Egy szívességgel kezdődött ❤️

3. fejezet

Már nem számoltam, hogy hányadik körnél jártunk de már látszott, hogy mindenkinek meg ártott az alkohol. Kivéve persze Kevint. 
Sajnos Márk unokatestvére Vanda már 11 után lelépett, de ennek ellenére a hangult megmaradt. Már 1 óra is elmúlhatott, s mi még mindig itt vagyunk, de már inkább csak beszélgettünk és nevetünk egymás viccein.
Már éreztem,  hogy ki kell mennem a mosdóba, s körülbelül 5 percet tölthettem ott. Megigazított a hajam, s kicsit felfrisítettem az arcomat. Miután visszaértem a többiekhez meghökkenve láttam, hogy már csak Kevin, Márk és Beni vannak a boxunkba.
- A többiek hová tünetek? - kérdeztem.
- Azt hiszem, hogy Zsanett tesója jött értük, s elvitte az ikreket is. Téged is haza akartak vinni csak nem tudták, hogy hol vagy így itt hagytak. - felelte Kevin.
Hát igen drága barátnőim ha már egy kicsit isznak nagyon kiszámíthatóak. Tudom, hogy csak azért hagytak itt, hogy jobban "összejöjjek" Márkkal. De sajnos ez nem fog összejönni. Emiatt azért haragszom rájuk, de megértem őket mert csak azt akarják,  hogy végre én is boldog legyek.
Egyszercsak elharároztam magam, hogy akkor én most haza fogok menni és nem érdekel ha sétálnom kell. Miután felálltam el köszöntem a fiúktól. Ám Kevin hirtelen megállított.
- Várj Kornélia már mész is haza? - kérdezte.
- Igen már nincs kedvem maradni. - mondtam neki.
- Jönnek érted vagy gyalog mész? 
- Hát mivel Zsani itt hagyott ezért most muszáj haza sétálnom. - mondtam neki szomorúan.
- Ne butáskodj úgyis ezt a két idiótát is haza kell vinnem és téged is szívesen elviszlek. - mondta Kevin s nagyon hálás voltam neki ezért. De valamiért mégse akartam elfogadni.
- Köszönöm meg minden de nem akarlak fel tartani.
- Ó ne butáskodj szívesen teszem. Csak várj egy 5 percet míg ezt a két jó madarat berakom a kocsimba.
- Hát köszönöm de ha gondolod segíthetek - mondtam, de láttam, hogy egyedül is boldogul, mert a fiúkból az alkohol már kicsit elpárolgott s így tudtak a saját lábukon is jönni csak nagyon düllöngtek, s vigyázni kellett, hogy ne menjenek neki semminek.
Végül a kocsija hátsó ajtaját kinyitottam, hogy a fiúkat be tudjuk hátra ültetni.
Az út eseménytelenül zajlott. Az összes zajforrás a rádióból kiszűrődő zene és a fiúk érthetetlen motyogása volt. Kevinnel egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Én is csak az elsuhanó autókat figyeltem. Nemsokkal később megálltunk, hogy kitegyük Márkot. Miután megint elindultunk nem kellett sok megint megálltunk. Miután Benit is hazavittük Kevin felém fordúlt.
- És mond hová is kellene téged elvinnem - kérdezte mosolyogva.
Miután elmondtam neki a címem elindultunk, hogy végre engem is haza szállítson. Azt hittem, hogy most is csendben fogunk egymás mellett ülni, de egyszer csak Kevin szakította meg a csendet.
- Hogy tetszett a mai este? - a kérdése kicsit meglepett, de örült is neki így legalább nem ültünk mint két kuka egymás mellett.
- Hát szerintem elég jó volt bár az a rész nem tetszett, hogy Zsani itt hagyott de legalább te vagy olyan kedves, hogy hazaviszel. - feleltem amin Kevin elmosolyodott. - Na és neked, hogy tetszett? - kérdeztem.
- Elég jó volt. Jó volt végre megismerni titeket. Hallottam pár jó sztorit veletek kapcsolatba amit Márk mesélt. - ezen kicsit meglepődtem. Vajon milyen sztorikat mesélhetett rólunk Márk.
- Na és legalább valami nagyon égő marhaságot mesélt? - kérdeztem.
- Á dehogy, csak mondta, hogy mind nagyon jó fejek vagytok, jól lehet veletek hülyülni meg ilyenek.
- Ó értem. - s mikor kinézetem az ablakon láttam, hogy már csak egy utcányira lakom, és ez azt jelenti, hogy hamarosan otthon lehetek. - Itt fordúlj jobbra - szóltam mikor a kereszteződéshez értünk - aztán az ötödik ház bal oldalt.
Mikor még álltunk a házunk előtt nem tudtam, hogy most száljak ki és menjek csak be vagy beszéljek még vele.
- Na jó akkor köszönöm, hogy hazahoztál most akkor én megyek. Jó éjt. - elköszöntem, s kiszálltam az autóból, de Kevin utánnam szólt.
- Várj, a táskádat itt felejtetted. És neked is jó éjszakát vagy reggelt ha úgy jobb. - mondta miközben elvettem a táskámat. - Ja és Lia remélem még találkozunk. - Mondta utólag és elhajtott.
Csendesen felosontam a szobámba, hogy ne keltsek fel senkit és végig azon gondolkoztam, hogy miért hívott Liának. A barátaim közül mindenki Korninak szokott szólítani. De ez a "Lia" tőle valahogy nagyon tetszik.
Mivel már nagyon fáradt voltam nem érdekelt a zuhanyzás csak egyszerűen bezuhantam az ágyba és míg el nem aludtam azon gondolkodtam, hogy Kevin miért pont Liának hívott.
Mivel nem jutottam semmire valahogy sikerült elaludnom.