Megbabonázott

1.

Kelletlenül tápaszkodtam fel az ágyból.
-A francba mostmár!-indultam meg dühösen nővérem szobája felé. Kirántottam az ajtót és ordibálni kezdtem.
-Alice legyetek már halakabban,szeretnék végre pihenni,mert tegnap este is hajnalig azt hallgattam "Ryan ilyen helyes, olyan helyes!" Polly te is befoghatnád a szádat mert rohadt idegesitően nevetsz,és ha tegnap nem ötször keltem fel arra a repedt fazék vihogásodra akkor egyszer sem.-Polly a kijelentésemre csak a szemét forgatta.
-Deborah ha annyira akarsz aludni akkor menj le a nappaliba a kanapéra aludni. Ja és Pollyt szokd meg mert a legjobb barátnőm.-válaszolta Alice flegmán.
-Szerencséd hogy anya csak ma este jön haza az üzleti útról.-kontráztam rá.
-Te is tudod hogy anya mindig az én pártomat fogja.-húzódott gonosz mosolyra a szája.
Erre én válaszként rájukcsaptam az ajtót. Mérgesen sétáltam vissza a szobámba. De persze hallottam hogy Polly azért még mond egy véleményt.
-Alice neveld már meg a húgod, komolyan mit képzel?-vinnyogta azzal a fülsüketítő hangjával.
-Azon vagyok Polly.-nyugtatta Alice.
Ő csak ne próbáljon engem megnevelni.
Hát igen, Alice az én drága nővérem. Mit kell róla tudni? Arrogáns,manipulatív,és öntelt. Azt hiszi ő az atya Úristen,és ő a legszebb. De vitathatatlan hogy tényleg nagyon szép. De belül rothad. Legalábbis szerintem. De amit még nem értek az az,hogy anya miért fogja mindig az ő pártját. Sajnos nem igazán veszekedhetek vele, mivel ő már betöltötte a 18-at és most végzős így már azt hiszi ő mindent megtehet.
De csak 2 évvel idősebb. Az nem is olyan sok. Tehát a családban mindig én vagyok a rossz. Anya folyton dolgozik,ritka ha itthon van. Apám igazából nincs. Elválltak anyával, és körülbelül a világ másik felén él.

***
Nagy bánatomra tegnap is nálunk volt Polly ezért kénytelen voltam elmenni Zoehoz. Zoe a legjobb barátnőm, nagyon jófej csajszi,már ovitól kezdve boldogítjuk egymást. Amit még tudni kell róla hogy az elmúlt években nem sok sikere volt a fiúknál ezért most nem igazán tetszik neki senki. De persze azt mindig örömmel hallgatja ha történik bármi az én kis szerencsétlen szerelmi életemben.
Amúgy rólam mit kell tudni? Hát nem valami izgalmas az életem, nagyjából arról szól hogy bírjam ki a nővéremet, és mivel az egyetem ahova majd megy a városban van, így itthon fog lakni, ezért még több ideig elkell viselnem.
Szerelmi életem Adamről szól, de mivel körülbelül két szót beszéltem vele össz-vissz valaha, ezért nem valami izgi. Adam egy igazi álom pasi, gyönyörű zöld szemek, sötét barna haj ami már majdnem fekete. Egyszerűen odáig vagyok érte. Akkor estem bele amikor elsős voltam gimibe,akkor ő tizedikes volt. De szerintem ő csak egy álom marad.

