Megbabonázott

3.

Hmm...a barátnőd húga.

Végül elköszönt Ryan és ment haza.
Egyedül voltam otthon, mivel Alice még a suliban volt. A szobámban ültem, felhívtam Zoet, és elmeséltem a történteket,mert szünete volt, majd egy filmet néztem.A film közepénél járhattam,amikor ajtó csapódást hallottam. Alice szaladt fel az emeletre, éppen telefonált.
-Polly, nem hiszed el! Thomas megcsinálta! Tudtam hogy megcsinálja nekem, hisz évek óta belém van zúgva.-nevetett és magára zárta az ajtaját. Arcom elkomorodott és az ajtóhoz lopakodtam.
-Igen-igen kirúgták. De ez megérte, hogy Deborah szenvedjen egy kicsit. Megérdemelte azok után amiket tett.-alig álltam a lábamon amikor ezeket kimondta,remegtem a dühtől.
-Tudom Polly hogy ügyes vagyok.-vihogott.-Nem,nem tudom amúgy pontosan mitörtént,csak hogy sikerült és hogy kirúgták Thomast. Ennyit tudok. De amúgy se érdekel, ha megbaszta.
Egyszerűen ezt nem tudtam hova tenni. Könnyeimmel küszködve rohantam le a lépcsőn, felkaptam a cipőm és kirontottam a házból.
Ryannel találtam szembe magam,aki a bejárattol pár lépésre állt,gondolom Alicehez ment. Próbáltam egyszerűen elmenni mellette de persze, megragadta a karom.
-Te miért könnyezel?-ijedt meg az arcom láttán. Erre csak kitört belőlem a sírás.
-Deb mondd már! Tesódnak mondtad már mi történt?-fürkészte az arcom.
-Ryan borzalmas dolog történt!-alig bírtam megszólalni a sírástól.-Nem mondhatom még el sajnálom. Kirántottam a karom a tartásából és futottam egyenesen Zoéhoz.
-Deborah várj!- indult utánam,de túl gyorsan elrohantam.

                               ***
Erőből nyomtam Zoeék csengőjét, kinyitotta az ajtót komótosan, de amikor meglátta az arcom, megijedt.
-Deborah mi az isten van veled?!-szinte ordított. Beengedett a házba és leültünk a kanapéra.
-Zoe, ő tette.-sírtam szüntelenül.
-Miről beszélsz?-csodálkozott.
-Alice szervezte ezt az egész Thomasos ügyet. Ő mondta Thomasnak hogy erőszakoljon meg.-még kimondani is fájt.
Zoe arca mikor kimondtam teljesen ledöbbent. Kereste a szavakat, végül megszólalt.
-Ho-Honnan tudod?-sürgetett.
-Hallottam ahogy Pollyval beszélget telefonon,nem tudta hogy én hallom a beszélgetésüket.-sütöttem le fejem. Borzalmas dolgokat mondott.-törölgettem a könnyeim.
Miután mindent elmeséltem Zoe nak úgy gondoltam ideje lesz hazamennem. Egyáltalán nem akartam de Zoe nál nem aludhattam.

                               ***
Mikor beléptem a bejárati ajtón Aliceel találtam szembe magam aki a kanapén nézte a tévét és persze kávézott. Mikor meglátta hogy bejöttem egyből felállt és hozzám sietett.
-Úristen Deb ugye jól vagy és nem esett semmi bajod?-játszotta meg magát. Azt hittem ott helyben meg tépem, de próbáltam nyugodt maradni és úgy tenni mintha nem hallottam volna semmit a kis beszélgetésükből.
-Minden rendben.- mosolyogtam. Ennyire hamisan még soha nem mosolyogtam.
-Mondta Ryan,hogy megmentett téged, attól a sráctól-itt már láttam rajta hogy nem tetszik neki.
Legalább ennyivel visszájára sült el a dolog hogy a kis szerelme jött oda hozzám, és védett meg. Ennyi jó van az egészbe, mert az biztos hogy nem úgy tervezte hogy Ryan fog megmenteni.

Anyának ezt nem akartam elmondani mert tudom hogy úgyse hinne nekem.

                               ***
A másnap egy ugyanolyan átlagos napnak indult. Első három órán nem történt nagyon semmi. A szünetben éppen a szekrényemből pakoltam ki, amikor Ryan megragadott és a szertárba vitt.
Ránk csapta az ajtót és közel hajolt.
-Halljam mi volt az a borzalmas dolog ami tegnap történt?-állt felettem karba tett kézzel.
-R-Ryan ezt nem mondhatom el.-remegett meg a hangom.
-De igen is el fogod mondani.-jött még közelebb. Próbáltam kihátrálni, és ki szaladni de egyből elém állt.
-Mondd el.-teljes komolyság lett úrrá rajta.
-Ryan, Alice nem az akinek te gondolod.-suttogtam. Ryan meglepetten hallgatta a mondandómat.
-Alice tervezte meg a tegnapi Thomasos dolgot.- sóhajtottam.
-Nem Deborah, ezt Alice nem tudná veled megtenni.-rázta a fejét zavarodottan.
-Te nem ismered eléggé Alicet.  Tegnap hallottam ahogy beszélgettek Pollyval. Szörnyű dolgokat mondtak.
-folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
-Hiszek neked.Most azonnal beszélnem kell Aliceel.-indult meg Ryan de rá kiáltottam.
-Ryan! Állj!-hirtelen megállt.-Nem mondhatod el!-lihegtem.
-Deborah ha ez igaz akkor...-itt elakadt a szava. -Akkor beszélnem kéne vele, de  akkor még nem teszem. Emiatt nem lesz vége vele, sajnálom, de szeretem Alicet.-és kiment az ajtón.

