Új Kezdet

Támadás

~Jiu szemszöge~

Este nyugodtan aludtam el miután Jimint sikeresen összeboronáltam a barátnőmmel. Mindkettejükre ráfért a boldogság. Vissza érve, mint akit leütöttek estem bele a kanapéba. Imádok aludni mostanában. Kevesebbszer van rémálmom és ha van is mindig ott van Suga, hogy vissza rántson az őrületből. Régen egyedül küzködtem az engem gyötrő rémképektől.

A baleset után gyakran álmodtam azt, hogy az út szélén állok és a kocsi, mely sokkalta gyorsabban megy a megengedettnél egyenesen a családom autójába hajt. Hiába nem voltam szemtanúja az esetnek mégis élénken élem át mind a mai napig...de ez a jobbik eset.
A legrosszabb az, mikor egy sötét teremben előttem állnak a szüleim.
-Te vagy az oka-mondja ridegen anyám és egy lépést tesz felém. Az én lábaim a földbe gyökereztek és nem tudok mozogni, de megszólalni sem. Egy sajnálomot sem tudok kinyögi a még jobban megrémiszt.
-Miért nem te voltál a kocsiban? Miért June?-lép apám anyám elé, így egy méterre van tőlem. Jeges rémület, szorongás és rettenetesen nagy bűntudat hatalmasodik el rajtam. A könnyeim megakadnak valahol, így a szemeim is marni kezdenek. Elakarok menekülni, de nem tudok és még jobban letaglóz.
-Mindennek te vagy az oka-szólalnak meg egyszerre anyáké és együtt szorítanak rá a torkomra.-Te vagy az oka-hajszolják még jobban dühösen. Érzem ahogy megakad a levegő, csak tátogok mint egy hal.
Tiltakoznék, de nem tudok.
Bocsánatot kérnék, de nem tudok.
Megakadályoznám, de nem tudom!-kiáltom mindig hangosan a fejemben. Nem én tehetek róla! Vagy mégis?-és ilyenor engednek el, hogy eltűnjenek engem ott hagyva levegő nélkül a sötétben.

-Jiu-shi-simít kedvesen hirtelen Jin az arcomra.-Elkalandoztál. Minden rendben?-kérdi aggódva.

-Persze-mosolyodom el halványan.-Csak a múlt kisért-motyogom hirtelen elnézve.-Felmegyek Sugához.

Még hallom ahogy mond valami biztatót, de nem jut el a tudatomig. Csak megakarok nyugodni-sietek fel Yoongihoz. Az illata, az ölelése kell.
A zongoránál találom, annyira belemélyed a zeneírásban, hogy észre sem vette ahogy beléptem az ajtón.
Lassan lépdelve megyek oda hozzá és hátulról átkarolom.
-Heyho-motyogom a vállára hajtva a fejem.

-Mi a baj?-próbálna megfordulni a székével, de nem engedem neki.

-Meghallgathatom?-nézem a monitoron világitó kottát és hangfelvételeket.

-Persze-nyújt felém egy fejhallgatót és amig azt keresem melyik a jobb és melyik a bal fele az ölébe húz.

-Mindegy melyik fele a bal-nevet fel halkan a fejemre rakva a fejest és elindítja a zenét.
Behunyom a szemem és csak hallgatom. Neki dőlők a mellkasának, ö a hasamnál kulcsolja össze a kezét. A zongora dallama teljesen beránt a zene univerzumába. Észre sem veszem hogy elalszok. Ennyire megtud nyugtatni. Most minden tökéletes...
Legalábbis ezt gondoltam.

Arra ébredek fel, hogy Yonngi az ajtó fele fordul ês valami mond valakinek.

-Mi történik?-motyogom nyújtózva egyet.

-A csapat elmegy egy közös bevásárlásra. De mi maradunk-mosolyodott el és tovább írta dalt. Figyeltem ahogy egyre több hangot gépel be így szebbé téve az amúgy is gyönyörű dallamot.

-Mi lenne ha-kezdett bele egy mondatba, de hirtelen elhallgatott. Az én fülemet is megütötte ez a kis zaj. Ez a kis zaj, melyet már hallottunk egy párszor. Valaki felhúzta a fegyverét.
Egyszerre pattanunk fel a székről és óvatosan az ajtó fele lopakodunk. Lépteket hallunk egész közelről és valaki végig megy az összes szobán.

-Mi legyen?-kérdem ijedten Sugát. Próbálom leplezni, de a remegő hangom elárulja, hogy félek. Hiába harcolok egész jól, egy fegyvertől és az ismeretlentől én is félek.

