Matsuno Mafia → Osomatsu-san fanfiction [HUN] - (Szünetel)

4.fejezet - [Könyvtár]

Karamatsu a villa könyvtárában leült, és az apjától kapott mappát nézegette. Tanulmányozta a térképet és papírokat, amiket benne talált.

Todomatsu belép a könyvtárba. Mivel testvére észre sem vette, hogy ő is itt van, meg akarta ijeszteni.

Mögé osont, és azt tervezte, hogy a nyakába ugrik. Már szinte ugrásra készen állt, de mégis megállt. Megakadt a szeme Karamatsu kezén, amiben egy kis ezüst keresztet szorongatott. Sóhajtott egyet, és leült bátyja mellé. Úgy tűnik Kara még mindig nem veszi észre, hogy nincs egyedül.

-Igazán lehetnél figyelmesebb.

-T..Todomatsu?! Ne haragudj, nem vettelek észre..

-Ez a baj! Maffiózóként mindig résen kellene lenned!

-... De hát itthon vagyunk..

-Szerinted hányszor volt már példa arra, hogy az embert a saját házában ölték meg?

-Igaz.. Bocsánat..

-Nem kell bocsánatot kérned, de legyél figyelmesebb.. Muszáj folyton felügyelnem téged?

-Igen, szeretném..

Karamatsu megfogta öcsikéje arcát, közelebb húzta, és puszit nyomott a homlokára.

-Köszönöm, hogy figyelsz rám..

-Ez természetes.

Todomatsu elpirult, és egymáshoz bújtak.

-Szóval átnézted az adataikat?

-Igen..

-És?

-A családfő sokáig apánk barátja volt, segített neki talpra állni. De aztán az az ember megházasodott, és kihasználta apánk jóindulatát..

-Akkor gondolom ezért kell kiírtani.. A becsület a lényeg..

-Igen, valahogy úgy. A csávó feleségéről nincs túl sok adatunk.. idősebb a férjénél, az egyetemi tanára volt. Aztán összejöttek és megszületett a lányuk, Maru. 19 éves.. akárcsak Anna. 

Todomatsu a lány adatai mellé csatolt képet nézegette.

-Heeeeeh?~ Szép lány.. kár, hogy meg kell ölni. Pedig szívesen foglalkoznék vele a börtönben..

-EH?!

Karamatsu kissé rémülten hátrált, és kiakadva nézett öccsére. Ezt Todomatsu egy huncut vigyorral viszonozta, ami Karát mégjobban megijesztette. 

Mivel úgy tűnt, hogy Totty örült annak, hogy sikerült bátyját egy pillanatra megrémítenie, Kara bosszút akart.

-Heh.

Közelebb ment a kis szadistához, megszorította vállait, és megcsókolta. Todomatsu alig kapott levegőt, és kalimpálni kezdett. Kara ekkor abbahagyta a csókolózást, és megnyalta a levegőért kapkodó öcsikéje fülét.

-Az lehet, hogy értesz a kínzómódszerekhez, és minden rabunkat te hallgatsz ki, de mégis valahogy olyan gyenge leszel az érintésemtől. Valld be, hogy én vagyok a te gyengepontod.. az egyetlen, aki föléd kerekedhet. 

Todo szaporábban vette a levegőt. Egyre vörösebb lett, és testvére szavaira szinte elolvadt. Majd hosszas csend után megszólalt.

-K-Karamatsu-Niisan..

-Tessék?

-Sz-szeretlek.

-Én is téged, Todomatsu.

Gyengéden mégegyszer megcsókolta öccse ajkait.

Már egy ideje kimentek. Utánnuk kéne mennem? Lehet megzavarnám őket. De ez így nem jó! "Nem tudok aludni" ide, vagy oda azért legalább pár órát nekik is kéne pihenni. Ha nem fognak tudni koncentrálni a fáradságtól, akkor terepen komolyabban meg is sérülhetnek.. vagy rosszabb!

Habár kicsit féltem, hogy megzavarok majd valamit, de azért erőt vettem magamon, és felálltam a futonról. Egy pillanatra megakadt a szemem a testvéreimen. Osomatsu Chorot ölelgeti, és Ichi hozzá van bújva Jyushihoz, Anna meg egy nagy párnát szorongat. Elmosolyodtam. Örülök, hogy ők a családom.

Kimentem a szobából, és a nappaliban kerestem a fiúkat. Benéztem a külön szobákba is, hátha ott vannak, de nem. Végül a könyvtárban találtam meg őket, összebújva. Már mind a ketten aludtak. Gyengéden megsimogattam a fejüket, és halkan felkeltettem őket.

-Nem jó, ha itt ülve alszotok. Menjetek, feküdjetek le, majd én elpakolom a mappát.

-Köszi, Petra.

Elpakoltam, aztán mentem én is aludni a helyemre. 

Egy hossú folyosó végén lévő szobában alszunk. Az eredetileg az én szobám, de kicsi korunktól fogva ott alszunk a srácokkal együtt egy nagy futonon. Az a szoba nagyobb, mint a többieké, ezért elférünk.

A fiúk és Anna szobái a ugyanarról a folyosóról nyílnak, egymással szemben vannak. Nagyon ritka, hogy külön alszunk, de néha előfordul. Illetve a fiúk akkor is a saját szobájukban töltik az estét, amikor együtt vannak. Szerencsére a falak hangszigeteltek.

Mindenesetre, én örülök, hogy együtt alszunk. Legalább nem vagyok egyedül.

(Ennyi lett volna ez a fejezet ^^ Ha tetszett, akkor szavazz. Hamarosan jön a folytatás..)