Rossz emberbe szerettél bele Ryan, egy boszorkányba.
Csalódottan léptem ki a folyosóra és mentem a következő órámra.

                                ***
Órák után kiléptem az iskolából a kemény októberi hidegbe.
Miután hazaértem, és megtanultam, nem volt nagyon más dolgom ezért gondoltam most úgyis lehullottak a levelek, és gyönyörű a táj, az erdő, ezért gondoltam elmegyek sétálgatok egyet egyedül, hogy ki tisztuljon az agyam.
Felkaptam a bőrkabátomat,a bakancsomat és indultam is.
Felkanyarodtam az erdőbe, és elindítottam a zenét. Már egy jó tíz perce sétálgattam, amikor valaki egy fa mögül elém ugrott. Ryan volt az. A szívemhez kaptam a kezem és kirántottam a fülesem.
-Te normális vagy ember?!-ordítottam. Ryan hangos nevetésbe tört ki.
-Látni kellett volna az arcod.-fogta a hasát a nevetéstől. Flegmán néztem rá, és csak észre vette hogy csak ő nevet.
-Amúgy hogy kerülsz ide?-kezdtünk el sétálni.
-Hát éppen sétálgattam aztán láttam hogy mész az erdőbe, hát elkezdtelek követni.-vigyorgott.
-Hát ez szép és jó csak nem vagyok kíváncsi az elbaszott fejedre.-néztem rá komolyan, de elnevettem magam. Most ő nem nevetett.
-1-1.-kezdtem el futni.-Előzz le.-kiáltottam. Márcsak annyit vettem észre hogy mellettem, fut el és erősen meglökte a vállamat. Erre én elvesztettem futás közben az egyen súlyom és elestem.
Ryan megállt, kuncogva nyújtotta a kezét.
-Ez most mire volt jó?-markoltam a tenyerébe és felhúzott.
-2-1.-kacsintott.
-Akkor játszunk így.-mosolyodtam el ravaszul.
Útközben sokat beszélgettünk, éppen arról hogy Anthony milyen hülyeséget csinált az egyik buliban.
-He! Nézd, ott egy fagyis.-mutattam egy kis bódéra.
-Mit keres egy fagyizó,az erdő közepén, és októberben?-nézett rám hülyén.
-Gondolom a túrázóknak, amúgy meg nem is olyon kihalt, most is fagyizik ott egy család, amúgy meg ne okoskodj hanem gyere együnk.-nyújtottam rá a nyelvem mint egy ovis.
-Na jó menjünk.-indult meg utánam.

Igazából nem volt valami sok fagyi, de nagyon kis hangulatos volt mert, szépen ki volt díszítve a kis bódé.
-A kislányka szeretne egy csoki fagyit, én pedig egy puncsot.-adta le a rendelést Ryan.
-Ó még kislányka!-kerekedett szemmel néztem rá és nyakonvágtam.
Nevetni kezdett, és odaszólt a kiszolgálónak.
-Elnézést, ez az öreg szatyor szeretne egy csoki fagyit.-javította át. A kiszolgáló csak nevetett rajtunk.
-Idióta!-boxoltam a vállába.
Felém fordult és ovis módjára rámnyújtotta a nyelvét. Mindketten el nevettük magunkat. Megkaptuk a fagyinkat és sétáltunk tovább.
-Amúgy miért nem Aliceel vagy?-váltottam kicsit komolyabbra a témát.
-Hát vele úgyis csak a tévét néztük volna meg kávéztunk volna, most legalább a szabadban vagyunk. Amúgy sem olyan szörnyű veled lenni.-nevette el magát a végén.

Szóval most jobb velem mint Aliceel.
Neeem Deborah ne gondolj ebbe bele semmit.

-Köszi te tökfej.-pöcköltem meg az orrát. -Úristen van egy légy a fagyidba!-mutattam az édességre.
Ryan a fagyit kezdte el fürkészni,mire én megfogtam a fejét és bele nyomtam a fagyiba.
-2-2.-kaptam röhögőgörcsöt. Ryan felnézett és az egész arca fagyis volt.
-Megkóstolod?-húzta végig az arcán az ujját és lenyalta róla a fagyit. Egy hirtelen mozdulattal végig nyaltam az arcán, és nem bírtam és kitört belőlem a nevetés. Annyira nevettem,hogy leültem a levelek közé és próbáltam nem megfulladni.
-Na gyere már te viháncológép.-törölte meg zsepivel az arcát.
-Menjünk haza már, 8 óra.-indultam meg visszafelé.
-A másik irányba is lehet menni butusdebus.-kuncogott.
-Mik ezek a béna becenevek?-nevettem el újra magam.

Fél 9 körül haza értem, és miután lezuhanyoztam fáradtan dőltem az ágyamra.

Pittyegett a telefonom.

Messenger:

Ryan: Holnap megyek át hozzátok filmezni, egy film 3-asba?😏😛 Tudom hogy nem igazán rajongsz most Aliceért de na.

Félmosolyra húzódott a szám.
Jobb lenne az a film kettesben.
Már megint miért gondolok ilyenekre?

Deborah: Na jó legyen.😏

1 új üzenete érkezett!
Vexa szeretné felvenni veled a kapcsolatot:

Vexa: Milyen volt a séta az erdőben?
*kép*

Döbbenten meredtem a képernyőre ahol én és Ryan éppen nevettünk fagyival a kezünkben az erdőben.