-Nem tudom még-suttogja vissza.-Menjünk be a fürdőbe. Eszembe jutott valami-nyitja ki óvatosan az ajtót mikor hallja, hogy az idegen bement egy szobába.
Hevesen dobogó szívvel fogom meg a kezét, hogy enyhítsem az izgalmamat. Sikeresen elérjük a közös fürdőt. Yoongi becsukja az ajtót, de nem zárja be.-Ad oda a hajszárítót-suttogja a kezét nyújtva felém végig az ajtót lesve. Szó nélkül nyújtom át és dugom be a konnektorba.-Amint benyit én lefújom és a fegyvert megpróbálom elvenni tőle. Te addig próbáld kigáncsolni, vagy valahogy a földre lökni-hadarja el, mikor a léptek megállnak az ajtó elött.

Felkészülök és várom, hogy az ajtó nyíljon, de nem nyílik. A fegyver dördül az ajtón keresztül és azt veszem észre, hogy Suga hanyatt vágódik. Éppen, hogy megtudom akadályozni, hogy a fejét bevágja. Az ajtó nyitódik és Sunggyu lép be rajta.

-Te-hirtelen sok lesz a haragom ês lassan felkelek.

-Semmi hülye mozdulat Ming. Nehogy még egy golyó találja el-szegezi a pisztolyt az eszméletlenül fekvő Yoongira.

-Ne bántsd-morgom Yoongi elé állva.-A családom és a húgom elvetted. Öt nem engedem te féreg-mint egy kétségbe esett oroszlán...úgy érzem magam és ez nem jó.

-Kár volt velem cseszekednie a Ming famíliának. A húgod sem fog sokáig kitartani Nélküled-látom ahogy a fejemre céloz.

-Ki fog. Mert halhatatlan vagyok-morgom és észrevétlenül csúsztatom jobb lábamat hátra Yongi keze mellett.

-Meglátjuk Jiu. Meglátjuk-nevet fel egy pszichopata hangjával egy pillanatra behunyva a szemét. Erre vártam.

Villámgyorsan feltolom a fegyvert fogó kezét és a hasába rúgok. A meglepetés ereje még nálam van, így kicsavarva a kezéből a fegyvert szegezem rá hátrább lépve.

-Lassan menj ki-felem nyugodtan.

-Persze. Majd pont te lösz le-nevet még mindig kihúzva magát.-Lőj csak le Jiu. Kíváncsi vagyok, hogy mit szól a húgod meg a szív szerelmed egy gyilkoshoz-lép a pisztoly elé és megfogva azt a mellkasához szorítja.
Kezem megremeg. Nehéz megállni, hogy ne húzzam meg a ravaszt.-Noss? Ehhez is gyáva vagy?-eszelősen felnevet, majd hirtelen a semmiből keze az arcomba lenfül. A pisztoly kiesek a kezemből valahova és a vérem izét érzem a számban.

-Most nem nagy a szád, mint a bíroságon, igaz?-nevet fel ês míg én próbáltam egyensúlyba maradni a hajamnál ragadva meg csap a falhoz.-Nah...pici Jiu-shi. Mi lesz igy veled?-neveti.

-Hagyd békén-hallom meg Suga fájdalmas hangját.

-Már csak te hiányoztál-néz rá eszelősen Sunggyu.-Nem tudtál volna csendben meghalni?

-Nem szeretek csendben lenni-tápászkodik fel Yoongi. Oldalából apró patakokba folyik a vére és az amúgy is fehér bőre még fehérebb.

-Majd segítek ezen-csapja a fejem a falhoz még jobban, igy mikor elereszt a földre rogyok. Pöttyök cikáznak a szemem elött és úgy érzem ég a fejem.
-Nézzük mit tudsz idol-srác-rúgja meg a lőtt sebet Sunggyu, mire Yoongs azonnal a földre esik.
Megfog halni-esek kétségbe és megpróbálok felkelni. Miért nem megy?

-Kicsit mintha véreznél-nevet fel ismét Sunggyu és ott rugdalja Sugát ahol éri.

-Ne bántsd-motyogom halkan felnézve.
A pisztoly-meredek rá egy pillanatra. Csak egy karnyújtásnyira van tőlem.
Gyilkos akarsz lenni?-visszhangzanak a fejemben a gondolatok, majd megragadva a pisztoly térdelek fel.-Már gyilkos vagyok-sütöm el a fegyvert, ami egyenes Sunggyu szívébe talál.-Már gyilkos vagyok-motyogom magam elé. A szüleim miattam haltak meg. Ha akkor nem hívom fel őket...

-Jiu-nyöszörgi Su a nevem. Azonnal oda megyek.
-Semmi baj. Semmi baj-nyomok egy törülközőt a sebhez.-Ezt tartsd itt. Hívom Hongbint meg a rendőrséget-sietek el, majd tárcsázva megyek vissza.

-Igen...nem-motyogom Hongbinnak miközben letérdelek és Suga fejét az ölembe rakom.-Eszméleténél van, de siess-remeg meg a hangom.-Nem akarom öt is elveszíteni-motyogom Yoongs szemeibe bambulva.

-Hallhatatlanok...vagyunk-nyúl az arcomhoz, majd keze erőtlenül hullik le.

-Nem...nem halhatsz meg-erednek el a könnyeim.-Te nem...