Egy szívességgel kezdődött ❤️

1. fejezet

Azóta a rémes nap óta már lassan két év eltelt, de néha még mindíg úgy érzem mintha tegnap történt volna.  Annyi jó történt velem azóta, hogy apukám új állást kapott, s ezáltal elköltözhettünk.  Legalább már nem kellett tovább az iskola legnagyobb szerelmespárát néznem minden nap.
Sajnos a költözés miatt eltávolodtam a barátaimtól.  Mára már alig tartjuk a kapcsolatot, de azt megtudhattam tőlük, hogy Vanessa megcsalta Szabit.  Megcsalta, méghozzá Szabi legjobb barátjával Ádámmal. Így legalább ő is megtudhatta, hogy én mit érezhettem akkor.  De azért sajnáltam is, mert hát mégis csak szerettem.
De ennyi elég is a múltról. Az "új" életem sokban különbözik a réitől.  Sokkal zárkózottabb lettem, nem bízok még úgy az emberekben mint régen. Volt egy időszakom mikor semmi és senki nem érdekelt,  de az a két ember akik most a legközelebb állnak hozzám segítették túllépni rajta.  Ők azok akikben a legjobban megbízok mert tudom,  hogy ők nem árulnának el. Őket joggal nevezhetem a legjobb barátaimnak,  s bár néha az agyamra mennek nem tudnám elképzelni az életem nélkülük.

                      🔹🔸🔹

Pont ma van két éve,  hogy szakítottam Szabival,  és hát miért is ne a két legjobb barátom Antónia és Zsanett elhatározták, hogy összehoznak az egyik helyes osztálytársunkkal Szász Márkkal.
Mindent összevetve Márk nagyon helyes,  csoki barna szemei vannak és ha felveszi a szemüvegét nagyon cuki lesz tőle. De mindezzel sem vonzódom úgy hozzá.  Valahogy nem tud érdekelni a srác és kapcsolatot sem akarok még.

                     🔹🔸🔹

Pár óra múlva magam sem értem, de már várom, hogy a csajok befussanak, s hogy egy kicsit a srácokkal lógjunk. Antó mondta, hogy pár percen belül itt lesznek Zsanival s együtt fogunk menni az Oázisba,  ahol általában a tizenévesek szoktak lógni. Addig is míg várom hogy befussanak folytatom Damon és Elena drámáinak bámulását ugyanis imádom a Vámpírnaplókat.
Nemsokára hallom is, hogy megjöttek, szóval lemegyek és látom, hogy már be is engedték magukat.
-Kori te aztán kiöltöztél - mondja Antó mosolyogva.
- Nem tán Márknak csipted így ki magad? - mosolyodik el Zsani is huncutul.  Nem tudom miért hiszik, hogy költöztem hiszen csak egy fekete farmert és egy fehér mintás fölsőt vettem föl.
- Hagyjatok már. Senkinek nem csíptem ki magam.  Márknak meg főleg hogy nem.
- Jó jó csak induljunk már mert szegény fiúk meg hiszik, hogy el se megyünk. - sürgetett minket Zsani.
- Persze csak hozom a kabátom és mehetünk.
Miután elindultunk becsuktam az ajtót, mert nem volt otthon senki, s elindultunk az alig 15 percre lévő Oázisban.

Akkor még nem sejtettem, hogy a mai naptól az életem gyökerestől meg fog változni.