Gyorsan kanalaztam a számba a müzlimet,arra koncentrálva hogy ne nyeljek félre és kaptam is fel a táskám és a fehér conversem. Többet nem veszek fehér cipőt. Vagyok olyan béna hogy az első pocsolyába belelépek ami az utamba kerül.
Futottam a suliba,ami úgy 15 percre van a házunktól gyalog. Mivel futottam ezért 8 perc alatt beértem.
Berontottam a bejáratom,és szaladtam abba a terembe ahol lesz órám. Szaladtam volna,ha nem akad meg a szemem a nővéremen és egy lányon,a lány nem más mint Ruby. Ruby az a lány aki beakar illeszkedni a tipikus menők bandájába, talán sikerül is. Próbálja a testvéremet kitaszítani a vezető pozícióból. Egy tucat ember vette őket körül.
-Mit képzelsz magadról te ribanc?! Azt hiszed hogy te megtudsz engem alázni!? Nagyon nagyot tévedsz Ruby! Ezt még megbánod!-ordított,és egy hatalmas pofon csattant Ruby arcán.
A lány az arcához kapta kezét és inkább jobbnak látta ha elvonul a "csata térről" Na kíváncsi vagyok mivel akarta újabban megalázni Alicet. De úgyis mennek a pletykák a gimiben szóval nem fog akadályt okozni megtudnom.
Közben Adam sétált el előttem,akit követtem a szememmel ahogyan végig sétál a folyosón. A nyálamat csorgatva bambultam rajta.
-Deborah mit csinál maga itt? Már régen becsengettek!-hirtelen észbe kaptam a nekem beszélő tanártól. Az órára pillantottam és rohantam a terembe.
Észrevétlenül próbáltam benyitni a terembe de a földrajz tanár egyből rám kapta a tekintetét.
-Deborah Prescott 10 perc késés, már írom is az elektronikus naplóba.-mondta teljesen nyugodt hangnemben. Hogy én mennyire utálom ezt a hárpiát.
Sóhajtottam,majd leültem a helyemre.
A legrosszabb hogy ennek a tanárnak altató hangja van és majdnem bealudtam. A csengésre eszméltem fel,és nyűgösen indultam a következő órámra.
Zoe futott hozzám a folyosón. Lihegve megtámaszkodott rajtam,és kifújta arcából a kósza szőke tincseit.
-Deb, akarod hallani az újabb pletykát a nővéredről? -mondta,mintha teljesen megszokott lenne hogy Aliceről mindig folynak a pletykák.
-Na mondd.-igazítottam meg a táskát a hátamon. A nagy zaj miatt ami a folyosón zajlott Zoe közelebb hajolt.
-Nos,azt mondják hogy tesód a múltheti buliban három sráccal feküdt le.-mikor kimondta,a homlokomra csaptam.
-Tudod Zoe én már azon se csodálkoznék ha ez igaz lenne.- nevettem gúnyosan.

***

A suli elég lassan telt,de egyszer csak vége lett.
Lassan ballagtam hazafelé,amikor valaki megbökött hátulról. Kihagyott egy ütemet a szívem és hirtelen megfordultam.
-Alice! Halálra ijesztettél!-tettem a szívemre a kezem.
-Bocs hugi,na de képzeld miért jövök!-vigyorogva toporgott.
-Hallgatom.-én már kevesebb lelkesedéssel mondtam.
-Ma összejöttünk Ryannel és ma eljön hozzánk!-tapsikolt örömében.
-Ez nagyszerű.-vetettem felé egy hamis mosolyt. El is ment mellőlem,én pedig fellélegeztem. Hát ez csodás! Egy újabb csávó aki körülbelül 2 hétig együtt lesz Alicel és jön a következő, és megint és megint...De miért nem tud egynél megállni?
Ryan csak 11.óta jár a suliba, egy haverjával jött át, Anthonyval. Természetesen azóta a suli leghelyesebb és legmenőbb fiúi,a nővéremmel és Pollyval lógnak állandóan. Alice évfolyam társai is. Anthonyval is volt már együtt Alice,úgylátom most Ryan a soros. Nem igazán foglalkoztam ezekkel a fiúkkal és nem is nagyon láttam őket. Teljesen Adammel vagyok lefoglalva,más nem érdekel.

