Új Kezdet

Esik

Megint egy borús nap.

Ezzel a gondolattal tekintett fel a lány. Mint minden nap, iskola után azonnal a korház fele vette útját, hisz családja utolsó tagjának szüksége van rá.
A baleset óta sorba veszítettel el kis családja kedves tagjait. Most már csak kis húga várja jöttét...illetve várná, ha ébren lenne, hisz lassan két éve kómában alszik. Az orvosok azt mondták, hogy még egy darabig nem is tud felébreni.
A baleset amiben az édesnyja és az apja azonnal belehalt, melyben idősebb testvére nem sokkal élt tovább, szörnyű sorsba taszította a lányt.
Tanulóként sehol nem tudott munkát szerezni, utcalány semmi pénzért nem akart lenni, így egyetlen lehetősége maratt.
Soul sötétebb sikátoraiban harcosként-nem is akármilyen harcosként-elhelyezkedve él, igaz nem sokáig.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Cseppekben esik az eső, mely lecsorog a korház üvegablakain. Kissé elázva ül az alak az alvó csöppség ágyánál a kezét fogva.
-Hiányzol, ugye tudod?-fejét az ágyra hajtja és mélyeket lélegez. Nem akar sírni többet.-Kérlek June. Legalább Te ne hagyj magamra-sóhajtja remegve.
-Neki van még esélye.-bukkan fel a főorvos. Egyedül benne bízik a lány.

Doktor Hongbin miatt nyerte meg a pert és miatta tud tovább élni. Ez az orvos segít neki mimdben.
-Viszont neked lassan nem lesz. Mióta vagy ébren Jiu? Megint nem alszol rendesen-lépdel közelebb a lányhoz, majd egy barackot nyom a fejére.-De van egy jó hírem. Ma nem fogsz harcolni. Itt a fizetésed is.-nyom a kezébe egy boritékot, mire Jiu egy értetlen pillanátssal jutalmazza szeretett orvosát.-Elküldelek egy csapathoz. Te leszel a házvezetőjük. Tudom hogy ritkán mész haza, ezért remélem nem haragszol meg, ha azt mondom náluk is fogsz lakni. Megvédeni meg megtudod magad ha kell és kábé annyit keresel majd, mint ha verekednél. Igaz így, nem leszel mindig kék zöld-húzza fel Jiu pulcsija ujját, igy láthajtja a tegnap esti bunyó nyomait.
-Ezt így elhatároztad?-morogja válaszul a lány és idegesen elrántja a kezét.-Tch. Mi van ha nem akarom? Meg amúgy is. Kikkel akarsz te összezárni?-fonja karba a kezeit és Hongbin szemeibe bambul, aki csak egy vigyorral jutalamazza.-Majd meglátod őket Jiuka. Majd meglátod.-halkan felnevet, mire a lány lesújtóan nézi.-Ijesztő-hátrál arrébb az orvos, de még mindig vigyorog.
-Ugyanannyit keresek, mi?-sóhajtja Jiu és ismét a húgához fordul.-Legyen. Mutasd be őket-húga kezét szorítva fordul vissza az orvos felé.
-Induljunk akkor.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy hatalmas apartman fele mennek. A kertben egy medence látható és az autó utat bokrok szegélyezik.

-Itt leszek házvezetőnő?-nézi hatalmas szemmekkel Jiu a tájat. Alig akarja elhinni, hogy valakinek ennyi pénze legyen.

-Pontosan. Heten laknak itt. Mindjárt találkozol velük és bemutatlak titeket egymásnak-felei Hongbin és leparkol a ház ajtaja elött.

Az ajtónál valami zűr van. Három alak beszorult, valószinű, mert egyszerre akarták látni az új jövevényt. Bent két alak veszekszik, hogy a másik három megint ezt csinálja.

-Még az ebéd sem lesz kész-morogja a legmagasabb.

Jiu érdeklődve száll ki az autóból. Már most tetszik neki a hely. Ennyi idiotával tuti nem lesz annyiszor rossz kedve. Viszont távol vannak a korháztól. A szíve azonnal facsarodni kezd és Hongbin fele fordul.

-Van busz? Hogy jutok el Junehoz? Majdnem egy óra volt az út autóval-mondja szomorkásan.

-Majd megoldjuk. De most, hogy már mindenki kijutott-néz az orvos az öt emberre-Hol a maradék kettő?-ráncolja a szemöldökét.

-Yoongi meg Hoseok valahol vannak. De ne aggódj...csak érjenek haza-morogja ismét az egyik idegen.

-Rendben-sóhajtja Hongbin.