I kissed a girl

8 | Lasagna

„Olyan volt a tekintete akárcsak az óceán.
Mély, kék, és rejtélyekkel teli.
És én..
Én boldogan fulladtam bele.”

-----------

Ｖ Ｉ Ｃ Ｔ Ｏ Ｒ Ｉ Ａ   Ｓ Ｍ Ｉ Ｔ Ｈ

-----------

  Már kilenc óra van. Blairrel azt beszéltük meg, hogy tízre megyek érte és utána elmegyünk valahova.
   A valahova pedig nem mást jelent, minthogy át hozom magamhoz, és lasagna-t sütök.
  Na ja a kaja már kész, és lassan indulhatok Blair ért.
   Sokáig válogattam hogy mit vegyek fel, végül egy sötét szürke inget, egy szaggatott fekete farmert vettem fel, majd el indultam.

×××

Huh. Kicsit izgulok. Jó, nem kicsit.

   Lassan a bejárati ajtó elé érek majd csengetek.
   Blair mintha már az ajtó túl oldalán várt volna, rögtön nyitotta az ajtót, amin én egy jót nevettem.
  - Szia, miért nevetsz? Nagyon rosszul nézek ki?
  Csak most vettem alaposabban szemügyre. Egy fekete egybe ruhát viselt, amin citrom sárga virágok voltak. A haja, gyönyörű hullámokban omlott a vállára. Egy fekete tűsarkú volt rajta. Hú azért nem viszem egy nagyon puccos helyre.
  - Dehogy. Gyönyörű vagy.
Erre csak elpirult, majd megfogtam a kezét és elindultunk hozzám.
  Persze ő nem tudta merre lakok, úgyhogy mit sem sejtve jött mellettem.

×××

Mikor oda értünk a házamhoz, furán nézett rám, én meg már nem bírtam tovább és elkezdtem nevetni.
-Mi az? - nevetett fel kínosan.
-Olyan furán néztél, csak hozzám jöttünk. - nevettem.
-Oh. - pirult el ismét.
Olyan aranyos.

-Csináltam lasagna-t!
-Hogy micsoda? - fordult 360-at.
-Nem szereted? Allergiás vagy rá ugye? Ahh istenem... - morogtam.
-Nem dehogyis, ez a kedvenc ételem. - nézett rám csillogó szemekkel, mire én megnyugodtam.

Miután végeztünk elkezdtünk nézni egy filmet, de ő az első fél órában elaludt a mellkasomon.

×××

Már este fél hat van, és még mindig alszik. Nem akarom felkelteni, olyan jó így. Megtudom jobban figyelni, ahogy alszik, a vonásait, mindent.

  Egy kis idő után lassa kinyitja szemeit, és tenger kék íriszei találkoznak az enyémekkel.
   Olyan szép szeme van.

-Jól elaludtál hercegnő. - mondtam.
-Öö.. Miért hány óra van? - kérdezte álmosan.
-Mindjárt hat óra. - kuncogtam.
Erre csak fel nevetett.
-Akkor lassan elindulok haza. - ült fel.
-Nem alszol ma itt? Már nagyon sötét van. - néztem mélyen a szemébe.
-Hát legyen. - adta be a derekát. Ezazz.
-Keresek pizsamát neked, okés?
-Uhum. - mondta.
  Elmentem pizsamát keresni, mire vissza értem az az album volt a kezébe amibe az összes lehető emlékemet bele tettem. Okleveleket, anyától kapott reggeli üzenetek, és családi illetve minden féle fotók.
-Mi történt a szüleiddel?
Szerintem érezte hogy mi lesz a válaszom.
-Meghaltak egy tűzvészbe.
-Én sajnálom, nemakartam..
-Semmi baj, csak ne beszéljünk róla.
Ekkor legördült egy könnycsepp az arcán.
-Ne sírj, naa.. - vontam karjaim közé.
-Olyan nehéz lehet neked..
Elment fürödni utána én már tvztem a nappaliba.
-Kész vagyok! - jött ki.
A pizsama amit adtam neki, enyhén szólva nem illet hozzá. Egy nagy ACDC feliratú póló volt.
Nem passzolt hozzá (nem csak méretben), de aranyos volt benne. Mint mindig.
  Leült mellém tvzni.
-Nem vagy éhes? - kérdeztem.
-Nem. - mondta halkan.
-Nem baj hogyha velem alszol?
Egy kis ideig bem válaszolt.
-Nem.
-És lennél a barátnőm? - ne. Miért mondtam? Ez nem a megfelelő pillanat volt.
-Igen. - egy vigyor terült el az arcán.
Megnyugodtam majd átkaroltam.

  9 óra felé elaludtunk. Szorosan hozzá bújtam, csak így tudtam elaludni.