8.fejezet - [A családfők]

31 2 0
                                    

Lopakodva haladtunk előre, de egy őrrel sem találkoztunk.


Karamatsu megkönnyebbülve szólt:
-Úgy tűnik sikerült nekik.. egy őr sem maradt a helyén.


Erre Osomatsu kicsit még mindig aggódva, de mégis helyeselve válaszolt:
-Igen..ügyes öcsikéink vannak, nem igaz?


Az 5 testvér aztán szétvált, és Karamatsu, Osomatsuval a családfő irodája felé vették az irányt. 
Csendben megálltak az ajtó előtt, a fegyvert kézbe vették, és egyszerre berúgták az ajtót.


Az előttük álló férfi háttal állt nekik, aztán megfordult:


-Látom szépen megnőttetek.. Rég nem láttalak titeket. Már nem emlékeztek rám, nem igaz?


A rejtélyes férfi teljes nyugalommal szólt a két fiúhoz, akiknek az arca szinte lefagyott. Mivel nem válaszoltak, a férfi folytatta mondandóját:


-Amikor utoljára láttalak titeket.. azt hiszem 2 évesek lehettetek. Akkor valószínűleg tényleg nem lehetnek emlékeitek rólam...Kár...Kár, mert én igazán szerettelek titeket, mint keresztapátok.


Osomatsu hosszas csend után vett egy nagy levegőt, közelebb ment a férfihoz, de még mindig rászegezte a fegyvert:


-Igaz, amit mond? Maga lenne a keresztapánk?
-Igen.. Apátok biztos nem mondta, mert-

A férfi beszédét Karamatsu hangosan félbeszakította:

-Mert maga elárulta őt!!

-...Igen. De utolsó szó gyanánt meghallgatnátok mi is történt?


A két fiú összenézett, aztán az idősebbik bólintott.


-Köszönöm. Apátokkal egészen gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Mindig segített, ha bajban voltam.. Hosszú évek után talált magának egy csodás feleséget, és megszületettek ti. Kicsit problémás volt 6 csecsemőt egyszerre gondozni, ezért néha én is segítettem a szüleiteknek... Aztán megismertem álmaim asszonyát. Nagyon boldogok voltunk, de az esküvőnkön megjelent a pénzéhes bátyja is, aki később megfenyegette: Ha nem lop pénzt apátoktól, akkor kitagadja a családból. De végül nem tudta megtenni. Kitagadták.. de aztán az apátok egyszer csak megszakított velem mindenféle kapcsolatot, és bosszút esküdött ellenem. Arra tippelek, hogy az a pénzéhes ficsúr tehet mindenről, de apátok azt hitte én voltam... Nem könyörgöm kegyelemért, mert rengeteg borzalmas dolgot tettem, de az biztos, hogy apátoknam sosem ártottam.


A férfi belenyúlt az íróasztala fiókjába, és kivett belőle egy cetlit. Odanyújtotta Osomatsunak.


-Vedd el fiam, és add oda apádnak.. minden rajta van.


Oso elvette a cetlit, és zsebre rakta.

-Uram.. 
-Tudom, meg kell ölnötök. Én csak arra kérlek titeket, hogy legyetek könyörületesek a lányommal, és a feleségemmel...És kívánom, hogy boldog életet éljetek..

Matsuno Mafia → Osomatsu-san fanfiction [HUN] - (Szünetel)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora