvődet tervezdeted? - Fanni kérdése röpített vissza a jelenbe.
- Haha de vicces. Csak tudjátok most lesz az évfordulókn meg Valentin-nap és ez olyan....
- Izgalmas? Fantasztikus? Csodálatos? - vágott a szavamba Emese.
- Nem inkább furcsa és frusztráló. - Mondtam mert komolyan nagyon ideges voltam az egész miatt, meg amiatt is, hogy mi Szabival csak a csókig jutottunk. Nem volt még semmi más mivel csak 15 éves vagyok de ő mindig is mondta, hogy ő tud várni de valahogy nem volt valami hihető. Egyszóval igen az egész miatt nagyon ideges voltam.
- De hát miért, hisz olyan jól megvagytok ti ketten. Bár nekem is egy hasonló kapcsolatom lenne - S ezzel Fanni elővette a telefonját, s tudtuk, hogy mostantól csak arra fogja mindet figyelmét fordítani. Aztán már csak azt vettem észte, hogy Emese odajött hozzám és átölelt.
- Nincs mitől tartanod. Tőletek cukibb párt még nem is láttam. De most komolyan néha már hányinderem van a sok cukiságtól ami titeket körülvesz. - Erre a mondatra elmosolyodtam, és egy kicsit meg is nyugtatott, mert eszembejutatta, hogy Szabi tényleg nagyon aranyos szokott lenni.
- Köszönöm - mondtam, s eszembe jutott miért is vagyunk Emesénél - akkor nézzük azt a filmet, ha már..
- Oké oké. Egy perc és hozom is a popcornt - Ezzel kirohant a szobából, de az a nyomasztó érzés akkor sem akart megszünni.

🔹🔸🔹

Mikor felébredtem olyan gyömorgörcsöm volt, amit csak két fájdalomcsilapító szüntetett meg. Mivel ma volt az évfordulónk jól kellett, hogy kinézzek, erre meg úgy néztem ki mint aki a halálán van. Szerencse, hogy ma vasárnap volt így 11-ig az ágyban heverhettem, aztán vettem egy hosszú zuhanyt, megcsináltam a hajam és a sminkem, s utánna vagy háromszor átöltöztem, mire sikerült találnom egy jó összeálítást.
Kettő körül elindúltam a parkhoz, mivel fél háromkor ott kellett volna találkoznom Szabival. Az úton már egy kicsit lenyugodtam, de a reggeli feszültség még akkor sem múlt el. S akkor megakadt a szemem egy ölelkező páron, és úgy gondoltam én is hasonlóképpen fogom üdvözölni Szabit. Aztán megláttam valamit, amit nem kellett volna. Először lesokkoltam és azt gondoltam, hogy ez nem az aminek látszik. Akkor jöttem rá, hogy a boldognak vélt pár az én batátom és legjobb barátnőm Szabi és Vanessza.
Kovács Vanessza és a pasim aki állítólag szeret szinte felfalták egyást az orrom előtt.
Akkor értettem meg, hogy Vanessza már miért nem lóg velünk vagyis inkább velem annyit mint korábban. Akkor értettem meg, hogy Szabi miért volt az utóbbi időben olyan furcsa, távolságtartó és titkolózó. Mindent értettem.
Csak álltam ott dermedten, s nem tudtam, hogy most menjek oda vagy inkább fordúljak meg és fussak haza. De nem csináltam semmit. A lábam mintha földbe gyökerezett volna. Csak álltam és bámultam a "szerelmespárt", s hallgattam Vanessza boldog nevetését.
Aztán Szabi meglátott. Először csak átnézett rajtam, s aztán mikor világossá vált számára, hogy én vagyok az ledermedt s nagy meglepettség ült ki az arcára. Abban a percben ott hagyta Vanesszát s elindúlt felém. Abban a pillanatban azt szerettem volna ha a föld megnyílt volna alattam és elnyelt volna. Egyre csak közeledett én meg bambán álltam és őt néztem. De aztán a tekintetem találkozott a Vanesszáéval és rá jöttem, hogy valamit tennem kellene, ezért inkább megfordúltam és elindúltam. Mindegy volt merre megyek csak el onnan. El kettejüktől.
Ám egy kéz megragadott és visszarántott. Amint megfordúltam szembetaláltam magam Szabi halványkék szemeivel amibe ha belenéztem mindíg elvesztem. De most valahogy más volt. Nagyon sok érzelmet véltem benne felfedezni, de nem akartam továbbra a szemébe nézni ezért inkább a földet kezdtem el tanúlmányozni.
Kiabálni akartam vele, megkérdezni tőle, hogy hogy tehette ezt, mikor azt mondta, hogy szeret. De mindez valahogy nem ment. Midössze csak egy szót tudtam kinyögni.
- Mióta?- de ez a szó is csak sóhajtásként hallatszott. De Szabi továbbra is csak meredt rám s már nem bírtam tovább.
-Mióta kavarsz a legjobb barátnőmmel?! - kérdeztem - Ó, helyesbítenék a volt legjobb barátnőmmel!
-Én nem. - csak ennyit tudott kinyögni és már nem érdekelt semmi csak el akartam onnan húzni de nagyon gyorsan.
-Szabi nem érdekel a magyarázatod, csak arra vagyok kiváncsi hogy mióta tart ez az egész és ha gondolod utánna vissza is mehetsz hozzá, mert láthatóan nagyon unatkozik- mutattam Vanessza irányába. Kívül próbáltam erősnek mutatkozni de bekül teljesen összetörtem. És végül Szabi is megszólalt.
-Kettő. Két hónapja de nagyon sajnálom én nem ....
-Elég, nem kérek a sajnálatodból, te csaltál meg!
-Értsd meg, hogy én szeretlek.
-Nem! Nem szeretsz- vágtam vissza - ha szerettél volna nem csalsz meg.
Hátat fordítottam neki, s elindúltam haza.
-Várj- szólt utánnam.
-Ne- fordúltam meg hírtelen - ha csak egy kicsit is szerettél kérlek hagyj békén és többet ne is szólj hozzám.
Csak állt ott ésnézett.
- Hagyj békén Szabi felejts el.
A könnyeimet visszafojtva fordúltam meg, s hazaindúltam.
Mikor hazaértem nagyon örültem annak, hogy senki nem volt otthon. A szobámba beérve levetettem magam az ágyra és álomba sírtam magam. És igen ez volt edsigi életem legrosszabb napja.