Végre haza értem, át is öltöztem kényelmes itthoni ruhába és leültem a nappaliba tévézni. Alice lebattyogott a lépcsőn,de mikor megláttott kikerekedett szemmel bámult.
-Nem gondold hogy ilyen ruhába leszel mikor jön Ryan?-ezt meghallottam és felment bennem a pumpa.
-Szerinted engem ez érdekel?! Rohadtul leszarom Alice a nyamvadt barátod! Itthon hadd legyek már a nekem kényelmes ruhában!-fakadtam ki. Alice arca elkomorult,éppen szólásra nyitotta a száját de pont csengettek.
-Ez most megúsztad.-sétált az ajtóhoz.
-Szia szerelmem!-nyitotta ki az ajtót Alice.
Egy magas srác lépett be az ajtón,Ryan. Mitsem törődve vele, visszafordultam tvt nézni.
-Szia, Ryan Smith vagyok,Alice barátja.-szólt hozzám az egyre közeledő fiú. Mikor oda néztem már egy méterre állt tőlem. Így közelebbről egyből az óceán kék szemei tűntek fel.
Ilyen kék szemeket még esküszöm nem láttam. Igencsak izmos, erősen kidolgozott testén egy fehér póló feszült. Alice többi barátjához képest igen jól néz ki,pedig azok se voltak rosszak. Elálló lélegzettel mértem végig. Furcsán kezdett rám nézni.Baszki bemutatkozott én meg csak nézem, és nem is válaszolok.
-Khm.Deborah Prescott vagyok.-nyögtem ki végül. Halványan rámosolygott válasz képpen.
-Hugikám gyere már ki a konyhába, szeretnék valamit tisztázni.-felfordult a gyomrom ettől a megszólítástól. Annyira eljátsza a jó testvért. Kedvtelenül kisétáltam Alicel a konyhába. A pulthoz dőltem karbatett kézzel, és vártam mit akar mondani.
Közel jött hozzám és mélyen a szemembe nézett. Ha ölni tudna a szemével, szerintem most megölt volna.
-Láttam hogy néztél Ryanra,ha rá mersz mászni, garantálom hogy nem lesz jó vége!-sziszegte. Ja és amit még tudni kell a nővéremről hogy őrülten védelmezi a pasiját a lányok elől. Még a húga elől is.
-Alice eddig a száz palid közül egyre se másztam rá,és ez most se fog változni.-löktem hátrébb, kiviharzottam,és egyenesen a szobámba mentem.
Na ez még semmi,mert amikor megpillantottam a telefonom képernyőjét a maradék életkedvem is elment.
Messenger
Zoe: Deb jött értem anya és...láttam Adamet csókolózni egy lánnyal, de nem tudom ki volt,tudod hogy nem látok távolra.

Idegesen csaptam le az ágyra a telefonom,és temettem a kezembe az arcom. Abban a pillanatban megölt a féltékenység. Nem tudtam uralni a könnyeim és lefolyt az arcomon egy-két csepp. Zavartan kerestem a szobámba zsebkendőt de nem találtam, ezért kénytelen voltam lemenni érte.
A földet pásztázva vonultam a konyháig,hogyha Alice ott van ne lássa a kisírt szemeim. Fordultam volna a konyhába mikor egy adag kávé forrázta le a bőröm.
-Úristen ne haragudj!-kapta kezét Ryan a szájához.
-Semmi, gond én voltam figyelmetlen.-legyintve indultam papír törlőért.
-Hadd segítsek.-ragadta meg a karom és maga felé fordított. Egyenesen a szemébe néztem és megint elakadt a szavam.
-Semmi szükség,inkább csak átveszem a pólóm. Amúgy hova viszed a kávét?-vettem ki óvatosan szorításából a kezem.
-Csak Alicenek vittem volna kávét.-vakarta meg a tarkóját-Te sírtál?-lepődött meg az arcom láttán.
-Nem fontos.-kezdtem el hátrálni és fel szaladtam fel a lépcsőn. Na ez gáz volt.

Sziasztok ez lenne az első rész!❤️